Macron kampányüzemmódban

Szintet lépett a nyugati háborús retorika, amikor február végén Emmanuel Macron francia elnök azt mondta, hogy bár most még nincs róla konszenzus, nem lehet kizárni, hogy európai csapatokat küldjenek szárazföldön Ukrajnába, hiszen mindent meg kell tenni, hogy legyőzzék Oroszországot. A megelőző hetekben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Párizsban járt, ahol francia kollégájával aláírtak egy biztonsági együttműködést. Emmanuel Macron egyúttal vállalta, hogy országa az idén újabb hárommilliárd euróval támogatja Ukrajnát.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nevetett, amikor egy riporter erről kérdezte, Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő pedig úgy fogalmazott, hogy ha nyugati csapatok jelennek meg Ukrajnában, az elkerülhetetlenül a NATO és Oroszország közti konfliktust jelenti, az Észak-atlanti Szövetségnek pedig át kell gondolnia, valóban érdekében áll-e ez. Ellenzékétől is kritikát kapott Emmanuel Macron: a jobboldal vezéralakja, Marine Le Pen azzal vádolta meg az Ukrajnának szánt újabb segély kapcsán, hogy a nemzetközi válságot rövid távú politikai céljai és az európai parlamenti választási kampánya szolgálatába állítja. Antonio Tajani olasz külügyminiszter figyelmeztetett: Oroszországgal hadakozni a harmadik világháború kitörésével fenyeget. Volt azonban, aki háborúpártiságban még rá is licitált a francia elnökre, Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter azt mondta, már most is vannak NATO-katonák Ukrajnában, és nagyon hálás azoknak az országoknak, amelyek vállalták ezt a kockázatot. Harcias kijelentések érkeztek a balti államokból is.

A magyar kormány egyértelműen közölte, hazánknak esze ágában sincs semmi ilyesmiben részt venni. „Mi nem küldünk fegyvert Ukrajnába, se katonával, se katona nélkül”, mondta Orbán Viktor miniszterelnök. Több más európai ország is megerősítette, hogy nem tervezi katonáit Ukrajnába küldeni. A múlt héten Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is egyértelműen kijelentette, hogy a szövetségnek nincsenek ilyen irányú tervei.

Nem annyira egyszerű azért követni Emmanuel Macron gondolatmenetét, pár nappal később ugyanis már úgy finomította a nyilatkozatát a cseh sajtónak, hogy ő csak megnyitotta a vitát, de nincs napirenden francia katonák Ukrajnába küldése, egyébként sem állnak háborúban Oroszországgal, és nem akar eszkalációt. A múlt hét végére már egyértelműen olyan hangnemet vett fel, aminek célja saját államférfiúi potenciáját hangsúlyozni: „Franciaország csapatai Ukrajnában lesznek. Nem lesznek vörös vonalak. Én vagyok Franciaország elnöke, és én döntök.” Azt azért hozzátette, hogy Franciaország nem lesz kezdeményező, hiszen Franciaország a béke ereje. Országa jelentőségét és felelősségét azzal is alátámasztotta, hogy van atomfegyvere. Mielőtt Berlinbe utazott volna a weimari háromszög találkozójára (Olaf Scholz német kancellárral és Donald Tusk lengyel miniszterelnökkel), Oroszországot egzisztenciális fenyegetésnek nevezte, és közölte, ha Oroszország megnyeri a háborút, Európa hitelessége a nullával lesz egyenlő.

A pénteki találkozón mindhárom vezető támogatásáról biztosította Ukrajnát, de leszögezték, egyikük országa sem áll háborúban Oroszországgal. Emmanuel Macron megerősítette, készek addig támogatni Ukrajnát, ameddig csak szükséges. Kijev reményét fejezte ki, hogy a francia elnök meggyőzi a német kancellárt, hogy nagy hatótávolságú Taurus rakétákkal lássa el Ukrajnát. A szociáldemokrata Olaf Scholz erre a sajtóhírek szerint nem hajlandó, Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter azonban igen.

– Emmanuel Macron az úgynevezett stratégiai kétértelműséget igyekezett az üzenetével megvalósítani, ez az elrettentés része, pszichológiai nyomásgyakorlás, amely megemeli a cselekvés árát az ellenfél számára, mert utóbbi nem lehet biztos benne, hogy egy általa kezdett eszkaláció vagy tett hova vezethet – fejtette ki a Demokratának Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa. – Fontos megjegyezni, hogy a francia elnök 2022-ben azt mondta, egy ukrajnai orosz nukleáris támadásra nem válaszolna hasonlóan – ez esetben éppen a stratégiai kétértelműség elengedése volt az egyik hangsúlyos kritika vele szemben (hogy kihasználatlanul hagyta ezt a fontos külpolitikai eszközt azzal, hogy világossá tette álláspontját), idézte fel Soós Eszter Petronella, hozzátéve, hogy emiatt ez a mostani macroni álláspont tekinthető újdonságnak. A szakértő szerint összességében is változott az elnök politikája 2022–2024 között: a háború elején reménykedett, hogy Franciaország közvetítő lehet a konfliktusban, 2023 nyara óta azonban – komplex okokból, de a Vlagyimir Putyinnal folytatott beszélgetéseknek és főleg egyfajta francia elszigetelődésnek köszönhetően – úgy döntött, közeledik Kelet-Közép-Európához, és az élére áll annak az álláspontnak, amely keményebben szólal fel az orosz támadás kapcsán.

