Macron duplázott

Emmanuel Macron egy gazdasági világválság kapujában kezdhet neki a következő ötéves elnöki ciklusának. A nehézségek azonban nem minden előzmény nélküliek. A francia gazdaság hosszú évek óta gyengélkedik, és erre rakódott rá az egész Európát nyomasztó inflációs feszültség. A koronavírus utáni újraindítással együtt járó energiaár-emelkedés Franciaországot sem kerülte el. Ráadásul az említett időszakban még nem is jelentkeztek az orosz–ukrán háború hatásai, a java tehát vélhetően még csak ezután következik. A helyzet komolyságát valószínűleg Macron is felmérte, így Franciaországban is árbefagyasztásokkal és ártámogatásokkal kezelték a drágulás problémáját. A nyugati országokhoz hasonlóan itt is emelkedett a gáz ára, a francia gazdaság azonban ezt kevésbé érezte meg, mivel erős az atomszektoruk. Az üzemanyag árát kezdetben hagyták elszaladni, a benziné a magas adókkal súlyosbítva így akár két euró fölé is felszökött, ezután azonban ártámogatást nyújtottak az üzemanyagra is. Mindebben a sárga mellényesek tüntetése is szerepet játszhatott még a koronavírus-járvány előtt: épp azért tört ki, mert megemelték a benzint terhelő adókat. Az elszabaduló árak témája a teljes kampányt uralta, és a közeljövőben sem lesz másképp, mivel Franciaországban júniusban nemzetgyűlési választások következnek.

Nem működik a radikalizmus

Mozgalmas őszre számít a Visegrád Post újságírója.

– Fogadni mernék, hogy szeptember, október táján újrakezdődhetnek a sárga mellényesek tüntetései – mondja Yann Caspar, amikor a várható gazdasági problémákról kérdezzük.

Az újságíró szerint a gazdasági válság komoly gondokat okoz majd Macronnak, aki győzelme ellenére is a társadalom egy nagyon kis részének bizalmát élvezi. A francia újságíró azt sem tartja kizártnak, hogy Macron a mandátuma kitöltése előtt megbukjon a társadalmi elégedetlenség fokozódása miatt. Dr. Soós Eszter Petro­nella, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa ezzel szemben kevés esélyt ad annak, hogy Macront idő előtt megbuktatnák. Elmondása szerint 1958 óta összesen két elnök nem töltötte ki mandátumát, az egyik De Gaulle volt, aki egy saját maga által kezdeményezett népszavazásba bukott bele és mondott le, a másik Pompidou, aki betegségben halt meg elnöksége alatt.

– A francia köztársasági elnök alaposan körül van bástyázva intézményi biztosítékokkal. Hacsak nem követ el valamilyen rettenetes bűncselekményt, amely közben in flagranti érik, akkor nagyon nehezen mozdítható el. Főleg stabil parlamenti többséggel a háta mögött – mondja Soós Eszter Petronella.

A szakértő szerint Macron előnye az is, hogy az elmúlt években javultak a munkanélküliségi adatok és a versenyképességi mutatók. A sárga mellényesek tüntetése óta pedig a francia vezetés is tudja, hogy a dolgozói szegénység komoly társadalmi feszültségek forrása lehet. Franciaországban ugyanis nem minden dolgozó tud feltétlenül megélni a fizetéséből, nemhogy még jól élni. Sokat beszélnek arról is, hogy a francia fiatalság van a legnehezebb helyzetben, mentálisan és anyagilag is megviselte őket a koronavírus, a most következő válságos időszak pedig további nehézségeket zúdít rájuk. Az új elnöknek tehát rengeteg olyan társadalmi nehézséggel kell szembenéznie, amely próbára teheti politikai képességeit. Ebből a szempontból fontos kérdés, hogy mekkora többséget, egyáltalán többséget szerez-e Macron pártja a Nemzetgyűlésben. Mindennek ellenére Macronnak van nagyobb az esélye arra, hogy a nemzetgyűlési választásokat is megnyerje. Azonban Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldal jelöltje, aki hajszál híján maradt le az elnökválasztás második fordulójáról, most azzal turnézik Franciaországban, hogy parlamenti többséget kér a választóktól. Soós Eszter Petronella szerint pedig erre van is némi esélye, a radikális baloldal ugyanis messze nincs olyan rossz állapotban, mint a szocia­listák és a republikánusok. Marine Le Pen és pártja vasárnap este szintén a parlamenti többségért kezdett kampányolni.

