Szigorít a migráción, közös európai határvédelmet akar, centrális erőteret épít, történelmi gesztusokat tesz a katolikus egyház irányába, és korlátok közé szorítaná az iszlámot. Elnökségének első évét tekintve a liberálisnak címkézett Emmanuel Macron konzervatívabb politikát folytat, mint republikánus elődjei. Ezek alapján a magyar–francia kapcsolatoknak jobbaknak kellene lenniük, mint valaha. Az érték- és érdekközösség ellenére azonban a francia elnök éles kritikusa a magyar kormánynak. Mi a szembenállás oka?

Ha most lennének az elnökválasztások, Emmanuel Macron a szavazatoknak mindössze 33 százalékát szerezné meg. Nem véletlenül, hiszen a francia elnök politikájának alig van olyan eleme, amelyet ne kritizálna a közélet valamely szegmense. A konzervatívok rossz szemmel nézik, hogy Franciaországot a Szilícium-völgyről mintázott „startup nemzetté” alakítaná, a baloldaliak bírálják a gazdagoknak kínált adókedvezményeit, a liberálisoknál a migráció elleni radikális fellépése veri ki a biztosítékot, a szakszervezetek pedig a munkaügyi reform miatt elégedetlenek.

Most, beiktatásának egyéves évfordulóján Franciaország középutas elnökének munkájával a polgárok 58 százaléka elégedetlen. Ezzel együtt Emmanuel Macronnak nincs oka az aggodalomra. Ha most lennének a választások, azokat gond nélkül megnyerné. Az államfő ugyanis az elmúlt évben megkezdte egy, a magyarországihoz erősen hasonlító centrális erőtérnek a kialakítását, melynek során bármely politikai iránytól hajlandó ötletet átvenni, ha azt hasznosnak ítéli az ország szempontjából. Így legfőbb konkurense, a republikánus Laurent Wauquiez nem tud labdába rúgni mellette, Marine Le Pen pedig máig nem heverte ki a tavalyi elnökválasztási vita kudarcainak hatását, ráadásul energiáit a Nemzeti Fronton belüli konfliktusok, és pártjának „cukiságkampánya” köti le.


Rendcsinálás a bevándorlásban

Riválisok hiányában, és a választásoktól négy évre Macron elnök így teljes erejével a társadalmilag népszerűtlen gazdasági reformokra koncentrálhat. A számok pedig egyelőre őt igazolják. Franciaország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, a Macron-kormány iránti nemzetközi bizalomnak, no meg a jó sajtójának köszönhetően a nemzetközi befektetések is áramlani kezdtek az országba, a munkanélküliség pedig 9,5 százalékra csökkent. Noha utóbbi még így is magas, tudni kell, hogy annak jelentős része strukturális munkanélküliség, melynek felszámolásához további fájdalmas reformok és hosszú évek munkája szükséges.

Emmanuel Macron nemzetközileg is előretört. Kihasználva Angela Merkelnek a német választásokat követő bénultságát, a francia elnök Európa fiatal, dinamikus vezetőjének az imázsát építette fel az elmúlt év során. Ami pedig a francia népléleknek igen fontos: erőt és határozottságot mutatott Donald Trumppal szemben is. Macron elnök a Fekete-Afrikából Európába irányuló migráció rendezését gyakorlatilag saját kezébe véve, különutas megállapodásokat kötött Niger, Csád, Líbia és más afrikai országok vezetőivel. Ha tervei megvalósulnak, pár éven belül az illegális útvonalak lezárulnak, Franciaország pedig Afrikában üzemeltetett állomásokon fogadja majd be és bírálja el a menedékkérelmeket. Ezzel gyakorlatilag emberi jogi szempontból támadhatatlan módon zárja ki a gazdaságilag haszontalan tömegeket, és fölözi le a hasznosítható munkaerőt. Ugyancsak a magyar definícióval összhangban, február 12-én Gérard Collomb belügyminiszter hivatalossá tette, hogy Franciaország a jövőben különbséget kíván tenni a menekültek és a gazdasági migránsok között.

Franciaország egyébként nyugat-európai viszonylatban eddig sem volt túlontúl befogadó. Nicolas Sarkozy szigorításai óta a benyújtott menedékkérelmeknek kétharmadát elutasítják. Problémát jelent azonban az elutasított kérelmük után jogcím nélkül Franciaországban maradók kérdése, akiknek száma 2017-ben először emelkedett százezer fölé. Emmanuel Macron irányításával Franciaország már nem elsősorban humanitárius, hanem egyre inkább rendészeti kérdésként tekint a migránsokra. 2017 decembere óta folyamatosak a razziák a tömegszállásokon, az új menekült­ügyi törvénycsomag pedig felgyorsítaná a kérelmek elbírálását, tömegessé tenné a kitoloncolásokat, bűncselekménynek minősíti az illegális határátlépést.

