Más szemében a szálkát

Talán még el sem oltották a tüzet Berlinben, amikor Michael Roth egy német portálnak adott interjúban arról beszélt, hogy a hazánkban „elvaduló antiszemitizmus” miatt indult meg Magyarországgal szemben a 7. cikkely szerinti eljárás. A német külügyi államtitkár nem fejtette ki, mire gondolt, de biztosak lehetünk benne, hogy nem László Imre DK-s polgármester Hitlert mentegető mondataira vagy a „judapestező” jobbikos Bíró Lászlóra.

– Magyarországon a zsidó közösség biztonságban van – utasította vissza a vádat Szijjártó Péter a közösségi oldalán közzétett posztjában. „A zsidó honfitársainknak nem kell félniük, kulturális fesztiváljaikon nincs szükség állig felfegyverzett katonákra, a zsinagógákat és a temetőket állami finanszírozással építettük újjá, és büszke házigazdái voltunk tavaly az Euró­pai Maccabi Játékoknak” – fogalmazott a külgazdasági és külügyminiszter. Michael Roth kijelentése miatt a külügyminiszter hivatalába kérette Németország budapesti nagykövetét, akit Magyar Levente miniszterhelyettes fogadott. Magyar Levente a találkozó utáni sajtótájékoztatón elmondta, közölték a német nagykövettel, hogy a német külügyi államtitkár kijelentése elfogadhatatlan, minden alapot nélkülöző politikai vádaskodás, és Németországnak semmilyen erkölcsi jogalapja nincs arra, hogy Magyarországgal szemben antiszemitizmusról beszéljen. Köves Slomó, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség vezető rabbija is reagált Michael Roth kijelentésére, felhíva a figyelmet, hogy míg Németországban évről évre növekszik az antiszemita indíttatású cselekmények száma, addig Magyarországon stagnálnak ezek az adatok. A magyarországi antiszemita incidenseket monitorozó Tett és Védelem Alapítvány 2019-ben összesen 35 ilyen gyűlöletcselekményt azonosított. Ezek közül egy esetben támadást, hat esetben rongálást, egy esetben fenyegetést és 27 esetben gyűlöletbeszédet. Az előző évekkel összehasonlítva ez a szám minimális, körülbelül tízszázalékos növekedést mutat. Egy évvel korábban, 2018-ban 32 eseményt azonosítottak. A korábbi évek számai a következőképp alakultak: 2017-ben 36, 2016-ban 48, 2015-ben 52, 2014-ben pedig 37 eseményt vettek nyilvántartásba.

Naponta négy támadás

– Németországban a 2015-ös migrációs válság óta folyamatosan nő az antiszemita cselekmények száma: 2015-ben 1366, 2016-ban 1468, 2017-ben 1504, 2018-ban 1646, tavaly pedig 2032 zsidóellenes incidenst vett nyilvántartásba a német rendőrség – mondta a Demokratának Veszprémy László Bernát, a Migrációkutató Intézet kutatója, akinek szakterülete a nyugat-európai zsidó közösségek helyzete.

– 2010-ben még olyan hírek jelentek meg a német sajtóban, hogy Budapest az európai antiszemitizmus fővárosa. Míg korábban a közép-kelet-európai régiót tekintették ebből a szempontból problémásnak, ma már elfogadott tény, hogy az antiszemitizmus inkább Nyugat- és Észak-Amerikára jellemző – magyarázta. Felidézte, Josef Schuster, a Németországi Zsidó Központi Tanács elnöke 2017-ben úgy nyilatkozott, hogy sok muszlim menekült olyan országokban nőtt fel, ahol hétköznapi dolog gyűlölni a zsidókat és Izraelt, valamint olyanok is akadnak, akik csodálják Hitlert.

– Németországban 2015 óta több mint nyolcezer atrocitás történt, ami azt jelenti, hogy az elmúlt öt évben naponta négy zsidó vált érintetté Németországban – hívta fel a figyelmet Veszprémy László Bernát.

Manipulált statisztikák

A kutató rámutatott: országonként eltérő, hogy az állami szervek vagy civil szervezetek milyen cselekményt sorolnak az antiszemita atrocitás kategóriájába. Ezzel kapcsolatban nincsen egységes európai irányelv, az adatok nem teljesen megbízhatóak. Kutatása során azzal szembesült, hogy számos európai ország sajátos módszerekkel torzítja az antiszemita indíttatású atrocitások statisztikai számát. A kutató kiemelte Franciaországot, ahol kormányzati forrásból származnak az adatok, és az országban élő zsidó közösség magas létszámát tekintve alacsony az atrocitások száma. Ugyanilyen ellentmondásosak a németországi adatok, több szempontból is.

