A csatlakozási szerződés értelmében a régi tagországoknak a bővítés második évfordulójáig felül kell vizsgálniuk, ésszerű-e fenntartaniuk a munkaerő bevándorlására felállított korlátozásokat. Brüsszel a gátak lebontására ösztönöz, a vizsgálat eredményét azonban nem kéri számon, a tagországok magyarázat nélkül dönthetnek arról, fenntartják-e a korábbi tiltásokat. Amennyiben igen, újabb három évet nyernek: legközelebb 2009-ben kell nyilatkozniuk, akkor azonban már statisztikákkal kell bizonyítaniuk munkaerő-piaci fenyegetettségüket, amennyiben a korlátozás újabb kétéves fenntartása mellett döntenek. 2011 májusától pedig már semmilyen akadályt nem lehet gördíteni a kelet-európaiak munkavállalása elé.

A 2006 májusi, félig-meddig önkéntes felülvizsgálat nem sok jóval ösztönöz. Szakértők eddig csak Finnországban, Dániában és Hollandiában tapasztaltak olyan folyamatokat, amik arra utalnának: munkaerőpiacuk felszabadítására készülnének. Ezekben az országokban azonban eddig sem volt nehéz beszerezni a munkavállalási engedélyeket, mivel eleve védettséget nyújt számukra, hogy nem valamelyik nagy világnyelvet beszélik. Az Európai Bizottság felmérése szerint a nyelvtudás hiánya a legjelentősebb gátja a külföldi munkavállalásnak. Amit bizonyít, hogy a piacát már másfél éve megnyitott Svédország csupán huszad-, illetve tizedannyi dolgozót fogadott, mint a szintén távoli, azonban világnyelvet beszélő Nagy-Britannia vagy Írország.

A britek tapasztalatai egyébként rendkívül kedvezőek. A csatlakozás óta 130 ezren kaptak munkavállalási engedélyt az új tagországokból, ami csak jót tett a 600 ezer betöltetlen állással küszködő brit gazdaságnak. A keleti munkaerő főleg az alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökbe áramlott, amit a hazaiak amúgy sem végeztek szívesen. Így több honfitársunk is elhelyezkedett a szigetországban busz- vagy kamionsofőrként, pincérként, betegápolóként, építőipari szakmunkásként vagy biztonsági őrként. A diplomás kategóriában csupán az orvosok, a gyógyszerészek, az informatikusok és a mérnökök kereshetnek eséllyel állást a brit szigeteken. A várakozásokkal ellentétben a külföldi munkások nem törekednek letelepedésre. Családjukat jellemzően otthon hagyják, megalapozatlanok voltak (vagy túl jól sikerültek) tehát azok az intézkedések, amelyek a külföldiek családtagjait próbálták kizárni a brit egészségügyi ellátórendszerből.

Honfitársaink közül eddig mintegy 43 ezren találtak állást az Európai Unió országaiban. Nagy-Britanniába 4 ezren, Írországba 2 ezren távoztak. Érdekes, hogy a legtöbben még mindig azokban az országokban dolgoznak, ahol a legnehezebb megkapni a munkavállalási engedélyt. A szigorú korlátozások ellenére a hagyományos célországok közül Németország 17 ezer, Ausztria 16 ezer magyarnak ad munkát. Ennél sokkal több a közeljövőben nem is lesz: a két kormány ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy a végső határidőig visszatarthassa munkaerőpiacáról a kelet-európaiakat. Az osztrákok félelmeit erősíti egy közelmúltba, végzett felmérés: eszerint a határ közelében élő szlovákok 36, a magyarok 19, a csehek 16 százaléka szeretne Ausztriában dolgozni. Igaz, csupán a lakosság egy százaléka számolt be arról, hogy utána is érdeklődött az esetleges munkalehetőségeknek. Nem terveznek könnyítést az olaszok vagy a franciák sem, egyelőre csak azt tartják elképzelhetőnek, hogy 2009 után már nem hosszabbítják meg a tiltást.

A falak közé zárt keleti dolgozóknak furcsa fintor: miközben a nagy országok a korlátozások további fenntartása mellett érvelnek, 2006-ot a dolgozók mobilitásának európai évévé minősítette Brüsszel. Vladimir Spida munkaügyi biztos sajátos indoklása szerint ennek célja, hogy felhívja a figyelmet a külföldi munkavállalásból származó előnyökre. Hogy a dolgozók rájöjjenek, globális és szerkezetváltással küzdő világunkban milyen fontos az ismeretlen országokban, más munkakultúrában szerzett tapasztalat. A felmérések szerint ugyanis az unió polgárainak csupán másfél százaléka dolgozott már valamelyik külföldi országban.

Az európai év jegyében 2006 júniusában (épp a tiltás meghosszabbítása után egy hónappal) mobilitási konferenciát tartanak Bécsben, mintegy száz európai városban pedig állásbörzékkel hívják fel a figyelmet a külföldi munkalehetőségekre.

kandor