Marine Le Pen: Itt minden tiszta, békés – exkluzív interjú

– Korábban találkozott már állam- vagy kormányfőkkel, így a libanoni Michel Aounnal, vagy az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal. Elkezdődött a francia elnökválasztási kampány, és ekkor úgy döntött, hogy most Magyarországra jön. Miért fontos Orbán Viktorral találkozni egy francia elnökjelöltnek?

– A múlt héten találkoztam a lengyel és a szlovén miniszterelnökkel, aki most éppen a EU Tanácsának elnöke, ma pedig Orbán Viktor miniszterelnökkel, mert azt gondolom, ezek a vezetők valódi ellenállók. Magyarország pedig a totalitarizmus elleni küzdelem élharcosa. Vitathatatlan, hogy egyfajta jégtörő szerepet játszanak, amikor velük szemben igyekszik az Európai Bizottság elvonni szabadságjogokat a népektől, vagy amikor a nemzetek szuverenitását próbálja eltiporni, és a nemzeti alkotmányokat felülírni. Szerettem volna egyébként, hogy Franciaország vállalja el ezt a szerepet, tehát hogy Franciaország legyen az az ország, amelyik a legbátrabban kiáll a szabadság és a népek védelméért, hiszen a történelme indokolná ezt. Persze, Lengyelország és Magyarország történelmét tekintve, ezen országoknak is minden okuk megvan arra, hogy ezt a szabadságharcot vezessék. Ezért tartom tehát fontosnak, hogy találkozzunk, beszéljünk és hogy közösen cselekedjünk. Rendkívül lényeges, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és együttműködjünk. Nyáron tizenhat párttal írtunk alá közös nyilatkozatot, köztük volt az olasz Lega és a Fratelli d’Italia, a spanyol Vox, valamint a francia Nemzeti Tömörülés és a magyar Fidesz. Jól haladnak a dolgok. Haladunk előre, ahogy ezt megerősítette a magyar miniszterelnök is. Természetesen a cél, amiben bízhatunk, az, hogy nagy, erős frakciónk legyen az Európai Parlamentben. Ez nagyon erős közös eszköz lenne ahhoz, hogy szembeszállhassunk az Európai Bizottsággal.

– Érdekes, hogy kitért erre. Hónapok óta hallunk erről a közös frakcióról, de még konkrétumokról nem tudni, bár volt ugye, az ön által is említett közös deklaráció. Mi az akadálya annak, hogy létrejöjjön ez az EP-frakció?

– Több tényező is nehezíti ezt. Vannak például kisebb küldöttségek, amelyek tartanak attól, hogy belépjenek egy nagy frakcióba, mert sok benne a nagy létszámú delegáció. A francia küldöttség nagyon nagy, ahogy az olasz vagy a lengyel is, ezért akadhat olyan partner, aki tart attól, hogy rájuk nem fognak hallgatni, mert ők túl kicsik, és ezért nem lenne befolyásuk, komoly szavuk. Ebben azonban tévednek, mert olyan együttműködést szeretnénk kialakítani ebben a frakcióban, ami mélyen tisztel minden tagot, mert nem úgy tekintünk rájuk, mint egyszerű képviselőkre vagy százalékokra, hanem mint egy nemzet képviselőire. Fontos tehát legyőzni ezeket a félelmeket, és lépésről lépésre haladni előre, még ha ez nem is egyszerű. Mert természetesen tudom, hogy nem egyszerű a valódi szövetség kiépítése. Ellentétben az olyan érdekszövetségekkel, mint az EPP vagy a szocialista frakció, ahol olyan emberek vannak együtt, akiket az égvilágon semmi nem köt össze. Nekünk viszont van közös elképzelésünk. Ezért fontos együttműködni és megjeleníteni ezt a közös elképzelést, és így azt mondhatom, hogy a nyári nyilatkozatunk óriási lépés volt abba az irányba, hogy kiépülhessen egy homogén politikai erő az európai szintéren. Fontos az is, hogy ez az erő homogén és egységes legyen, mert keményen fogják majd támadni.

– Eddig sosem tapasztalt ellenállást láthatunk több európai vezető részéről az Európai Bizottság egyes törekvéseivel szemben. Soha nem volt ennyi európai vezető, aki kritikus lett volna az uniós intézményekkel kapcsolatban. Sokan már 2019-ben is az úgynevezett „populista hullámra” vártak, ehhez képest egyre keményebben lépnek fel az uniós intézmények, az Európai Parlament is, amelyik most nagy többséggel szavazott Lengyelország ellen. Brüsszelben főleg Magyarországot és Lengyelországot kezelik ellenségként: folyamatosan és keményen fenyegetik ezeket az országokat.

– Ez természetes. Ha a ketrec sarkába szorít az ember egy vadállatot, az elkezd támadni és harapni. Úgy látom, hogy a „közös európai nemzet” és a föderális eszmék ideológusai most kerültek a ketrec sarkába. Ezért annál agresszívabbak, minél inkább érzik, hogy fordul a szél. Látják, hogy nagyon jelentős politikai erők épülnek, amelyekről tudják, hogy győzhetnek, ezért utoljára még mindent beleadnak. A Magyarországot és Lengyelországot érő fenyegetések jól bizonyítják, hogy fontos dolgok zajlanak most. Rendkívül beszédes, ahogy a bizottság a lengyel alkotmánybíróság döntésére reagált. Elképesztő erőszakról tesz tanúbizonyságot és sokkal messzebb megy, mint ameddig mehetne, sokkal többet engedett meg magának, mint amihez joga van. Tehát komolyan túlterjeszkedve a kereteken, megad magának olyan jogokat, amik nem találhatóak az uniós szerződésekben. Ez a mai valóság. De ez ugyanakkor a bizonytalanság jele, ami szerintem nagyon jó jel.

