Vádat emeltek a napokban négy személy ellen a csehországi Ostravában, akik a gyanú szerint több millió koronát sikkasztottak el az ukrán menekültek megsegítésére szánt állami forrásokból. A csoport kihasználta a Csehországba érkező nők kiszolgáltatott helyzetét és nyelvi nehézségeit – írja a Kárpáthír.com.

Hirdetés

A magyar nyelvű kárpátaljai hírportál szerint a csalók több mint 70 nő banki adataival visszaélve, a nevükben igényeltek lakhatási támogatást, az így szerzett közel 2,8 millió koronát pedig a banda luxusutazásokra és online vásárlásokra költötte.

Ostravában most négy ember ül a vádlottak padján, de a történet messze nem csak róluk szól. A cseh iparvárosban működő „segítők” rafináltan használták ki a meglehetősen bőkezű állami rendszer által nyújtott lehetőségeket.

A hatóságok szerint a banda 2022 vége és 2023 közepe között több mint hetven Ukrajnából menekült nő bizalmába férkőzött. „Elintézzük a papírokat, segítünk a támogatások igénylésében” – nagyjából így nézett ki az ajánlat. A valós cél azonban nem a menekült nők, hanem a bankszámláik voltak.

A gyanú szerint a csoport két vezetője megszerezte az áldozatok banki azonosító adatait, majd a nők tudta nélkül elektronikus úton igényelt lakhatási támogatást a „szolidaritási háztartások” program keretében – olyan címekre, ahol valójában senki sem lakott. A cseh rendőrség szerint mintegy 750 hamis kérelmet adhattak be, a kár megközelíti a 2,8 millió cseh koronát, vagyis nagyjából 115 ezer eurót.

A négytagú társaság másik két tagja – a fő gyanúsítottak élettársai – a pénz tisztára mosásában segédkezett. A hatóságok szerint pontosan tudták, hogy illegális forrásból származó összegeket költenek, mégis gond nélkül fizettek belőle drága külföldi utakat és luxuscikkeket. A rendőrség egyelőre csak annyit árult el: délkelet-közép-európai, ideiglenesen Csehországban tartózkodó uniós állampolgárokból álló csapatról van szó – vagyis vélhetően román, esetleg bolgár bűnözői csoport kerülhetett a hatóságok hálójába..

A „szolidaritási háztartások” program 2023 júliusáig fizetett támogatást azoknak, akik ingyen adtak szállást menekülteknek. A konstrukció logikája érthető: a háború elől menekülőket gyorsan kellett elhelyezni, olcsóbban és rugalmasabban, mint bármilyen állami tömegszállás. A rendszer nagyságrendjét jelzi, hogy a cseh kormány már 2022-ben kétmilliárd euróra becsülte az ukrán menekültek ellátásának éves költségét.

A cseh hatóságok láthatóan próbálnak keményen fellépni: 2025 októberében a klatovy-i bíróság már egy ukrán nőt is elítélt állami támogatásokkal való visszaélés miatt, két év felfüggesztett börtönt kapott. A mostani ostravai ügy ehhez képest már szervezettebb, több országot érintő konstrukciónak tűnik.

Nem elszigetelt jelenségről beszélünk Európában sem. Az Európai Bizottság szociális biztonsággal foglalkozó jelentése például külön említi, hogy Csehországban vizsgálatot indítottak „többnyire ukrán állampolgárságú, lengyel cégek által foglalkoztatott munkavállalók” ügyében, akik a cseh területen végeztek munkát, miközben A1-es igazolásaik és bejelentéseik több ponton gyanúsnak bizonyultak. A cseh hatóságoknak még azt is ellenőrizniük kellett, hogy egyáltalán be vannak-e jelentve a lengyel társadalombiztosítási rendszerbe. Ez a típusú csalás már nem a klasszikus „menekültsegély-csaló” kategória, inkább a határokon átívelő, munkáltatók által vezérelt trükközés a szabályokkal.

Hasonlóan kétélű történet az uniós Ukrajna-segélyek körüli botrány is. Az EU csalás elleni hivatala, az OLAF 2024-ben zárta le azt a vizsgálatot, amely egy 114 millió eurós, Ukrajnának szánt áramfejlesztő-beszerzés körüli súlyos szabálytalanságokat tárta fel. A projektet a lengyel kormány stratégiai tartalékokért felelős ügynöksége kezelte, és az OLAF végül azt javasolta: több mint 91 millió eurót fizettessenek vissza a lengyel féllel, mert a közbeszerzésnél sorozatban sérültek az átláthatósági és versenyjogi szabályok.

Közben a humanitárius térfélen is megjelentek a csalók. Az ENSZ humanitárius szervezetei kénytelenek voltak külön figyelmeztetést kiadni: ismeretlen szereplők a „Ukraine Humanitarian Fund” és más, jól csengő segélyprogramok nevével visszaélve próbálnak adományokat kicsalni magánszemélyektől és cégektől. A recept itt is hasonló: a pénz nem a front közeli kórházba, hanem egy ismeretlen számlára érkezik.

Az ostravai ügy ennek a nagy európai történetnek egy kicsiben, helyi szinten játszódó epizódja. A valódi kérdés most az, hogy a kormányok és az uniós intézmények képesek-e egyszerre két dolgot megtenni: lezárni a kiskapukat, következetesen eljárni a csalókkal szemben – akár Ostravában, akár Varsóban vagy Brüsszelben. Ha ez nem sikerül, akkor a luxusutakra és márkás táskákra elfolyt néhány millió koronánál végül sokkal nagyobb összegek mennek a süllyesztőbe az uniós adófizetők meg nézhetik, ahogy kisebb-nagyobb tételekben elég a pénzük.