Maradj otthon!

Az első levél egy olaszországi beszámoló, fésületlen, indulatos és lendületes. És lényegbe markoló:

„Sejtelmetek sincs arról, hogy mi vár rátok… Leszögezném, célom nem a pánikkeltés, hanem hogy információt tudjak nyújtani az Olaszországon belül történő eseményekről. Gondolom, mindenki tudja, hogy Olaszország karanténba került a koronavírus miatt. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek otthon kell maradnia, kivéve ha nagyon nyomós indoka van kilépni a házból. A helyzet rossz, de még rosszabb végignézni azt, hogy a világ többi része úgy viselkedik, mintha semmi komoly nem történne. Tudjuk, hogy ti ott Magyarországon most éppen mit gondoltok, mert mi is ugyanazt gondoltuk korábban. Ezért szeretnék segíteni nektek, hogy fölkészültebbek legyetek arra, ami még vár rátok (amiről írok, az csupán két hét eseményeinek a krónikája lesz):

Első fázis

Tudod, hogy a koronavírus létezik, néhány, de még nem sok fertőzött megjelenik az országodban. Semmi komoly, csak egy rosszabb influenza. Nem vagyok öreg, mi történhetne velem? Nincs mitől tartanom! Mindenki túlreagálja a dolgot. Nem kell rohangálni összevissza maszkokért, meg felhalmozni egy csomó WC-papírt. Nincs ok a pánikra, az élet megy tovább (ti Magyarországon körülbelül itt tartotok).

Második fázis

A fertőzöttek és a karanténban lévők száma megnő. Vörös zónákat állítanak fel, és karanténba zárnak egy-két kisebb várost, ahol az első fertőzötteket találták, akik megfertőzhettek további embereket. (Febr. 22. táján Olaszországban.) Szomorú és kicsit aggasztó a helyzet, de hát kézben tartják az ügyet, semmi ok a pánikra. Néhány ember meghal, de hát úgyis idős emberek voltak, más súlyos kóros betegségekkel. A média csak felfújja az eseményeket, kattintásokért és nézettségért, ezzel pedig pánikot keltenek az emberekben. Milyen gyalázatos! Az emberek továbbra is élik békében megszokott életüket. »Ennyi nem fog megállítani engem abban, hogy összejöjjek a barátaimmal! Biztonságban vagyok, nem leszek áldozat. Minden a legnagyobb rendben.«

Harmadik fázis

A fertőzöttek száma rohamosan megnő. Szinte megduplázódik naponta. Még több halál. Több vörös zónát iktatnak be, és a négy régiót, ahol a legtöbb eset történt szintén, karantén alá vonják. Olaszország negyede karantén alatt áll, az egyetemek, majd az iskolák bezárnak. A bárok, éttermek, munkahelyek ellenben továbbra is nyitva állnak. A kijárási tilalomról szóló rendeletet kiszivárogtatják egy újságnak, így nagyjából tízezer potenciálisan fertőzött ember kiszökik a vörös zónákból, a karanténba helyezendő városokból, régiókból, hogy hazatérjenek Olaszország maradék háromnegyedébe még aznap. (Ez később még fontos lesz.) Olaszország le nem zárt háromnegyedének lakossága továbbra is éli a megszokott életét, sokan a vörös zónákban is. Még mindig nem esik le, hogy mennyire komoly a helyzet. Úgy értem persze, mindenhol, ahová fordulsz, a koronavírus folyik a csapból is. Arról beszélnek, hogy mennyire fontos állandóan és alaposan kezet mosni, hogy kerüljük a kilépést a lakásból, az összejöveteleket, ne nyúlj az arcodhoz, satöbbi. Minden ötödik percben felhívják ezekre a szabályokra a figyelmed. De még mindig nem realizálták az emberek a helyzet súlyát.

