Madrid közel egy héten át adott otthont az eseménynek, amelyet legközelebb talán öt év múlva rendezhet európai nagyváros. A találkozó a remények szerint ismét új lendületet ad a katolikus egyháznak, mely ellen tüntetéseket is szerveztek Spanyolországban.

Mint oly sok minden a modern egyházban, az Ifjúsági Világtalálkozó (IVT) is Boldog II. János Pál pápasága idején került először megrendezésre. 1984-ben Rómában még csak háromszázezer fiatal gyűlt össze, majd a következő években hasonló létszámban voltak jelen a találkozók résztvevői. A program 1987-ben lépett ki először az örök városból, amikor Buenos Aires kapta a rendezés jogát, s ekkor szerveztek először Ifjúsági Világtalálkozót milliós nagyságrendű résztvevővel.

Azóta a rendezvény hosszú utat járt be, két-három évente megrendezve, Afrika kivételével minden kontinensre eljutott. Az idei házigazda, Spanyolország másodszor adott otthont az elsősorban katolikus fiatalok sokaságának, hiszen szinte napra pontosan tizenkét évvel korábban a híres zarándokhely, Santiago de Compostela már vendégül látta a pápát és a fiatalokat, igaz, akkor a résztvevők száma körülbelül ötöde volt az ideinek.

Noha a kezdetektől napjainkig hosszú idő telt el, a találkozó célja mit sem változott: egybegyűjteni a világ fiataljait, hogy közösen keressék a legmegfelelőbb utat az élet és az értékek védelmében és együtt ünnepelni a mindig aktuális örömhírt.

Azt, hogy a XXVI. Ifjúsági Világtalálkozóra Madridban kerülhet sor, három évvel ezelőtt, Sydneyben hirdette ki XVI. Benedek pápa, s azóta a spanyol szervezők gőzerővel dolgoztak a programsorozat előkészítésén, megszervezésén. A szervezőgárda élén Madrid érsekeként az az Antonio María Rouco Valera bíboros állt, aki, mint a város akkori főpásztora, már a compostelai eseménynek is felelős püspöke volt. Az IVT megszervezésében és lebonyolításában mintegy tizennégyezer fiatal önkéntes működött közre, akik a szálláshelyek tisztán tartásától a kommunikációs központ kiszolgálásáig számtalan feladatot láttak el, nem egy alkalommal a rendőrség hivatásos állományának is segítséget nyújtva.

A találkozó hagyományosan jelentős kulturális esemény is egyben, így az ide látogatók Madrid-szerte hallgathattak számos komoly- és könnyűzenei koncertet, látogathattak színi előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket, a híres múzeumok, mint például a Prado vagy a Thyssen-Bornemisza előtt pedig egész héten hatalmas sorok kígyóztak.

„Verjetek gyökeret…”

Noha a világtalálkozó egyedülálló atmoszférával rendelkezik, és számtalan kulturális kísérőprogram várja a fiatalokat, az IVT középpontjában természetesen a katolikus egyház tanítása áll, melyet minden alkalommal maga a pápa fejt ki és magyaráz a résztvevőknek – az idei rendezvény záróeseményén, a Cuatro Vientos repülőtéren XVI. Benedek becslések szerint kétmillió hívő előtt tartott szentmisét. A résztvevők létszáma ugyan elmaradt a rekorder manilai zárómise mögött (ekkor II. János Pál ötmillió zarándok jelenlétével misézett), mégis komoly üzenettel bír az értékek terén is válság sújtotta Európában.

A találkozó mottója a kolosszeiekhez írt levélből származott: „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben…”, melyről minden nemzet képviselői saját nyelvükön is hallhattak előadásokat madridi templomokban, s melyet a találkozó népszerűvé vált himnusza is hirdetett.

A pápa jelenléte felbecsülhetetlen többletet ad a rendezvénynek: a szentatya érkezésének napján már a reggeli órákban foglalttá váltak a pápamobil útvonalához legközelebb eső helyek a híres Cibeles tér környékén, noha ezekben az órákban az egyházfő gépe még fel sem szállt Rómából. Később pedig, a Cuatro Vientos-i virrasztás idején kitört vihar alatt az a tény bírta végleg maradásra a fiatal zarándokokat, hogy XVI. Benedek pápa, noha a szervezők több alkalommal is felajánlották neki, nem vonult vissza szálláshelyére, az apostoli nunciatúrára, hanem a felhőszakadás ellenére is ott maradt a fiatalokkal és befejezte beszédét.

Ezen váratlan helyzet alkalmával elhangzott mondata később a találkozó fő üzenetévé vált, a pápa bátorításában ugyanis azt mondta: „Köszönöm a kitartásotokat, erősebbek vagytok a felhőszakadásnál!” – az üzenet nem kizárólag a fizikai valóságra vonatkozott, hanem jelentős átvitt értelemmel is bírt.

Magyarok a találkozón

Az esemény természetesen sokakat vonzott Magyarországról is, ráadásul az idei, európai helyszínválasztás különösen kedvező volt a magyar fiatalok számára, három évvel ezelőtt ugyanis az ausztrál, két év múlva pedig az egykori brazil főváros, Rio de Janeiro látja vendégül a világ ifjúságát, ezek a helyszínek pedig sokkal nehezebben megfizethetők egy átlag magyar fiatal számára. Így hát, míg három esztendeje a hiányérzet csökkentése végett a magyar püspökök külön találkozót szerveztek Egerben fiataljaik számára, párhuzamosan a Sydneyben zajló világtalálkozóval, idén minden egyházmegye indított buszokat Madridba, a különböző mozgalmakkal, szerzetesrendekkel, illetve egyénileg kiutazókkal együtt pedig a magyar résztvevők száma megközelítette a háromezret.

