A kínai felhasználók nem férhetnek hozzá a Google ingyenes levelezőjéhez, a Gmailhez. A magyarázat hangzatos: vállalat szerint azért, hogy a kínai hatóságok ne juthassanak hozzá az interneten megjelenő rendszer-ellenes bloggerek vagy emberjogi aktivisták személyes adataihoz.

A különböző kultúrákban különféleképpen értékelik a sajtószabadság fogalmát. Információs szupersztráda ide, globális információáramlás oda, a papírforma szerint még mindig kommunista Kínában az internetes vállalatok kénytelenek virtuális szájkosarat helyezni a vérmesebb felhasználókra. A kínai internetes keresőpiac 60 százalékát uraló Baidu, vagy annak kistestvére, az Alibaba komoly cenzúrának veti alá a megjelenített oldalakat.

A piacon való részesedés feltételéül a gyakorlatot az olyan nyugati vállalatok is követik, mint a Yahoo vagy a Microsoft. A két cég ráadásul 2009-ben még adatokat is kiszolgáltatott a kínai hatóságoknak különféle emberjogi aktivistákról. A világ internetes keresőpiacának közel 60 százalékát birtokló amerikai Google Kínában a piac egyharmadát birtokolja, és kisebbségi tulajdonnal rendelkezik a Baiduban is.

A piacon való részvételnek persze már a kezdetektől fogva megvolt az ára. Bár az oldal konkurenseihez képest kevésbé cenzúrázta a megjelenített tartalmakat, a Peking feketelistáján szereplő oldalak megnyitásakor csak egy figyelmeztető üzenet jelent meg. A béke egészen idén januárig tartott, amikor hackerek virtuális támadást intéztek a Google ellen.

Az akció célja kínai emberjogi aktivisták adatainak megszerzése volt. A Google ezért a kínai államot vádolta meg a támadással, és válaszul felfüggesztette a keresések cenzúrázását, kivívva ezzel a kommunista rezsim haragját. A vitába az amerikai diplomácia is belefolyt. Hillary Clinton külügyminiszter élesen bírálta Peking hozzáállását, és a cenzúra enyhítését követelte a kommunista rendszertől.

A Google még azt is felvetette: kivonul a kínai piacról, ha továbbra is cenzúráznia kell a veszélyesnek ítélt honlapokat. Végül a Google maradt. Ahogy a cenzúra is. A háborúból a kínai vezetés jobban jött ki, mint ahogy belement. Korábban a kínai ISP-n keresztül blokkolták az oldalakat, az új alku értelmében viszont a jövőben a Google maga cenzúrázza a megjelenített oldalakat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a „Tienanmen” szóra való rákereséskor kizárja azokat a honlapokat, amelyeken szerepel a „népirtás” vagy a „június 4.” szavak valamelyike. Emellett tiltólistára kerülhet minden olyan szó, amit a kínai tisztviselők egy listán átnyújtanak a vállalatnak.

Peking hátradőlhet, hiszen az öncenzúra jókora terhet vesz le a vállukról, ráadásul jóval hatékonyabb az állami hivatalnokok által végzett tartalomszűrésnél.

Az ügy kapcsán a legnagyobb talány mindenképp az, miért hitte a Google, hogy multiként erősebb, mint a világ legnépesebb és lassan legerősebb hatalma?

A kérdés annál is érthetetlenebb, mivel a 2008-as tibeti lázadások már bebizonyították: Pekinget nem lehet sarokba szorítani. Minél erősebbek a kívülről jövő bírálatok, a kommunista vezetés annál konokabbul ragaszkodik álláspontjához. A kínai kultúrában ugyanis az egyoldalú diktátum elfogadása komoly arcvesztéssel jár, amit egy ilyen nagy ország vezetése egyszerűen nem engedhet meg magának. A Google vezetői és Hillary Clinton tanácsadói feltehetően nem ismerik a kínai pszichológiát, és csak a vesztett csata után döbbentek rá, hogy nem egy Svájcot vagy Szlovéniát próbálták kioktatni. Emberjogi szervezetek szerint a Google–Kína háborúban a szólásszabadság és a diktatúra kerültek szembe egymással.

A Google korábbi ügyeit figyelembe véve viszont az ügy árnyaltabbá válik. Az amerikai óriáscég korántsem a szólásszabadság és emberi jogok zászlóshajója. Sokkal inkább egy üzleti vállalkozás, amely megfelelő profi tért akár az ördöggel is alkut köt.

Ez történt az ominózus ügyben is. A kínai üzlet kapcsán a Google komoly dilemmával kényszerült szembenézni. Kína a legnagyobb internethatalom. Az országban 340 millió aktív felhasználót jegyeznek, akiknek száma folyamatosan emelkedik. Az eMarketer nevű internetkutató cég becslése szerint 2010-ben a kínai internetes hirdetési piac több mint egymilliárd dollárra rúg majd. A piac harmadát birtokló Google kivonulásával tehát 300 millió dollárt passzolt volna át konkurenseinek. Ezzel párhuzamosan persze magas morális mércét állított volna fel globális vetélytársának, a szintén amerikai Yahoo-nak, amelynek szintén mérlegelnie kellett volna, hogy az adott feltételek mellett marad-e a kínai piacon, vagy szintén a kivonulás mellett dönt.