Macron elnök az iszlám kapcsán is szigorít. 2017 novemberében törvényben tiltották meg az utcán való imádkozást, a közelmúltban pedig az államfő „nemzeti konzultációt” hirdetett az iszlámmal kapcsolatban, mely a gyakorlatban széles körű egyeztetést jelent muszlim elöljárókkal, kutatókkal és értelmiségiekkel. Noha ez utóbbi a magyar politikától merőben különbözik, figyelembe kell venni, hogy Franciaországban 8,4 millió muszlim él, így a kérdésnek számos olyan vetülete van, ami indokolttá és a társadalmi béke szempontjából elengedhetetlenné teszi a konzultációt. Az elnök emellett a főrabbi cím mintájára létrehozná a főimám tisztséget is, aki az állam érdekeit közvetítené a hívek irányába. Ha pedig ez megtörténik, az állam minden eddiginél határozottabban léphet fel a vadhajtások ellen.


Kettős megítélés

Magyar szempontból ugyanakkor visszás, hogy Macron elnök nagy támogatója Angela Merkel migránskvótára vonatkozó elképzeléseinek, amelyek ellen a visegrádi országok egyhangúlag tiltakoznak.

– Franciaország számára az eurózóna reformja a legfontosabb külpolitikai cél, ezért az abban való együttműködés reményében valószínűleg készek kompromisszumot kötni Berlinnel a számukra kevésbé húsba vágó kérdésekben – magyarázta a francia logikát a Demokratának Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő és politológus. Emmanuel Macron és Angela Merkel júniusban állnak a nyilvánosság elé európai uniós reformjavaslataikkal. A francia államfő nyilatkozataiból tudni lehet, hogy szorosabb integrációt, közös pénzügyi irányítást és kétsebességes Európát szeretne. A német Kereszténydemokrata Unió ezek egy részétől ódzkodik, mivel félti a német gazdaság és vállalatok pozícióját. Emmanuel Macronnak azonban a közösségi porondon is eredményeket kell felmutatnia ahhoz, hogy otthon megalapozza imá­zsát. A migránskvóta számára kisebb fajsúllyal bíró kérdés. Fontosabb a közös európai határvédelem alapjainak lefektetése, valamint a közös agrárpolitika kidolgozása. Érdemes megjegyezni: a magyar és a francia álláspont mindkét témában közel áll egymáshoz. Emellett jövőre lejár az Európai Bizottság mandátuma, melynek elnöki posztjára erősen esélyes francia néppárti Michel Barnier-t a magyar kormány már 2014-ben biztosította a támogatásáról.

Franciaországnak és Magyarországnak tehát sok közös ügye van, a kormányok elképzelése pedig számos ponton egybeesik. Mégis, Macron elnök részéről hiányoznak a barátságos gesztusok.

– Úgy tekintem Európát, ahogy van. Panaszkodhatunk. Én is panaszkodom miatta. Egyetlen, Orbán Viktor által vallott értéket sem tartok a magaménak. De ott van, megválasztották – nyilatkozta Emmanuel Macron a megválasztásának első évfordulója alkalmából adott tévéinterjújában. Az elnök emellett bírálta az illiberális demokráciát, mely szerinte az emberek gyengeségére és félelmeire apellál.

– Magyarország franciaországi meg­íté­lé­se kettős – magyarázta a helyzetet Soós Eszter Petronella. – A francia társadalomnak széles csoportjai tisztelik a magyar politikát: az erőskezű, tekintélyelvű államvezetés a francia elnöki rendszertől sem idegen, és sokak számára a magyar migrációs politika is szimpatikus. Ugyanakkor viszont a média és gazdasági elit nagy része unszimpátiával tekint az orbáni politikára. Macronnak pedig szüksége van utóbbiak támogatására ahhoz, hogy végig tudja vinni a Franciaország számára életbe vágó reformokat. Az illiberalizmus bírálata tehát egy irányukba tett belpolitikai gesztusként értelmezhető.


Gesztusok Brüsszelnek

Soós Eszter Petronella szerint Párizs hagyományosan Németország befolyási övezeteként tekint Magyarországra, ezért nem célja beleszólni hazánk belpolitikájába. Mivel azonban Macron elnök számára az Európai Parlament kulcsfontosságú partner az uniós reformok véghezvitelében, elképzelhető, hogy a jövőben is fog hasonló, Magyarországot elítélő gesztust gyakorolni Brüsszel irányába. Még akkor is, ha Macron elnök számos fontos stratégiai kérdésekben egyetért Orbán Viktorral.

Sayfo Omar