A Magyarországról és határon túli egyházmegyékből is érkező fiatalok számára több templomban tartottak katekéziseket, miséket, augusztus 20-án, Szent István király ünnepén pedig közös szentmisén vettek részt a találkozó magyar fiataljai, melyet Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára mutatott be, a részvételen túl pedig az önkéntesek munkájában is részt vettek magyar fiatalok.

„Nem kell a pápa…”

A spanyol közvéleményt persze megosztotta az Ifjúsági Világtalálkozó, különösen XVI. Benedek fogadása. Sokan már hosszú idővel a rendezvények kezdete előtt is azzal érveltek, hogy a válságot különösen is megérző, már-már bedőlés szélén lévő Spanyolországnak felesleges kiadásokat jelent a pápa látogatása. A PIGS-hez tartozó ország (angol betűszó: az Európai Unió legkritikusabb helyzetben lévő tagállamainak kezdőbetűiből képződött – Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország) költségvetésében egyébként valóban találni olyan pontokat, amelyek rászorulnának az erősítésre, ugyanakkor az ellenzők ritkán, vagy inkább egyáltalán nem számoltak azokkal a súlyos euró-tízmilliókkal, melyeket a zarándokok Madridban és az előtalálkozók révén számos más városban elköltöttek, valamint azzal sem, hogy a hivatalos források szerint körülbelül százmillió eurós kiadást jelentő pápalátogatást nem az adófizetők pénzéből, hanem vállalatok és magánszemélyek hozzájárulásából finanszírozták.

A társadalom megosztottságát erősíthette az a tény is, amelyről a találkozón részt vevő magyar papoktól is lehetett hallani: az egyébként tradicionálisan katolikus Spanyolországban, ahol a lakosság 76,4 százaléka ma is katolikusnak vallja magát, erősödőben van az antiklerikalizmus.

Az ebből eredő ellenző hangokhoz csatlakoztak azok, akik a madridi közlekedés jelentős megnehezülése miatt méltatlankodtak.

Az ellenzők számára tehát nem jelentett megnyugvást sem a gazdaságba érkező pénz mennyisége, sem a tömegközlekedés profi kezelése, de az az üzenet sem, amelyet a főváros polgármestere, Alberto Luiz-Gallardón a találkozót megelőzően intézett városa lakóihoz. Ebben a néppárti politikus türelemre és a vendégszeretet gyakorlására hívta fel a madridiakat, reményének adva hangot, hogy az IVT lebonyolítása zökkenőmentes lesz.

A főleg a pápalátogatás és az egyház ellen tiltakozók ezért rendszeres tüntetéseket szerveztek, melyeket előfordult, hogy csak gumibotokkal tudtak megfékezni a helyszíneken felvonuló spanyol rendőrök. Hiába, a világtalálkozó programjait megfelelően tudták biztosítani, jelentősebb incidensre nem került sor a tiltakozók és a zarándokok között, a Madridba érkező fiatalok jellemzően levegőbe rajzolt szívvel válaszoltak a pápaellenes rigmusokra, éneklésbe, zenélésbe fogtak, vagy imádkoztak, ha a tiltakozókkal találkoztak.

Az ellentüntetésekre egyébként jellemző volt, hogy a Puerta del Sol téren összegyűlt négyezres, más források szerint kétezres tömeg mintegy száznegyven szervezet hívására érkezett, egy-egy pápaellenes csoport tehát alig harminc fővel képviseltette magát.

Világbéke Madridban

A tüntetések hangoskodóin kívül békés tömeg jellemezte Madrid utcáit. A világtalálkozón a legkisebb, legmesszibb államok zászlói is feltűntek a tömegben, nemegyszer voltak láthatók egymás mellett olyan lobogók is, amelyek országai feszült viszonyt tartanak fent egymással.

Minderre legkiemelkedőbb példaként az izraeli és a palesztin zászló közös felvonulása szolgált, de Madridban ezekben a napokban nem létezett az amerikai–mexikói, vagy a magyar–szlovák ellentét sem, az algériai zarándokok vidáman énekeltek a korábbi gyarmattartó franciák trikolórja mellett, és a lassan feledésbe merülő orosz–grúz háború nyomai sem látszottak a két ország egymással találkozó fiataljain.

Különleges ritkaságnak számított azonban a kínai zászló (Kínában a mai napig börtönöznek be papokat és hitüket nyíltan megvalló keresztényeket), és a szervezők közlése szerint mindössze hat ország nem képviseltette magát hivatalosan.

Folytassa Rio!

A boldog II. János Pál pápa által bevezetett szokás szerint a szentatya mindig a zárónapon jelenti be a soron következő Ifjúsági Világtalálkozó helyszínét és időpontját, ezúttal azonban már korábban tudni lehetett: a világ egyik legnagyobb rendezvénye legközelebb két év múlva, a szintén hagyományosan katolikus Brazíliában kerül megrendezésre a Krisztus-szobráról is világhírhez jutó Rio de Janeiróban. Szakítva a közelmúlt hagyományával, ezúttal azért nem kell három évet várni, mert 2014-ben Brazília rendezi meg a labdarúgó-világbajnokságot is.

Vágvölgyi Gergely