„Irak szuverenitásának visszatérését” ünnepelték az elmúlt héten szerte az arab országban. A megfogalmazás azonban aligha pontos. Akkor legalábbis semmiképp, ha a „szuverenitás” szó szótári jelentését vesszük alapul, mely „külső befolyástól való mentességet” jelent. Bár az amerikai haderő valóban kivonult az iraki lakott területekről, az ország légterét, tengerpartjait és vidéki régióit továbbra is ellenőrzésük alatt tartják, s a 131 ezer amerikai katona bármikor visszatérhet a városok utcáira, ha azt az iraki hatóságok kérik tőlük. Előzetes tervek szerint a teljes kivonulás 2011 végéig fog lezajlani.

Barack Obama rövid beszédben üdvözölte az eseményeket, de figyelmeztetett: nehéz idők jönnek még az irakiak számára. Ezzel az érintettek is tisztában vannak. Bagdad visszafogottan ünnepelte szabadságának részleges visszanyerését. A hatóságok a szokásosnál nagyobb óvatosságra intették az embereket, attól tartva, hogy a zsúfoltságot kihasználva öngyilkos merénylők férkőzhetnek be az ünneplők közé. Az ünnepségek idejére Bagdadból kitiltották a motorkerékpárokat, miután előző héten három különböző, motorok segítségével elkövetett merénylet is volt, melyekben több mint száz ember vesztette életét.

Bár Irakban szinte mindenki örül az amerikaiak részleges távozásának, annak megítélése körül koránt sincs nemzeti konszenzus. Núri al-Máliki kormányfő „Irak győzelmének” nevezte az amerikai csapatok kivonulását, a londoni székhelyű al-Kudsz al-Arabijj című pánarab lap vezércikkében azonban inkább arra mutatott rá, hogy a köszönet sokkal inkább az iraki ellenállóknak járna ki, akik rendszeres akcióikkal forróvá tették a megszállók lába alatt a talajt. Hasonlóan vélekedett Mahmúd al-Musafir, volt iraki diplomata is, aki az al-Dzsazíra hírtelevíziónak adott nyilatkozatában kerek perec kijelentette: kivonulásukkal az amerikaiak azt ismerték be, hogy képtelenek kézben tartani az iraki helyzetet.

Az amerikaiak távozásával egy időben ráadásul Irak egy másik igába hajtotta fejét. Miközben a Hummerek átlépték a városok határait, a bagdadi al-Rasíd szállóban külföldi üzletemberek serege alkudozott, hogy kihasíthassa a maga szeletét Irak olaj- és gázkincséből. Eldöntött tény: több mint három és fél évtized után az olaj- és gázszektor újra kikerül az iraki állam monopóliuma alól. Az országot 2003-ig uraló Baath párt még 1972-as hatalomra kerülésekor államosította a korábban külföldi érdekeltségű Iraki Olaj Vállalatot (Iraq Petroleum Company).

Irak feltételezett olajkincse 115 milliárd hordóra, földgázkincse pedig 3,36 milliárd köbméterre rúg. Szaddám Huszein annak idején ebből a kincsből teremtett Közel-Keleten egyedülállóan magas színvonalú egészségügyi és oktatási rendszert. A volt elnök minden bizonnyal forgott a sírjában, amikor a 32 amerikai, európai, kínai, indiai és más ázsiai vállalat képviselői összegyűltek, hogy húsz évre szóló kitermelési jogot szerezzenek az iraki állam által tendereztetett hat olaj- és két földgázmezőn. A British Petrol a déli, 17 milliárd hordónyi olajat rejtő Rumalia olajmező kitermelési jogát szerezte meg, miután az amerikai Exxon Mobil elfogadhatatlanak nevezte az iraki kormány feltételeit.

Szakértők egybehangzó véleménye szerint Irak természeti kincseinek újbóli kiárusítása szükségszerű lépés. Az országban a megszállás kezdete óta a mai napig rendszeresek az áramkimaradások, mivel az elavult és sokszor működésképtelen olaj- és gázüzemek nem képesek fedezni az ország energiaellátását. A privatizációt így akár az iraki nép érdekének is nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy éppen az amerikaiak voltak azok, akik az ország megszállásakor következetesen szétrombolták az ország energiainfrastruktúráját, majd pedig hagyták azt amortizálódni, ezzel megalapozva a multicégek későbbi térnyerését.

Az iraki vezetés nagy reményeket fűz az olajkitermelés fokozásához. Husszein al-Shahristani olajügyi miniszter szerint az elkövetkező öt évben a jelenlegi napi 2,4 millió hordóról napi legkevesebb négymillióra növelik az olajtermelést. Al-Shahristani ebből az elkövetkező egy évtizedben 1700 milliárd dollár extrabevételt remél. Kérdés, hogy ebből a pénzből képes lesz-e az iraki vezetés kellőképpen megerősíteni az iraki központi hatalmat. A Máliki-kormány eddig ugyanis nem tudta még megteremteni az ország hosszú távú stabilitását garantáló nemzeti egységet.

Az irakiak túlnyomó többsége mai napig felekezete vagy etnikuma szerint definiálja önmagát. Az iraki fegyveres és rendfenntartó erők létszáma 630 ezerre tehető, többségük olyan szegényebb sorból származó síita fiatal, aki elsősorban megélhetési okokból választotta a szolgálatot, és nem Irakhoz, hanem annak síita többségű kormányához lojális. Nem zárható ki, hogy a 2006–2007-es évek vallási és etnikai feszültségei újra kiújulnak. A veszély leginkább az északi, kurdok lakta területeket érinti. A központi kormányzat és a kurd regionális vezetés állandó csatákat vív a kurd területeken található természeti kincsek felügyelete körül. A most aukcióra bocsátott hat olajmezőből is kettő a kurd főváros környékén van, s a Kurd Regionális Kormány alkotmányellenesnek minősítette a kitermelési jog kiárusítását, a nyugati cégek számára pedig „nem tanácsolta”, hogy a kurd kormányzat kihagyásával kössenek kurd területekre vonatkozó megállapodásokat. Könnyen lehet, hogy hamarosan az amerikai csapatoknak kell rendet teremteniük a kurd és központi hatalom fegyveresei közt.

Sayfo Omar