Negyedik fázis

A fertőzöttek száma még mindig rohamosan nő. Az iskolák, egyetemek legalább egy hónapra bezártak. Nemzeti egészségügyi vészhelyzet van. A kórházak megtelnek, nem képesek több ember befogadására. Egész osztályokat, szárnyakat zárnak le, hogy legyen elég hely a koronavírusos betegek számára. Nincsenek elegen az orvosok, nővérek, ápolók. Behívják a nyugdíjazott egészségügyi dolgozókat, illetve az orvosi egyetemi hallgatók egy részét is. Nincsen többé beosztás, csak dolgozz, ahogy tudsz. Persze az orvosok, nővérek, ápolók szintén elkapják a vírust, és terjesztik a saját családjuknak. Túl sok a tüdőgyulladásos beteg, túl sok az olyan ember, akinek sürgősségi betegellátásra van szüksége, de kevés az alkalmazott, és még csak elhelyezni sincs mindenkit elég hely, nemhogy kezelni… Ugyanez vonatkozik a lélegeztetőgépekre is. Ezen a ponton már olyan, mint a háborúban. Az orvosok az alapján döntenek, hogy ki kapjon ellátást, hogy mekkora esélye van a túlélésre. A céljuk, hogy minél több embert sikerüljön megmenteni, így az időseknek, a műtétre szorulóknak, az agyvérzéses betegeknek és hasonlóknak nem jut ellátás, mivel a koronavírusos betegek a prioritás. Nincsen elegendő ellátás mindenki számára, ezért úgy kell elosztani őket, hogy a lehető legjobb végeredményt érjék el… Kívánom, bárcsak vicc volna, de nem az. Ez történik. Emberek meghalnak, mivel nincsen elég hely. Egy orvos ismerősöm összeomolva hívott fel, mert három embert is kellett meghalni hagynia. A nővérek sírnak, mivel nem tehetnek semmit az előttük haldokló emberekért, azonkívül hogy végignézik. Egy barátom hozzátartozója meghalt, mivel nem tudott ellátáshoz jutni. Káosz van. A rendszer összeomlik. A koronavírus és a krízishelyzet minden, amiről hall az ember.

Ötödik fázis

Emlékszel arra a tízezer idiótára, akik elmenekültek a vörös zónákból Olaszország többi részébe? Nos, az egész ország miattuk karantén alá lett vonva (márci­­us 9.). A cél az, hogy a vírus terjedését minél jobban megakadályozzuk. Az emberek bejárhatnak dolgozni, gyógyszertárba, az üzletek nyitva vannak, mert különben összeomlana a gazdaság, viszont nem hagyhatod el a városodat, településedet. Most már az emberek félnek. Rájöttek a helyzet igazi súlyára. Sok embert látni maszkokban, kesztyűkben, de még mindig van pár gyökér, aki azt hiszi, hogy halhatatlan. Étterembe járnak nagy csoportokban, barátokkal járnak el inni, satöbbi.

Hatodik fázis

Két nappal később bejelentik, hogy (majdnem) minden üzletet bezárnak. Kocsmák, éttermek, plázák, boltok, minden. Minden, kivéve a nagy bevásárlóközpontok, mint a Tesco, Spar, Lidl, Aldi. Csak és kizárólag akkor hagyhatod el a házat, amennyiben hivatalos igazolásod van rá, amin szerepel a neved, hogy honnan jössz, hová mész és miért. Rengeteg rendőri ellenőrző pont van. Ha kint találnak hivatalos igazolás nélkül, a bírság akár 70 ezer forint (euróban persze) is lehet, és ha tisztában vagy vele, hogy vírusos beteg vagy, és úgy hagytad el a kórházat vagy a házadat, egytől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanak gyilkossági kísérlet miatt. Ez a mai helyzet Olaszországban, március 12-én. Tartsd észben, hogy ez mind nagyjából két hét leforgása alatt történt, és öt nap alatt jutottunk el idáig a harmadik fázistól.