Yann Caspar szerint most Mélenchon nagyobb eséllyel válthatta volna le Macront, mint a nemzetiek jelöltje. A hivatalban levő elnök ezért mindent meg is tett annak érdekében, hogy Le Pennel kerüljön szembe a második fordulóban. Mélenchon ugyanis szélesebb szavazói rétegeket tudott volna megszólítani, esetében ráadásul nem működtek volna az antifasiszta frontra való felhívások, amit Le Pen ellen minden választási harcban bevetnek. Mélenchon fordulatot hozhatott volna a francia politikában; nem mellékes, hogy a NATO és az EU tekintetében a Le Penéinél is radikálisabbak a nézetei. Ez azonban már a spekuláció világába tartozik, a realitás az, hogy Le Pen esélyhez jutott, ám nem sikerült áttörnie az elé emelt falakat. Az elvárások szerint 45 százalék fölött kellett volna teljesítenie, ám ettől elmaradt.

– Ha Le Pen 45 százalék fölött végzett volna, akkor nem kérdés, hogy ki a jobboldal erős embere, szilárd legitimációt szerzett volna az elkövetkező évekre. Ám mivel rosszabbul szerepelt, most majd lehet róla vitatkozni, hogy ki hibázott – mondja Soós Eszter Petronella.

Pedig a csillagállás Le Pennek kedvezett. Eric Zemmourt is maga mögé utasította, aki a kezdeti lendület ellenére csak hétszázaléknyi szavazatot szerzett az első fordulóban. Programja azonban kizárólag bevándorlás- és iszlámkritikus témákat érintett. Yann Caspar szerint azok szavaztak rá, akik amúgy Macront akarták, csak migráció nélkül. Úgy tűnik, az egyszerű bevándorlásellenesség igen kevésre elég a politikai piacon. Le Pen is azért szerepelt jobban az öt évvel korábbi eredményéhez képest, mivel erős szociális programot tudott felmutatni.

Hogy milyen változásokat hoz Le Pen kudarca, az kérdéses, az ugyanis tudva levő, hogy a Nemzeti Tömörülés egy családi vállalkozásként működik. A Le Pen család pártjában pedig bevált gyakorlat, hogy amikor valaki felnő a pártban annyira, hogy veszélyes lehet az uralkodó dinasztiára, azt kiszorítják. Így várhatóan végül mégsem tudja senki veszélyeztetni Le Pen hegemóniáját a jobboldalon. Azonban az tény, hogy Franciaországban van egy erős népi-nemzeti blokk, amely stabil bázist jelent. Macron csak úgy győzhetett, hogy maximalizálta támogatottságát, a szocialista párt és a republikánusok maradékát is felemésztette.

Globalista-lokalista küzdelem

Yann Caspar szerint nem a hagyományos bal-jobb csatázott egymással az elnökválasztás második fordulójában, sokkal inkább nevezhetnénk ezt globalista-lokalista küzdelemnek. Soós Eszter ezzel egyetért, annyiban azonban árnyalja a képet, hogy Macron sokat emlegeti ugyan Európát, véleménye szerint azonban a franciáknak Európa mindig a saját nagyhatalmiságuk meghosszabbítását jelenti.

– Elmondhatjuk, hogy Macron azokat képviseli, akik jól érzik magukat a globalizációban. Úgy gondolja, hogy a globalizáció megnyerhető, és Franciaország ismét nagyhatalmi szerepbe kerülhet Európán keresztül. A macroni cél, hogy ne Amerika és Kína döntse el, hogy mi történik velünk, hanem az európaiak, nyilván francia vezetéssel – magyarázza Soós Eszter Petronella.

