Lélektani fordulat Türingiában
A második világháború óta nem fordult elő Németországban, hogy a történelmi pártok, köztük a kormányzó nagykoalíció tagjai (CDU, SPD) és az elithez tartozó FDP és a Zöldek együtt se tudják megtartani a többségüket. Türingiában patthelyzet jött létre: a tartományi törvényhozásban lehetetlenné vált a többségi kormányzás.Alaposan átrajzolta a Türingiában tartott vasárnapi tartományi választás eredménye a politikai erőviszonyokat. Az előzetes eredmények alapján már vasárnap este tudni lehetett, hogy ebben a középnémet tartományban bekövetkezett a lélektani fordulat. A szavazók egyértelműen megvonták a bizalmat az elitpártoktól.
A választók több mint fele az első helyen végző posztkommunista Baloldalra (Die Linke) és a második helyre befutó bevándorlásellenes AfD-re szavazott. Tűz és víz ez a két párt, nincs sok közös bennük. Egyvalami kivételével: nem tartoznak a kormányzó elithez. A Baloldal csak a keletnémet tartományokban élt tovább, az AfD azonban országos lefedettséggel bír, és 2017-ben a Bundestagba is bejutott.
A szavazók megüzenték, nem kérnek tovább a jelenlegi politikából. A Baloldal türingiai miniszterelnöke, Bodo Ramelow elsősorban az idősebb generációt tudta megszólítani, akikben még él a nosztalgia az NDK iránt. Az AfD türingiai elnöke, Björn Höcke évek óta töretlenül növeli támogatottságát a fiatalok körében is, amit az erős ellenszél, a lejáratókampány, a fasisztának bélyegzés és az ellene indított alkotmányvédelmi hivatali „megfigyelés” sem tudott megállítani. A Der Tagesspiegel elemzése szerint az AfD minden korcsoportban az első helyen (!) végzett, egy kivétellel: a 60 éven felüliek óriási arányban a Bodo Ramelow pártját támogatták.
A választások győztese, az NDK kommunista utódpárt Türingiában 2014 óta is tovább erősödött: 31 százalékot szerzett az előzetes végeredmény szerint. Ezzel a 2014-es eredményén 2,8 százalékot javított. Örömre még sincs oka, mert mindkét baloldali koalíciós partnere olyannyira meggyengült, hogy az eddigi vörös-vörös-zöld (Linke–SPD–Grüne) koalíció folytatásához nincs meg a többsége.
Az SPD egyjegyű számban kifejezhető, 8,2 százalékos eredményével kis párttá zsugorodott, 4,2 százalékot rontva a 2014-es, már akkor is gyengének számító szereplésén. A Zöldek menetelése Türingiában megtorpant, 5,2 százalékkal épphogy csak átlépte a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, és ezzel még rontott is a 2014-es 5,7 százalékos eredményén. A korábbi baloldali kormánykoalíció már akkor sem tud többségben kormányozni, ha beveszik negyedikként a parlamenti küszöböt épphogy csak átlépő FDP-t, mert még a liberális párt öt százalékával sincs meg a többségük. Az FDP-t mindössze öt szavazat mentette meg.
Ezzel Türingiában patthelyzet jött létre: a tartományi törvényhozásban lehetetlenné vált a többségi kormányzás. Bodo Ramelow minden bizonnyal kénytelen lesz kisebbségben kormányozni, ami nem fordult még elő Németországban.
A választások egyértelmű győztese az AfD, amely lekörözte a 2014-es türingiai választás első helyezettjét, a CDU-t. A bevándorlásellenes párt 23,4 százalékkal lett a második. Ezzel az eredményével több mint megduplázta 2014-es eredményét, amikor 10,6 százalékot szerzett.
A legnagyobb veszteséget a CDU könyvelhette el: történelmi mélyponton, 21,8 százalékkal végzett a harmadik helyen. Angela Merkel pártja Türingiában a 2014-es 33,5 százalékához képest 11,7 százalékot gyengült.
Jörg Meuthen, az AfD elnöke az idén ősszel tartott három tartományi választás eredményét összefoglalva felhívta a figyelmet arra, hogy az AfD politikai ellenszélben Szászországban megtriplázta, Brandenburgban és Türingiában megduplázta korábbi eredményét.
Björn Höcke, az AfD türingiai elnöke a Mitteldeutsche Rundfunknak azt mondta, az AfD nem a választás „egyik”, hanem „a” győztese még akkor is, ha ismét ellenzéki szerepbe kényszerül, mert nem akar vele senki koalícióban kormányozni. Szerinte a demokrácia és a választók akaratának arcul csapása, ha egy párt, amely tartósan 25 százalék körüli eredményt ér el, nem vállalhat kormányzati szerepet.