Ezért kérlek, figyelj rám: FOGALMAD SINCS ARRÓL, HOGY MI KÖVETKEZIK. Tudom, mivel két hete én voltam az, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi áll előtte, és azt gondoltam, fölösleges felhajtás az egész. De nem az. És nem azért, mert a vírus kimondottan veszélyes vagy halálos lenne, hanem a következmények miatt, amiket magával hordoz. Nehéz most nekünk végignézni, ahogy a többi ország mit sem sejtve ül a fenekén, mintha nem várna rájuk is ugyanez a sors, ha nem tesznek megakadályozó lépéseket, hogy megóvják a civileket, amíg még van rá esélyük. Szóval kérlek, ha ezt olvasod, tegyél meg mindent, amit tudsz. A probléma nem fogja önmagát megoldani, ha nem veszünk róla tudomást. Csak azon gondolkozni, hogy mennyi fel nem fedezett koronavírusos ember van, önmagában ijesztő. Kérlek, maradj otthon!

Meg kell mondjam, hogy az olasz kormány ezúttal remek munkát végzett. A lépések, amiket tettek, drasztikusak, de nélkülözhetetlenek, és jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy megállítsuk a vírus terjedését. Kínában működik, szóval reméljük, hogy itt is fog. Megértem, hogy ezek a lépések nehezek, ha nem lehetetlenek néhány országban, és nagyon aggasztó belegondolni, hogy mit is jelenthet ez globális szinten. Nagyon sötét időszakot látok magunk előtt az egész világon. Vajon ez a járvány egy civilizációs fordulópont lesz, vagy csak egy hosszú és gyilkos szünidő?…

Kérlek titeket, figyeljetek ránk, és maradjatok otthon!”

* * *

Ez a levél pedig Németországból érkezett.

„Igaz, hogy az olasz kikötőkben a hajók üresek, de közben a delfinek és a halak végre visszanyerték természetes élőhelyüket. Igen, delfinek tűntek föl az olasz kikötőkben, és halak úsznak a velencei csatornákban!

Igaz, hogy az emberek be vannak zárva a házukba vagy a lakásukba, de az is igaz, hogy az erkélyeken végre együtt énekelnek egymással, segítenek egymásnak, és hosszú idő után újra megtapasztalják a közösségben létezés érzését. Az olasz emberek együtt énekelnek! Ez megindító!

Igaz, hogy a légi forgalom korlátozása sokaknak súlyos szakmai korlátozásokat jelent, de az is igaz, hogy a Föld fellélegzett, és az ég egyre színesebb. Kínában sok helyütt a gyerekek életükben először látják a kék eget. Nézz föl, látod, milyen nyugodt és kék az ég?

Igaz, hogy az óvodák és iskolák bezárása óriási kihívás sok szülő számára, de az is igaz, hogy számos gyermek számára esély nyílt arra, hogy kreatívvá váljon, öntudatosabban cselekedjen – és lelassuljon! A szülők pedig új arcukról ismerhetik meg tulajdon gyermekeiket.

Igaz, hogy a gazdaság óriási károkat szenved, de az is igaz, hogy végre felismerhetjük, ami valóban fontos az életünkben. A gazdaság bábjaivá válunk. Ideje lett érezni, hogy mennyire kevésre van szükségünk. Felébredtünk.”

Körülöttünk elcsöndesedett a világ. Ha képes vagy legyőzni a benned hangoskodó félelmet, akkor megérzed a belső csendet és nyugalmat. És ez fog megmenteni téged. Ezt a képességedet kell tehát megerősítened magadban. Tudnod kell hinni. Istenben, de ha nem megy, akkor önmagadban, a többiekben, akik érted is dolgoznak, hogy te is megmenekülj, és az már majdnem olyan, mintha az Örökkévalóban hinnél. Túl fogod élni. Érzed? Most olyan vagy, mint amikor megszülettél. Kicsit csöndes, kicsit ijedt, de mégis derűs és reménykedő.