Máris 2027-re hangol a francia politika
A briteknek az Európai Unióból, Angela Merkel volt kancellárnak pedig a német politikából való távozása elvileg felértékelte a francia államfőt Európában. De Emmanuel Macront hiába választották az óévben — viszonylag könnyen — újra, az orosz–ukrán háború 2023-ban is hosszú árnyékot vethet az elnökségére. Az újév nagy kérdése: tovább erősödik-e a bevándorlásellenes jobboldal? – teszi fel a kérdést a Magyar Nemzet.– Az előző év nagyrészt az elnökválasztásról és a nemzetgyűlési választásról szólt Franciaországban. Emmanuel Macron újrázása történelmileg is figyelemre méltó, ám mivel 2027-ben nem választható újra, azonnal megindult a helyezkedés. Így bizton állíthatjuk: máris javában zajlik a következő elnökválasztási kampány – mondta a Magyar Nemzetnek Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, egyetemi oktató.
A háború kifejezetten hatással volt az elnökválasztási kampányra, mert Macron elnök ki tudta magát emelni a többi jelölt közül, arra hivatkozva: a válságot kell menedzselnie.
Ez a hivatali előny valószínűleg hozzájárult az újraválasztásához. Mindemellett a háború megkeverte Macron geopolitikai lapjait is: a francia elnök elképzeléseiben szerepe lett volna Oroszországnak, illetve Európa és Moszkva pragmatikus együttműködésének. Ám ezek az elképzelések az új helyzetben értelemszerű nehézségekbe ütköznek. Az atlanti kapcsolat visszaerősödésével párhuzamosan Macron a „szuverén Európáról” vallott koncepciója is visszaszorult az aktuális európai vitatémák között – tette hozzá az elemző.
A két említett választás felerősítette a francia politika átrendeződését, és kérdés, kik tölthetik be az űrt, amelyet a centrista-liberális Macron és emberei hagynak majd maguk után.
A hagyományos nagy pártok mind teret veszítettek. A Szocialista Párt, a történelmileg egyik legjelentősebb politikai erő három-négy százalékra zuhant vissza, miközben a gaulle-isták, akik pedig a saját szuverenista értékeikkel fordultak szembe, hogy centrista-liberális irányt vegyenek, szintén visszaszorultak. Az ország kétharmada gyakorlatilag ellenzékbe szorult – mondta a lapnak Alain de Benoist politikai filozófus, aki fél évszázada hozta létre Franciaországban az Új Jobboldal szellemi irányzatot.
További kérdés, hogy a 2024-es európai választásokon érvényesül-e a bevándorlásellenes radikális jobboldal az óévben is megfigyelhető erősödése. Legerősebb politikusuk, Marine Le Pen az elnökválasztás második fordulójában már 13,3 millió szavazatot és a voksok 42 százalékát szerezte meg, míg 2017-ben 10,6 millióan szavaztak rá, ami akkor 34 százalékhoz volt elég. Egy decemberi felmérés szerint a franciák 70 százaléka szigorítana a bevándorláspolitikán.
A 67 milliós ország lakossága évente mintegy félmillió új jövevénnyel bővül.
A 2022-es elnökválasztás legérdekesebb színfoltja a bizonyos kérdésekben Le Pennél is radikálisabb Éric Zemmour jobboldali publicista és ideológus indulása volt; ő az első fordulóban mintegy 2,5 millió francia bizalmát élvezte. – Először a nemzetet, aztán a családot, majd az apai szerepet, magát az embert, a biológiai nemeket építik le. Fel kell hagyni azzal a szemlélettel, amelyet az elitünk és Macron is vall, hogy az európai egyesült államokban van a jövőnk. Ez az egész az Európa-mániások délibábja, akik anélkül rombolják le a szuverén nemzeteket, hogy legalább európai szuverenitást teremtenének a helyébe – mondta a Magyar Nemzetnek Zemmour, amikor legutóbb Budapesten járt.
Ő és Le Pen egyaránt élvezi a magyar kormány megkülönböztetett figyelmét, ugyanakkor az utóbbi időben a magyar és a francia diplomácia is feltűnően kerüli, hogy élezze a feszültséget a kétoldalú kapcsolatokban, noha Budapest és Párizs Európa-politikája a bevándorlástól a genderügyekig több ponton is élesen különbözik.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják el a Magyar Nemzet oldalán.
