Magyar győzelem, európai széthúzás
Magyarország fellélegezhet. Orbán Viktor miniszterelnöknek sikerült Brüsszelben a gázársapka és a közös európai gázbeszerzés alól mentességet kiharcolnia. Az EU viszont már korántsem egységes, Németország álláspontja most először kisebbségbe került.
„A bizottság energetikai javaslatai jelentették a legnagyobb veszélyt Magyarország számára. Elfogadásukkal azt kockáztattuk volna, hogy néhány nap alatt leállnak a Magyarországra irányuló gázszállítások. Ezt a veszélyt ma sikeresen elhárítottuk. Nem maradtunk egyedül, így sikerült egy fair megállapodást kiharcolnunk.
Megállapodtunk abban, hogy ha lesz is gázársapka Európában, az nem érinti majd azokat a hosszú távú szerződéseket, amelyek nélkül Magyarország gázellátása egyik napról a másikra ellehetetlenülne. Más szóval a gázársapka alól mentesítést kaptunk, így az nem veszélyezteti Magyarország biztonságos gázellátását.
Megállapodtunk abban is, hogy ha lesz is közös gázbeszerzés Európában, az nem lesz kötelező Magyarország számára. Ezáltal nekünk továbbra is nyitva marad minden beszerzési lehetőség. Ez fontos, mert csak akkor tudjuk leszorítani az energia árát hazánkban, ha minél több forrás áll rendelkezésre, minél nagyobb a verseny a magyar energiapiacon.
Hosszú csata volt, de sikerült megvédenünk Magyarország érdekeit” – írta Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán.
A magyar álláspont szerint csak a beszerzések diverzifikálása és a verseny segíthet az árak csökkentésében. Orbán Viktor a Twitteren egy animált GIF segítségével bemutatta, miért nem működik a gázársapka: a bizottság javaslata arra hasonlít, amikor egy kocsmában közlöd a pultossal, hogy csak az ár felét fizetnéd ki a sörért. Nem nehéz elképzelni, hogy mi történne.
Hasonló Németország érvrendszere is: a gázársapka vagy más szóval a gázárplafon szűk keresztmetszetekhez vezet és veszélyezteti az ellátásbiztonságot. A német lapok az EU-csúcs előtt már arról cikkeztek, hogy a német kormány álláspontja Brüsszelben vesztésre áll. A 27-ből 15 tagország a gázársapka mellett foglalt állást, a német álláspont hosszú idő óta először kisebbségbe került. Egyes elemzők már egyenesen Németország elszigetelődésétől tartanak.
Gázárplafon Németország ellen címmel közölt cikket a Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely szerint a kormányfők semmibe veszik a német aggodalmakat. Több lap is arról írt, hogy ilyen árkorlátozás mellett az EU lábon lőné magát, mivel a gázszállítók egyszerűen máshol adnák el az árut, például Ázsiában. Európának pedig szép gázárplafonja lenne – csak éppen gáza nem. Ugyanaz történne tehát, mint Oroszország esetében. Ha Európa központilag megszabja, hogy az eladónak mennyiért kell adnia a gázt, akkor inkább oda viszi, ahol többet adnak érte.
A gázársapka jövője még korántsem dőlt el. A csúcstalálkozó zárónyilatkozata csak annyit mond: az Európai Tanács (vagyis az állam- és kormányfők testülete) felszólítja a tanácsot és a bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő konkrét határozatokat. A meccs tehát még nincs lejátszva.
Olaf Scholz és Emmanuel Macron bizalmas beszélgetésre találkozott a nagy csúcs kezdete előtt. Macron korábban kijelentette, hogy bízik a francia–német együttműködésben, de bírálta Németország egyéni akcióit. A franciáknak – sok más uniós országhoz hasonlóan – nem tetszik, hogy a szövetségi kormány 200 milliárd eurónyi segélyt és védőpajzsot akar mozgósítani csak a saját lakossága számára. A francia segélycsomagok szerényebbek, ami a franciák szerint az EU-ban a verseny torzulásához vezetett.
A német kormány tisztviselői viszont túlzónak minősítették a francia bírálatot, és azzal vádolták Párizst, hogy a saját gazdasági érdekei miatt blokkolja a Spanyolország és Németország közötti Midcat vezetékprojektet. Ez a vezeték az Ibériai-félszigetet kötné össze Németországgal a spanyol és portugál kikötőkben visszagázosított LNG-gáz Németországba szállítására.
Az oroszországi források kiapasztásával aggasztóan kevés az EU rendelkezésére álló földgáz. Moszkva kizárásával az EU évi mintegy 400 milliárd köbméteres importjának csaknem negyven százaléka kiesett, és hiába az amerikai cseppfolyós LNG, mert hiányzik a megfelelően kiépített infrastruktúra. Többtucatnyi cseppfolyós gázt szállító hajó horgonyoz európai kikötőkben kirakodásra várva. A probléma, hogy nincs elég kapacitás az LNG gázneművé visszaalakítására. Európa őrült módon vásárolja fel az LNG-t – csak éppen nem tud mit kezdeni vele.
Kivétel ez alól az Ibériai-félsziget, amely Európa cseppfolyósított földgázt (LNG) fogadó állomásokkal legjobban ellátott része. Az EU összes LNG fogadó-tároló kapacitásának mintegy 40 százaléka (hét fogadóállomás) Spanyolországban és Portugáliában található. Sem Brüsszelben, sem Berlinben, de még Párizsban sem verik nagy dobra, de ez az EU egyik legégetőbb problémája az orosz gázszállítás ellehetetlenítése óta.
Ugyanis míg Nyugat-Európa északi részein akut fogadókapacitás-hiány mutatkozik, Németországnak például egyetlen működő LNG-állomása sincs, addig az Ibériai-félsziget két állama bővelkedik a kapacitásban. Csakhogy Spanyolországból nincs szárazföldi összeköttetés a többi EU-országgal, mindenekelőtt a legjobban rászoruló Németországgal…
Középtávon megoldást jelenthetne az Ibériai-félszigetet Németországgal összekötő gázvezeték, de a projektet Franciaország a saját érdekei miatt blokkolja. Európa tehát korántsem annyira egységes már, mint amilyennek a brüsszeli nyilatkozatok szintjén tűnik.