A profit azonban – mint mindig – győzedelmeskedett az erkölcs fölött. A kínai szörfölőknek persze ez úgyis mindegy, hiszen ők a többi keresőprogramon keresztül sem érhetik el a tiltott tartalmakat megjelenítő oldalakat. A világ többi részén pedig a felhasználók egyébként is szabadon utánanézhetnek a tibeti vagy tajvani helyzetnek, és azt is megtudhatják, mi történt 1989. június 4-én. A cenzúra ügye egyébként is kultúrafüggő. Szinte minden nép esetében vannak olyan sarkalatok pontok, amelyek bolygatása rosszallást vált ki. Van ez így: ami a németeknek a holokauszt, az a kínaiaknak a Tienanmen tér. Egy tragikus folt a múltból, amiről van egy hivatalos vélemény, amelytől eltérőt nemhogy nem illik, de egyenesen büntetendő cselekmény megfogalmazni.

A Google korábban nem ódzkodott bevetni a cenzúra fegyverét, ha azzal elejét tudta venni a profittermelését veszélyeztető konfliktusoknak. Az oldal német és francia verziói az elmúlt években több száz szélsőjobboldali és radikális muszlim honlapot töröltek. A vállalat ezenkívül számos országban cenzúrázza a különféle pornográf tartalmakat. 2002-ben az amerikai Google következetesen cenzúrázta a szcientológiához kritikusan álló oldalakat. 2008-ban pedig nagy-britanniai keresztény közösség abortuszellenes hirdetéseit dobták vissza, mondván, nem járulnak hozzá az abortuszhoz és valláshoz kapcsolódó honlapok hirdetéséhez.

Nem szívbajos az internetes kereső térképprogramja, a Google Maps, illetve a műholdas megfigyelőrendszert használó Google Earth sem. A két alkalmazás 2008-ban fekete folttal takarta ki az olyan, Pentagon által nemzetbiztonságilag fontosnak tartott objektumokat, mint katonai támaszpontok vagy amerikai politikusok otthonai. A Kathrina hurrikán 2007-es pusztítását követően pedig a Google Earth a vihar előtti Louisiana képeit töltötte fel, ezzel elejét véve a tömeges pániknak. A Google Maps pedig a diplomáciai vitákat elkerülendő a világon egyedülálló módon Arabo-Persian Gulfként említi az Irán által Perzsa, az arab országok által pedig Arab néven emlegetett öbölt.

Mindez része a vállalat üzletpolitikájának. A Google részvényesei 2007 májusában szavazták le egy cenzúraellenes javaslat elfogadását. A cég vezetője Eric Schmidt, illetve a két alapítója, Larry Page és Sergey Brin, akik a Google részvényeinek összesen 66,2 százalékát birtokolják, a javaslat ellen szavaztak és jól megfontolt üzleti okokból erre biztatták a többi részvényest is.

A Google mellesleg nemcsak idegen terepen, de otthon is igyekszik a lehető legjobb kapcsolatot ápolni a politikai vezetéssel.

Kijelenthetjük: az információs hatalom és a politika nemcsak Kínában, de a szabadság szülőhazájában, az Egyesült Államokban is erősen összeér. Igaz, kicsit másképp. Washington az elmúlt években nemegyszer avatkozott be amerikai internetes cégek belső ügyeibe, politikai érdekekre hivatkozva. 2009 júniusában például a Twitter vezetését kérték meg, hogy halasszák el a soron következő karbantartási munkát, ezzel is megkönnyítve az iráni ellenzéki tüntetők dolgát, akik a közösségi portálon keresztül kommunikáltak egymással és tájékoztatták a világot az aktuális eseményekről. A Google és a Fehér Ház kapcsolatáról pedig a legtöbbet tán az árulja el, hogy a vállalat CEO-ja, Eric Schmidt Barack Obama egyik fő kampánytanácsadója volt, január elején pedig Hillary Clintonnak egy munkaebéd során tartott előadást az internet mint demokráciát promotáló eszköznek a jelentőségéről.

A terror elleni háború jegyében a CIA egyébként szinte bármely levelezőprogram üzemeltetőjétől kikérheti a felhasználók adatait. A Google például – adatvédelmi okokra hivatkozva – évekig egyáltalán nem törölte a megszüntetett postafiókok tartalmát. Számos bírálat után a vállalat idén januárban látványos Delete gombot helyezett el a levelező kezelő felületén. A látványos gesztus ellenére a levelezőrendszer továbbra is olyan cookie-t használ, amely egészen 2038-ig megőrzi a felhasználók adatait és a róluk szóló privát információkat.

A Google közvetlen módon is támogatja az amerikai hírszerzést. 2008-ban az internetes óriás támogatásával indult útjára az Intellipedia nevű rendszer, amelyen keresztül 37 ezer amerikai hírszerző osztja meg egymással információit.

A Fehér Ház és a Google nászán persze nincs mit csodálkozni. Washington politikai befolyását, a Google pedig az internetes hatalmát akarja garantálni a nagyvilágban. Abban a korban, amikor a legnagyobb hatalmat az információ birtoklása jelenti, a két érdek egy irányba mutat. Kivéve Kínát.

Sayfo Omar