Levadásznák a Mikulást az apakomplexusos feministák
A svéd adófizetők pénzéből finanszírozott „tudomány” már készen áll arra, hogy lebontsa a karácsonyi ünnepkör utolsó bástyáit is. A skandináv progresszív elit újabb frontot nyitott a normalitás elleni háborúban, ezúttal az egyik legkedvesebb jelképet, a Mikulást véve célkeresztbe.Ahogy közeledik a karácsony, úgy erősödik fel a nyugati világban a hagyományok elleni támadás. Svédországban, a progresszió mintaállamában idén sem maradhatott el a menetrendszerű provokáció: a Lundi Egyetem genderprofesszora, Jens Rydström a Mikulás figurájában vélte felfedezni a társadalmi egyenlőtlenségek és a férfiuralom gyökerét – számol be róla a Samnytt svéd hírportál.
A tudós szerint itt az ideje, hogy a genderelmélet nagyítója alá vegyék a karácsony legikonikusabb alakját, akit ő nemes egyszerűséggel a „jóindulatú pátriárkának” bélyegez.
Rydström elmélete szerint a társadalom modernizációjával párhuzamosan szinte minden hagyományos nemi szerepet sikerült már „kikezdeni” és átformálni, ám a Mikulás makacsul ellenáll a haladásnak. Évről évre ugyanaz a piros ruhás, idős férfi jelenik meg a nappalikban és a bevásárlóközpontokban, mintha megállt volna az idő. A professzor szerint ez a stabilitás gyanús: a Mikulás a maszkulinitáskutatás (igen, ilyen is létezik az egyetemen) egyik ideáltípusát testesíti meg, a családfőt, aki mindaddig jóságos és gondoskodó, amíg hatalmát és tekintélyét senki sem kérdőjelezi meg.
„A Mikulás, ahogyan mi ismerjük, egy stabil figura, egy jóindulatú apa és a család feje”
– magyarázza Rydström, aki szerint a figura népszerűsége abban rejlik, hogy egyfajta univerzális apafiguraként szolgál.
Ez a „biztonságos” kép szerinte azért olyan vonzó, mert sokan talán bonyolultabb viszonyt ápolnak saját édesapjukkal, így a Mikulásba vetett hit egyfajta pótlékot jelent. A professzor azonban nem elégszik meg ennyivel: szerinte a Mikulás alakja szöges ellentétben áll a mai fiatal férfiak válságával. Míg a Mikulás a hatalom és a stabilitás szimbóluma, addig a videójátékokba menekülő vagy a munkaerőpiacon lecsúszó fiatal férfiakat a társadalom ennek ellenképeként, sőt gyakran „lúzerként” kezeli.
A svéd tudós azonban itt nem áll meg. Egy videóinterjúban arról panaszkodik, hogy a kutatói bátorság minden évben elpárolog, amint felcsendülnek az első karácsonyi dalok. Beismeri: még a legradikálisabb genderkutatók is visszariadnak attól, hogy nyíltan nekimenjenek a Mikulásnak, mert senki sem akarja magára vállalni a „karácsonyrontó” szerepét, és nem akarják sírni látni a gyerekeket.
„A kisgyermekes családokat egy nagyon hagyományos karácsonyi ünneplésbe kényszerítik bele”
– sopánkodik a professzor, mintha a szeretet ünnepe és a családi hagyományok valamiféle elnyomó kényszerzubbonyok lennének.