Azzal kapcsolatban, miben közös és miben tér el a francia és a magyar érdek, Soós Eszter Petronella emlékeztetett rá: a keret adott. A globalizáció kontextusában minden tagállam közös érdeke az együttműködés, maga az integráció, ezzel a saját erő megtöbbszörözése a nemzetközi térben. Hozzátette, ezen belül viszont attól függ, hogy milyen konkrét területről beszélünk.

– A közös hadsereg, illetve a védelmi képességek fejlesztése, az agrárpolitika, az atomenergia jellemzően olyan kérdések, amelyekben a két ország együtt tud mozogni. Összességében a jelenlegi magyar külpolitika szuverenista, a francia külpolitika is hagyományosan ebbe a körbe illeszthető, de a részletekben azért lehetnek viták. Ilyen kérdés többek közt a nemzeti és/vagy európai szuverenitás, a szubszidiaritás jelentősége, illetve Európa szerepe a globális világban.

Emmanuel Macron kijelentéseinek értelmezéséhez fontos figyelembe venni a jelenlegi francia belpolitikai helyzetet is, amelynek hangsúlyos eleme a bevándorlásról zajló vita.

– A migrációs törvény elfogadása, illetve a részbeni alkotmánybírósági megsemmisítés után a kormányoldal egyrészt elégedett lehet, mert a kormányzat által előkészített részek állták ki az elsősorban formai alkotmányosság próbáját – magyarázta Soós Eszter Petronella. Megjegyezte, tartalmilag ez nem akadálya annak, hogy a migrációs kérdéseket újra napirendre vegyék.

– Mivel a közvélemény évek óta jobbra tolódik ebben a kérdésben, arra számíthatunk, hogy a kérdés folyamatosan vissza-vissza fog térni, akár már az EP-kampányban is, méghozzá jórészt „keménységi verseny” formájában. A kampányban egyelőre Macron az ukrajnai kérdés, az Oroszországhoz való viszony, az abortusz, illetve a továbbiakban az eutanázia tematizálásával, az ezekhez kötődő belpolitikai konfliktusok megmutatásával próbálkozik – mondta a szakértő, hozzáfűzve: három hónap alatt még sok minden történhet, és az eddigi macroni stratégia nem csökkentette a jelenleg vezető Nemzeti Tömörülés és az Újjászületés közötti különbséget, ami szintén teret nyithat új kérdések napirendre vételének.

Az Ipsos friss felmérése szerint a Nemzeti Tömörülés, amelynek elnöke a fiatal Jordan Bardella, legismertebb arca Marine Le Pen, 31 százalékon áll, az államfő mögötti koalíció pedig – amelynek része az Újjászületés, a Demokratikus Mozgalom és a Horizontok – 18 százalékra számíthat. A szocialisták 11,5, a Zöldek 8,5, a jobbközép Republikánusok és a szélsőbal egyaránt 7-7 százalékot kaphat. Az ötszázalékos bejutási küszöb körül mozog az Éric Zemmour publicista és volt elnökjelölt, valamint Marine Le Pen unokahúga, Marion Maréchal nevével fémjelzett új jobboldali erő, a Visszahódítás.

Soós Eszter Petronella szerint Párizs úgy kezeli ezt a választást, mint egy időközi választást 2027 felé. A szakértő bámutatott, bár a francia politikában három év nagyon hosszú idő, és az elnökválasztások közhelyszerűen az utolsó hetekben dőlnek el, már most sok a találgatás arról, hogy 2027 Marine Le Pené lesz-e.

– Amennyiben az Újjászületés nem tudja csökkenteni a jelenleg 10-12 százalékos hátrányát, várhatóan fel fog erősödni az a vita, hogy egyrészt stratégiailag megérte-e Macronnak eljelentékteleníteni a régi kormánypártokat és Le Penéket 2017-től napjainkig fő ellenfeleivé emelni, másrészt létezik-e hatékony stratégia az Újjászületés részéről az emelkedés megállítására. A szakértő szerint az igazi kérdés azonban nem a pártstratégiák szintjén van, hanem a választóknál, ha most nyer a Nemzeti Tömörülés, akkor is: vajon az esetleges győzelem hatására 2024–2027 között összeáll-e újra a köztársasági front, amely 2017–2024 között folyamatosan gyengülni látszik?

– Március közepéig az az idei tapasztalat, hogy a Nemzeti Tömörülés elleni érvelés nem hozott szavazatokat Macronéknak, de egy választási eredmény más tészta, felforgathatja a korábbi attitűdöket – magyarázta.

Emmanuel Macron feje a több nyugat-európai ország mellett Franciaországot is érintő gazdatüntetések miatt is főhet. Soós Eszter Petronella rámutatott, a kérdésnek van egy európai dimenziója is, úgy tűnik, az európai EP-kampányok, személyesen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke részéről is a feszültségcsökkentésben érdekeltek (például a közös agrárpolitika felülvizsgálatával) az agrárnépesség megszólítása érdekében. Kifejtette, bár a francia tüntetések most tulajdonképpen elcsendesedtek – hiszen lassan kezdődik a mezőgazdasági munkák szezonja is –, igazán csak később derül ki, hogy a feszültség mennyire csökkent valójában, a bejelentések és ígéretek mennyire válnak a mindennapok gyakorlati részeivé, szabályokká.

– Lesz egy agrártárgyú (élelmiszer-szuverenitási) törvényjavaslat a Nemzetgyűlés napirendjén a következő hetekben. Ez fontos barométer lehet ebben a kérdésben – zárta gondolatmenetét Soós Eszter Petronella.