Lopakodó háború

Még el sem ültek a Lengyelországba berepült orosz drónok kavarta hullámok, a hisztérikussá vált hangulatban előbb az észt köztévé számolt be arról, hogy a balti ország légterében orosz vadászgépeket észleltek. Állítólag három orosz MiG–31-es harci gép engedély nélkül 12 percet töltött Észtország légterében a Finn-öböl felett, amíg a finn légierő gépeitől átvéve a műveletet, a NATO balti légvédelmi missziójának tagjaiként jelen lévő olasz F–35-ös vadászgépek ki nem kísérték őket egészen Kalinyingrádig. Az orosz gépeknek repülési tervük nem volt, és a jeladójuk is ki volt kapcsolva. Aztán az a hír röppent fel, hogy két orosz harci repülőgép a Petrobaltic olajfúró torony biztonsági övezetébe behatolva sértette meg a lengyel légteret a Balti-tengernél.

Az orosz védelmi minisztérium a történtekre reagálva kifejtette, hogy szeptember 19-én három MiG–31-es vadászgép valóban – menetrend szerint – Karéliából egy kalinyingrádi repülőtérre tartott. Megerősítették, hogy a repülés a tervek szerint zajlott, a repülőgépek nem tértek el az útvonaluktól, és nem sértették meg más országok légterét, amit az objektív megfigyelés is megerősített. A repülési útvonal a Balti-tenger semleges vizei felett haladt el, több mint három kilométerre Vaindloo szigetétől. Moszkva egyébként korábban a még szeptember 10-én Lengyelországba berepülő drónokkal kapcsolatban is lakonikusan csak annyit közölt, hogy nem támadták Lengyelországot. Ez a típusú, már megszokott módon sok mindent homályban és lehetőségek sorát tudatosan nyitva hagyó orosz kommunikáció azt üzeni, hogy nem történt itt semmi, vagy ha valami mégis, azzal nem Moszkvának a dolga foglalkozni.

Nem voltak ilyen szűkszavúak – de ezzel ők sem a tisztánlátást segítették – az észtek, valamint a NATO és az EU képviselői, akik azonnali reagálásról beszéltek és hangsúlyozták, hogy a három MiG-et a szövetség vadászgépei kísérték ki az észt légtérből. A NATO-szóvivő szerint az incidens újabb példa Oroszország felelőtlen viselkedésére és a NATO reagálási képességére. Mark Rutte főtitkár arról posztolt, hogy a NATO gyors és határozott választ adott, Kaja Kallas, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint az észt légtér megsértése rendkívül veszélyes provokáció volt. Mint fogalmazott, Putyin folyamatosan próbára teszi a Nyugat elszántságát, de az EU és a NATO nem mutathat gyengeséget. Az észt külügyminiszter „példátlanul arcátlan provokációnak” nevezte a történteket. Margus Tsahkna megjegyezte, hogy Oroszország egyre gyakrabban teszi próbára a határellenőrzést, idén már négyszer sértette meg Észtország légterét, és erre a növekvő agresszivitásra gyors politikai és gazdasági nyomásgyakorlással kell válaszolni. Az észt kormány a lengyelhez hasonlóan konzultációt kért a NATO-tól a szövetség 4. cikke alapján. Mindezekre reagálva a litván védelmi miniszter még messzebb ment, és az ilyen esetekre azt ajánlotta, amit vagy tíz éve a törökök tettek egy orosz harci géppel, vagyis a lelövést. Óvatosabb volt a NATO, amely egyik esetet sem értelmezte ellene irányuló támadásnak, de Donald Trumpból sem tudta kihúzni a sajtó, hogy a történtek kapcsán elítélje Oroszországot.

Közben a drónok lengyelországi megjelenése óta egymást érik a hasonló bejelentések, és ez akkor is furcsa, ha tudjuk, hogy az elmúlt három és fél év során többször repültek be ilyen eszközök a szomszédos országokba, és a légtér megsértése sem szokatlan. A lengyelek hirtelen drónt találtak az elnöki palota felett – kiderült, hogy egy ukrán és egy belarusz fiatal filmezett –, letartóztattak egy „kémet”, és a Zapad–2025 hadgyakorlatra hivatkozva már az incidens előtt bejelentették, hogy lezárják a belarusz határt, amit azóta sem nyitottak ki. De a román hatóságok is azt állították, hogy egy orosz drón repült egy órán át Románia légterében, majd Lettország partjainál állítólag szintén orosz gyártmányú drón roncsait találták meg. A franciák, a britek és a németek vadászgépeket küldtek Lengyelországba, a folyamatos légtérsértésekre válaszul a NATO pedig bejelentette, hogy a Szövetséges Műveleti Parancsnokság (ACO) a NATO keleti szárnya mentén végrehajtja a Keleti Őrszem hadműveletet. A több területet érintő tevékenység ismeretlen ideig tart. S miközben Washingtont próbálta az európai fősodor Moszkvával szemben keményebb fellépésre bírni, elkezdődött az Ukrajna feletti legalább részleges légtérzár bevezetésének a sulykolása. Ursula von der Leyen drónfal felhúzásáról beszélt, az Ukrajnával szomszédos országok pedig megragadták az alkalmat arra, hogy az incidensekre hivatkozva támogatásokat kérjenek a védelmi képességek megerősítésére.

