Mazel tov! Jó hír hazánk és Európa számára

Némileg derűlátóbban nyilatkozhat Orbán Viktor miniszterelnök, ha újra a szövetségeseiről kérdezik, mint tavaly év végén. „Magyarország lapjárása nem túl kedvező” – mondta a miniszterelnök a 2021. decemberi nemzetközi sajtótájékoztatón, az amerikai, német és izraeli kormányváltásokra utalva. Emlékeztetett rá, Benjamin Netanjahu korábbi izraeli miniszterelnökkel „nem politikai, hanem annál sokkal több: baráti viszonyt” ápolt.

A nemzetközi dinamika persze folyamatosan változik, és napjaink sorsdöntő kérdése, az ukrajnai háború megítélése sem feltétlenül pártvonalak mentén dől el, de az bizonyosan a jó hírek közé tartozik, hogy Olaszországban megválasztották a Giorgia Meloni, Izraelben pedig a Benjamin Netanjahu vezette jobboldali szövetséget.

Jobboldali kormány

A múlt heti izraeli parlamenti választások utáni második napon már arról számolhatott be a helyi média a központi választási bizottság közlése alapján, hogy stabil jobboldali kormányt alakíthat a Likud párt élén álló Benjamin Netanjahu. A 120 fős kneszetben 65 képviselője lesz a jobboldali és ultraortodox erők összefogásának; az ebből 32 mandátumot szerző Likud gyors koalíciós tárgyalásokat ígért.

A választás utáni hajnalon tartott győzelmi beszédében Benjamin Netanjahu úgy fogalmazott, „a nép vissza akarja kapni a tőlünk elvett nemzeti büszkeséget, zsidó államot akar, stabil, gyakorlott kormányt”.

A sajtóban nagy figyelmet kapott, hogy nemcsak Netanjahu, hanem a Vallásos Cionisták nevű pártszövetség is komoly sikert ünnepelhet, hiszen 14 mandátumot szereztek. Ezzel a harmadik legnagyobb erővé váltak a Likud és a leköszönő kormányfő, Jair Lapid által vezetett liberális Van Jövő (Jes Atid) mögött. A média a szövetséghez tartozó Zsidó Erő (Ocma Jehudit) párt vezetője, Itamar Ben-Gvir nevétől hangos, aki kampányában a palesztin merényletekre utalva többek között azt ígérte, hogy visszaadja a zsidók biztonságérzetét.

A The Jerusalem Post megfogalmazása szerint Itamar Ben-Gvir a legszínesebb és -megosztóbb vezető politikus az országban, és már azt latolgatják, hogy ha a várakozásoknak megfelelően csatlakozik a Netanjahu-kormányhoz, milyen ügyeket akar majd miniszterként előmozdítani. Központi kérdés lehet számára, hogy lecsapjanak a bűnözésre és terrorizmusra, konzervatív nézeteket képviselhet a vallás és az állam viszonyában, és felléphet az országban illegálisan tartózkodó bevándorlókkal szemben.

A lap szerint persze Netanjahu is tisztában van vele, hogy a szigorú politikát ígérő Ben-Gvir népszerűsége tovább nőhet, ha ígéreteit tettekre válthatja, ezért logikus lenne a részéről, hogy az újdonsült politikai sztárt „eltemesse” mondjuk a mezőgazdasági, turisztikai vagy vallásügyi minisztériumban. Hogy ki hogyan érvényesíti az érdekeit a koalíciós tárgyalások során, az még természetesen a jövő zenéje.

Szivárványkoalíció

Az izraeli sajtóban hosszan elemezték az elmúlt napokban, mi vezetett a nyolcpárti kormánykoalíció bukásához. Nem jutott nekik sok idő, hiszen tavaly júniusban alakultak meg. Az első évben Naftali Benet, a jobboldali Jamina pártszövetség politikusa, az idén június óta eltelt időszakban pedig Jair Lapid töltötte be a miniszterelnöki posztot. Tavaly Beneték voltak a királycsinálók, tizenkét év után váltották le közösen Benjamin Netanjahut. Ennek sokáig örülhettek, hiszen azóta Benet lett a legrövidebb ideig hivatalban lévő miniszterelnök, akitől ezt a kétes címet hamarosan megörökli Lapid. A hatodik ciklusára készülő Benjamin Netanjahu ezzel szemben saját rekordját dönti meg.

Benet és Lapid minden idők legsokszínűbb kormányát állították fel, amely a szélsőbaloldaltól a szélsőjobboldalig terjedt, beleértve zsidókat és arabokat, vallásos telepeseket és keményvonalas szekuláris progresszívokat. Ahogy az lenni szokott, a külpolitikai eseményeket rendre magyar viszonyokra alkalmazó honi közvélemény egy része is levonta a következtetést, hogy ha Orbán Viktor szövetségesét egy szivárványkoalíció váltotta le, akkor ez lehet a siker receptje itthon is. Mondhatnánk, hogy akik így gondolkodtak, idén júniusra már elég kényelmetlenül érezhették magukat, de addigra már egyébként is túl voltak a modell ismert eredménnyel végződött hazai tesztelésén áprilisban.

A The Jerusalem Post úgy fogalmazott: bumerángként csapott vissza a „bárki, csak ne Bibi” – Netanjahu beceneve – kísérlet.

Szövetségesek

Az izraeli választások nemzetközi megítélésében az oly rég ismert kettős mércével találkozhattunk. Míg a fősodrú liberális sajtó a Lapid–Benet-tan­dem széles körű összefogását ünnepelte Netanjahuval szemben, addig most azt vetik a régi-új miniszterelnök szemére, hogy a szélsőjobbal lépett szövetségre. Ellenfelei bel- és külföldön is a demokrácia halálát vizionálják.

Visszatérve a magyar–izraeli viszonyra, Budapesten lelkes fogadtatásban részesült Netanjahu győzelme. „Mazel tov! Nehéz időkben erős vezetőkre van szükség. Gratulálok a nagy visszatéréshez Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek, Magyarország barátjának,” írta a Facebookon Orbán Viktor kormányfő. A Twitteren is gratulált Netanjahunak, aki válaszában megköszönte a támogatást, és úgy fogalmazott, már várja, hogy tovább bővíthesse a szoros izraeli–magyar barátságot.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter még a végleges eredmények előtt beszélt arról, miért fontos Netanjahu sikere hazánknak. Rámutatott, a közel-keleti béke szempontjából reménykeltő a a korábbi miniszterelnök visszatérése, hiszen ő írta alá az Izrael és több arab ország kapcsolatait normalizáló Ábrahám-megállapodásokat. Ezzel összefüggésben abbéli reményét is kifejezte, hogy az amerikai félidős kongresszusi választásokon a Republikánus Párt szerez többséget. A miniszter szerint fontos lenne folytatni a Donald Trump volt amerikai elnök közvetítésével megkezdett békefolyamatot a Közel-Keleten, hiszen a térség helyzete közvetlen kihatással van Európa biztonságára. A „Trump-módszert” pedig máshol is lehetne hasznosítani: Szijjártó szerint ha a volt elnök újra tudta indítani a párbeszédet, és közelebb hozta a békét Izrael és több arab ország közt, akkor Ukrajnában is képes lenne a béketeremtésre.