– Németország az egyik legfontosabb szereplő Közép-Európában. De az EU-n belül is sokszor úgy tekintenek rá, mint vezető országra. Ha ön Franciaország elnöke lenne, nagyobb figyelmet szentelne Közép-Európára?

– Igen, természetesen. El is mondtam a sajtótájékoztatón, hogy ha elnök leszek, Franciaország támogatni fogja ezen országok szuverenitásért vívott harcát. Azért, mert hiszek a nemzetek együttműködésében. Sőt azt hiszem, hogy kimondottan ez a lényege az európai együttműködésnek, amit én európai nemzetek szövetségének nevezek. A cél az, hogy a nemzetek szövetségesekké váljanak egy olyan együttműködés keretében, ami semmit nem erőltet és semmit nem kényszerít rá egy másikra, ami ellentétes lenne érdekeivel. Tehát többoldalú együttműködéseket kell majd építeni, amúgy Németországgal is, persze. Olyan együttműködéseket viszont nem kívánok, amikből Franciaország mindig vesztesként jön ki. Rendszeresen el szoktam mondani, hogy tulajdonképpen nem vádolom Németországot amiatt, hogy védi az érdekeit, hanem Franciaországot vádolom azzal, hogy nem áll ki a saját érdekeiért. Ezért minden alkalommal, amikor valamit együtt csinálunk Németországgal, rendszerint vesztesek vagyunk. De ez kifejezetten a saját vezetőink hibája, és nem a német vezetőké.

– Ez azt jelenti, hogy ha ön elnök lenne, szorosabb együttműködésre törekedne Közép-Európával? S hogy véget vetne a „couple franco-allemand”-nak (azaz a német–francia párkapcsolatnak: francia kifejezés, ami az egykori német-római birodalomra utal – a szerk.) azzal, hogy két tömb közé szorítva Németországot, jelentősebb súllyal bírva az EU-ban, megváltoztatná az uniót?

– Egyáltalán nem hiszek a „francia-német párkapcsolatban”. Ezt rendszeresen elmondom, szerintem ez nem más, mint egy délibáb, egy legenda, hozzáteszem, egy francia fantázia. Ez a kifejezés nem is létezik németül. Igen, meg kell változtatni az EU-t belülről, és ehhez szükségünk lesz minden olyan országra, amelynek érdeke a változás. Ezért mindegyiket felkeressük, tekintet nélkül a nagyságukra vagy súlyukra, mert egy területét és népességét tekintve kicsinek számító ország erős és határozott vezetője sokkal többet tud elérni, mint egy nagy ország térdeplő vezetője.

– Említette a sajtótájékoztatón, hogy Éric Zemmour szeptember végi budapesti látogatása egyáltalán nem olyan jellegű volt, mint az öné. Pedig a francia újságíró és publicista bár hivatalosan még nem jelölt, már elkezdte a kampányát a 2022 áprilisi választásra. Ő is eljött Magyarországra valamiért…

– Nem, egyáltalán nem, szerintem téved. Éric Zemmour, mint ahogy sokan mások, eljött, hogy részt vegyen egy fórumon, és Orbán Viktor, miként a többi résztvevőt is, fogadta egy beszélgetésre. Egyértelmű, hogy Magyarország számára ez a demográfiai csúcs fontos esemény, és tisztelet jár a résztvevőknek. Az én mostani látogatásom viszont teljesen más jellegű találkozóval zárult. Látja, hogyan fogadott Orbán Viktor, ha a protokollt nézzük, és hogy teljesen őszinte legyek, ez majdnem több volt, mint amit egy elnökjelölt remélhet. Mintha már egy államfő lennék! Ez nagyon megtisztelő volt. Tehát nem lehet a két látogatást összehasonlítani. Más jellegűek voltak és más okból történtek.

– Először járt Budapesten?

– Igen.

– Milyen benyomásokat szerzett? A francia, illetve a nyugati sajtóban gyakran elhangzik, hogy Magyarországon „ultranacionalista vezetés” van, „autoriter rezsim”. Diktatúrában érezte itt magát?

– Nem, egyáltalán nem. (nevet) Tényleg nem, sőt. Lenyűgözött a város, először is azért, mert gyönyörű. De leginkább az tűnt fel, hogy itt valóban biztonságban érezheti magát az ember. Ez egyébként mint francia mindig elkeserít, mert hát ki kell mondani, hogy amikor külföldre megyünk, majd hazatérünk, szembesülünk azzal, hogy megszoktuk a megszokhatatlant. Tűrjük a tűrhetetlent és behódoltunk a kimondhatatlannak. S ha minden francia el tudna utazni például Magyarországra, akkor talán megértenék, hogy nem tűrhetjük tovább a francia állapotokat. Itt minden tiszta, békés, nem látni rendőröket, érezni, hogy szinte nincs bűnözés, nincs ordibálás…

– Ön szerint ennek nagyrészt a bevándorlás az oka?

– Igen, azt gondolom, igen, nagy részben a bevándorlás okozta a jelenlegi francia állapotokat, és leginkább a biztonságérzet hiányát.