Lehet-e Kárpátaljából Donbasz?
A formálódó magyar–ukrán kompromisszum részeként mégis lesz Beregszászi járás. Bár Kijev tagadja, hogy ez bármiféle politikai alku része lenne, az ukrán nacionalisták már a „magyar” járás elszakadását vizionálják. A kárpátaljai „patrióták” azzal a kéréssel fordultak Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz, hogy ne adja át őket Magyarországnak. De mennyire magyar egyáltalán a formálódó közigazgatási egység?Hidegrázásként hatott az ukrán nacionalista körökre és a médiára, hogy „magyar” járás alakulhat Kárpátalján. A közigazgatási reform nemrégiben közzétett tervezete alapján ugyanis a régió jelenlegi 13 járását nem az eredetileg tervezett négy, hanem öt kistérségbe vonnák össze. A Munkácsi, Ungvári, Huszti és Técsői járás mellett a kapcsolatok normalizálását célzó magyar–ukrán tárgyalások eredményeként – a jelenleg magyar többségű Nagyszőlősi és a Beregszászi járás területéből – létrejön egy ötödik is. Az ukrán nacionalisták azonnal felhördültek, aláírásgyűjtésbe kezdtek, és azzal a kéréssel fordultak az államfőhöz és a miniszterelnökhöz, hogy ne engedélyezzék a Beregszász központú járás létrejöttét, és „ne dobják őket oda Magyarországnak”. Mint indoklásukban fogalmaztak, ez az ukránellenes politika erősödéséhez és az ukrán állam széteséséhez vezethet.
A minden sarokban szeparatizmust látó üldözési mánia szokás szerint eluralkodott az ukrán médián is. Kaptak a bukovinai románok is, és a kisebbségek szétszabdalásával szemben Odesza megyében a Bolhradi járásban Szófia támogatásával fellépő bolgárok is. Árulásnak nevezték Dmitro Kuleba külügyminiszter budapesti látogatását és bolgár kollégájával folytatott tárgyalásait is. A hőzöngés elnyomta a józan hangokat, amelyek arra figyelmeztettek, hogy a russzofóbia mellett legalább a NATO tagországaitól nem kellene félni. Arról nem is beszélve, hogy amíg a jelenlegi Beregszászi járásban többségben vannak a magyarok, addig az új, ukrán többségű részekkel kibővítettben ez már nem így lenne. Ugyan a kárpátaljai magyarok mintegy kétharmada ide kerülne, ám az új járás nagyjából 200 ezer lakosából csak 75-80 ezer lenne magyar. A Beregszászi járásban az eddigi 75-ről 43 százalékra, az Ungváriban 33-ról 13, a Munkácsiban pedig 12-ről 4 százalékra csökkenne a magyarság részaránya.
Ennek ellenére még a mérsékeltebbnek tartott ungvári író, a mostanra a Porosenko-
tábor egyik hangadó publicistájává vált Andrij Ljubka is attól rettegett a Szabadság Rádió honlapján, hogy Kijev mindenáron eredményt akar felmutatni külpolitikai téren, ezért aztán fennáll a veszélye, hogy vállalhatatlan engedményeket tesz Magyarországnak. Mint hangsúlyozta, ebben a járásban mindenki magyarul fog beszélni, ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Emlékeztetett rá, hogy a magyarok már hosszú évek óta kérik az önálló közigazgatási egység megteremtését, később a kulturális autonómia, ezután pedig a magyar választási körzet kijelölése volt a cél, ám tisztában lévén a régió stabilitását és a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyekkel, egyik ukrán kormány sem tett ilyen engedményeket. Még ezekre is rátett egy lapáttal a Ternopili Városi Tanács egyik képviselője, aki Facebook-oldalán szintén Volodimir Zelenszkijhez fordult, méghozzá azzal az ötlettel, hogy robbantsanak piszkos atombombát Budapesten, Szentpéterváron és Moszkvában, és így védjék meg Ukrajnát Magyarországtól és Oroszországtól.
Ezek a kijelentések jól mutatják az ukránok egy részének gondolkodását. Még nagyobb baj, hogy e hangos és erőszakos kisebbségtől láthatóan tart a hatalom is. Volodimir Zelenszkij csapatát gúzsba köti ez a vad nacionalizmus, így aztán erősen kérdéses, hogy a kormány képes lesz-e megtartani bármely, a kisebbségeknek tett ígéretét. Sokatmondó tény, hogy az ukrán külügyminiszter Budapestről hazatérve már az első nacionalista hőbörgést követően letagadta a Beregszászi járásra tett ígéretét, és azt bizonygatta, hogy egy lépést sem hátrál az ukránosító oktatási törvény kérdésében. Az új ukrán hatalom szerint ugyanakkor a Beregszászi járás semmiféle szeparatista kockázattal nem jár.
Ám ha már az oktatási törvényben Kijev egy tapodtat sem hajlandó engedni, akkor legalább annak a közigazgatási és egyéb kereteit kell megteremteni, ami lehetővé teszi, hogy az ukrán szuverenitást nem sértve, legalább a magyar kormány segítsen a kárpátaljai kisebbségen. Az erre vonatkozó garanciák megadásáig pedig Magyarország nem tehet mást, mint hogy érvényben tartja a miniszteri szintű NATO–Ukrajna-ülésekre vonatkozó vétóját. Különben két év harca és határozott kiállása mehet kárba. ν