Macron szerinte arra játszik, hogy Franciaország a biztonság garantálójává váljék. Az ukrajnai konfliktus pedig kapóra jön számára, meg lehet vele ugyanis indokolni, miért van szükség a közös európai katonai képesség megteremtésére. Soós Eszter Petronella hozzáteszi, hogy a Macron–Le Pen-párharc a vidék-város ellentéteként is megjelenik. Ebben szerepe van a jövedelmi különbségeknek is. Egyes felmérések ugyanis például azt mutatják, hogy Le Penre szavaz a munkásosztály zöme, egy kisebb részük pedig inkább nem megy el szavazni, mert nem érzi, hogy volna valós alternatíva a politikai kínálatban. Soós Eszter úgy látja, osztályellentét is meghúzódik a szemben álló politikai oldalak között, de nem a középosztály lázadt fel leghangosabban Macron ellen, inkább a középosztály alsóbb rétegei, a vidéki dolgozó középosztály, ők az úgynevezett sárga mellényesek. A középosztály közben egyre zsugorodik, és egzisztenciálisan veszélyben érzi magát.

A választások alkalmával egyértelművé vált az is, hogy jelentős politikai apátia uralja a társadalmat, ez a gyenge szavazói hajlandóságon is meglátszott, a szavazók mindössze 28 százaléka járult az urnákhoz. Soós Eszter szerint ez vélhetően annak is köszönhető, hogy a baloldali szavazók jelentős része úgy élte meg, két jobboldal között lehetett választani. Frusztráltságukat erősítette, hogy ez már a második olyan alkalom, amikor a második fordulóban Macron és Le Pen között kellett választani. Macron 2017 óta jobbra tolódott, szavazói is kicserélődtek, a kampányban igyekezett egyik oldalról fellépni az iszlamizmussal, pontosabban az iszlamista elkülönüléssel szemben, közben a másik oldalról garantálni akart bizonyos vallásszabadsághoz fűződő jogokat. Macron stábjában is érezhették, hogy 2022-re kétféle feszültség, azaz a gazdasági és a kulturális egyszerre érezteti hatását Franciaországban.

– Reggel 10-kor azt mondja, hogy a migráció a legnagyobb jó, ami Franciaországgal történhet, délután kettőkor egy másik helyszínen pedig, azt, hogy az iszlám Franciaországban hatalmas probléma – mondja Yann Caspar.

Magyar perspektívák

A francia elnök kettős játéka kapcsán felvetődik, hogy milyen irányba haladnak majd a magyar–francia kapcsolatok. Soós Eszter Petronella szerint Macron újrázása után folytatódni fog a két kormány közötti pragmatikus együttműködés.

– A mezőgazdaság, a közös hadsereg, a nukleáris energia kérdései tekintetében a két ország és a két vezető érti egymást, a közös érdekek alapján együtt fognak tudni működni. Nem lepődnék meg, ha az atomenergia lenne a francia–magyar kooperáció következő nagy területe – mondja Soós Eszter Petronella.

A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy amennyiben valamilyen oknál fogva az oroszokkal kötött atommegállapodás teljesítése lehetetlenné válna, akkor a franciák lépjenek az oroszok helyére. A franciáknak ugyanis érdekükben áll Kelet-Közép-Európában pozíciót fogni. Szintén aktuális kérdés, hogy mi lesz az EP jobboldali frakciójának a sorsa. Soós Eszter Petronella szerint Le Pen kudarca nem tesz keresztbe a terveknek. A szakértő emlékeztetett rá, hogy amikor Orbán Viktor Rómában járt a Szentatyánál, közben időt szakított arra is, hogy Matteo Salvinival egyeztessen a jövőt érintő kérdésekről. Soós Eszter szerint a jobboldali frakció létrejötte kimondatlanul Macronnak is érdekében áll. Ahhoz ugyanis, hogy létrejöhessen az a centrista frakció, aminek tervét hosszú idő óta dédelgeti, előbb szét kell szedni a szocialisták és néppárt frakcióit.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy a franciák képesek lennének-e az egyre inkább gyengélkedő németek helyére lépni Európa élén. Soós Eszter úgy véli, helycseréről nem beszélhetünk, inkább arról van szó, hogy védelempolitika területén képesek lesznek kiegyensúlyozni a németek gazdasági erejéből fakadó befolyását. Franciaország valószínűleg növelni fogja európai szerepét a jelenlegi háborús helyzetben. A kilencvenes évek elején megbillent egyensúlyt állítanák ezzel helyre.