– A németországi állami adatok az atrocitások nagy részét szélsőjobboldali elkövetők számlájára írják. A számok alapján míg a baloldaliak és a külföldiek által elkövetett támadások folyamatosan csökkentek 2015 és 2017 között, addig a szélsőjobboldaliak által elkövetett bűnesetek folyamatosan nőttek. Ez a módszertan is problémákat vet fel, ugyanis a szélsőjobboldalra jellemző megnyilvánulások muszlimok között is népszerűek lehetnek. Német és holland médiumok is beszámoltak arról, hogy fiatal muszlimok és menekültek a náci Németország vezetőit vagy a holokausztot méltatták. A sokak által kritizált német adatokból is megállapítható, hogy az atrocitások között a muszlimokkal kapcsolatosak száma egyértelműen felülreprezentált a lakosságarányukhoz képest – mondta Veszprémy László Bernát. Hozzátette, az Izrael-ellenes indíttatású támadások egy részét nem antiszemita motivációjú támadásként jegyzik, hanem egy külön „Izrael-ellenesség” rovatban. Például egy zsinagógával szemben elkövetett gyújtogatási kísérletet a német rendőrség szintén Izrael-ellenes megnyilvánulásként jegyzett fel. Megjegyezte, hogy a német hatóságok hivatalos adatai és a megtámadott német zsidók személyes élményei között markáns eltérés tapasztalható. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2018-ban helyi zsidó közösségek megkérdezésével vizsgálta, hogy az antiszemita támadók között milyen mértékben vannak jelen bevándorlók. Az alábbi kérdést tették fel: „Visszagondolva az atrocitásra, mikor valaki megtámadta vagy fenyegette önt zsidósága miatt, mit gondol, ki tette azt önnel?” A német rend­őrségi adatok alapján a szélsőjobboldali támadóknak kellene többségben lenniük, ezzel szemben a muszlim támadókat kétszer olyan gyakran nevezték meg, mint a szélsőjobboldaliakat. 

Mindennapos antiszemitizmus

Michael Roth elmerenghetne azon, hogy a zsidók Németországban miért nem mernek kipában utcára menni, vagy elmerülhetne a német rendőrség statisztikai adataiban, és utánajárhatna, miért van ellentmondás az adatok és az antiszemita inzultust elszenvedett zsidók állításai között. Foglalkozhatna azzal is, hogy a Jerusalem Post izraeli napilap Heiko Maast miért nevezi „évek óta a legkevésbé Izrael-barát német külügyminiszternek”. Az izraeli lap cikkeiben rendre emlékezteti olvasóit, hogy Heiko Maas folyamatosan arra utasítja Christoph Heusgen német ENSZ-nagykövetet, hogy a közgyűlésben a zsidó állam ellen szavazzon. A Simon Wiesenthal Központ tavaly azt is fontolóra vette, hogy rátegyék-e Christoph Heusgent az éves top 10 antiszemitalistájukra, amiért Izrael államát a Hámász terrorszervezethez hasonlította. Heiko Maas – talán kompenzálásként – év elején arról írt egy német lapban, hogy a németeknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a zsidók ne akarják elhagyni Németországot. „Sürgős ellenlépéseket kell tennünk, hogy ez a gondolat ne váljon keserű valósággá. Az, hogy 75 évvel Auschwitz felszabadítása után a zsidó vallású emberek már nem érzik magukat otthon Németországban, az egy igazi rémálom és szégyen” – írta a külügyminiszter, majd elismerte, az antiszemitizmus Németországban a mindennapi élet része. Tavaly a legnagyobb felháborodást kiváltó eset Halléban történt, amikor egy golyóálló mellényt viselő fegyveres támadó megkísérelt bejutni a helyi zsinagógába. Miután a biztonsági személyzet ezt megakadályozta, lövöldözésbe kezdett, és megölt két járókelőt. A támadás a zsidóság egyik ünnepén, jom kippur napján történt, és egyértelműen a zsinagógában imádkozók ellen irányult. Vajon azoknak a brüsszeli képviselőknek, akik az EP-ben egyperces néma csenddel adóztak a hallei támadás áldozatainak emlékére, eszükbe jutott-e, hogy a növekvő antiszemita támadások miatt elindítják Németország ellen a 7. cikkely szerinti eljárást? Hiszen ha Magyarország esetében ez az indok, miért kivételeznének Németországgal?