Mert bizony az megint egyértelműen kiderült, hogy a NATO keleti szárnya meglehetősen lyukas, és a védelmi képességek megteremtése helyett inkább a szájkarate folyik.

Ezzel persze a Kreml egy ideje már tisztában van, így aligha van szüksége ilyen típusú harci felderítésre. Az nyilván egyáltalán nem zárható ki, hogy Moszkva tudatosan kóstolgatja a NATO-t, és így figyelmezteti a baltiakat és a lengyeleket, hogy nincs értelme a keménykedésnek. De azért a történtek megfejtésére tett kísérletek közül azt se hagyjuk ki, hogy az ukránok is megtesznek mindent a NATO berántásáért a konfliktusba. A hamis zászlós művelet ellen szól ugyanakkor, hogy azokat azért végig szokták vinni, míg ez igazi következmények nélkül maradt. Az a 19 drón tehát inkább véletlenül, a rádióelektronikai hadviselés következtében keveredhetett át az ukrán határon. S hogy a MiG-ek tényleg megsértették-e az észt légteret, és ha igen, miért, nem tudjuk. De az biztos, hogy ilyen esetek voltak eddig is, és lesznek ezután is. Augusztus elején éppen a Magyar Honvédség Balti Fegyveres Légvédelmi Készenléti Alegysége fogott el a nemzetközi légi közlekedési előírásokat be nem tartó orosz gépeket a Balti-tenger felett. Ne felejtsük el, háború zajlik. Ráadásul rendszeresen kóstolgatta egymást a Nyugat és Oroszország vagy éppen az Egyesült Államok és Kína már ezt megelőzően is.

A feszültséget azonban ezek a lépések csak fokozták. Főképp úgy, hogy a sajtó is csak kavarta a vihart. De a történtek demonstrálták azt is, hogy a Balti-tenger térségében egyre gyűlik a feszültség. A NATO teljesen ellenőrzése alá vonná a tengert – az amerikaiak már tavaly gyakorolták Typhon rakétakilövő rendszereket telepítésével a dániai Bornholm szigetére, miként zárnák el az oroszok elől a Balti-tengert –, de az oroszok ezt nem engedik, és a most véget ért Zapad-2025 hadgyakorlat középpontjában is Kalinyingrád védelme állt. Közben a gázvezetékek felrobbantásától a távközlési kábelek elszakításáig egymást érik a térségben a diverzánsakciók.

Az elmúlt hetek arra is rámutattak, hogy ez a háború nem mindig tartható az ukrán határok mögött.

(Mindez persze nem jelenti azt, hogy a konfliktus európai vagy világháborúvá szélesedne.) Egyfelől azért, mert mindkét oldalról, tehát Oroszország és a Nyugat részéről is folyik egy hibrid háború, másfelől megváltozott a háborúk jellege, és mind az ukránok, mind pedig az oroszok olyan tömegben vetnek be drónokat, hogy az sokszor már kezelhetetlen és balesetekhez, akaratlanul is civil áldozatokhoz, határsértésekhez vezet.

Az ukrán csapások miatt az utóbbi hónapokban például az orosz finomítói kapacitások mintegy húsz százaléka időlegesen kiesett. S hogy ez a trend folytatódni fog, azt jelzi, hogy Ukrajna csak az év végéig 33 ezer mesterséges intelligenciával működő támadódrón-készletet kap az Egyesült Államoktól, a technika pedig lehetővé teszi, hogy az UAV-ok rajokat alkossanak. Ez a technika a drónok egy csoportját egyetlen összehangolt erővé alakítja, amely képes túlterhelni az ellenséges védelmet. Közben Oroszország, ha lehet, még jelentősebb mértékben fokozta az Ukrajna elleni légicsapásokat. Csak 2025 júliusában, szemben az előző júliusi 426-tal, az orosz erők közel 6300 támadó drónt vetettek be. A The New York Times a 2025-ös évben eddig több mint 34 ezerre becsüli az orosz drónok bevetését, ami közel kilencszerese a tavalyi év azonos időszakának. Oroszország jelenleg évente körülbelül 30 ezer iráni mintára készült támadó drónt képes gyártani, és egyesek úgy vélik, hogy ezt 2026-ra megduplázhatja.

Nagyon vigyázni kell tehát minden félnek arra, hogy ne szakadjon el az a bizonyos cérna. Mert ez a háború eddig minden szörnyűsége ellenére azért kontrollált keretek között zajlott. Azonban minél inkább elhúzódik, annál inkább becsúszhatnak véletlenek. S könnyen úgy járhatunk, mint az a Széchenyi Zsigmond által megfigyelt afrikai törzs, amelynek egyik tagja le akart nyilazni egy madarat. A madarat nem találta el, a nyílvessző azonban a szomszédos törzs területén esett le, amely aztán felbőszülve azonnal háborút indított.