Megalázva, éhbérért Németországban
A nyugati politikusok általában szemérmesen félrenéznek, ha a Kelet-Európából importált munkaerő jogfosztottsága szóba kerül. A The Guardian brit napilap nemrégiben megjelent cikke azonban lerántja a leplet arról az embertelen gyakorlatról, ahogyan egyes jómódú országokban bánnak a keleti uniós tagállamokból importált idénymunkásokkal.
Németországban megkezdődött a spárgaszezon. A fehér aranynak nevezett zöldségféle beérését annyira becsben tartják a németek, hogy az eseményt általában fesztiválok és ünnepségek kísérik országszerte. A szüret azonban idén sok főfájást okozott a farmereknek. A spárgát ugyanis minden esztendőben román és bolgár idénymunkások szedik le, ám az idei járványterhes viszonyok közepette félő volt, hogy hiányozni fog a munka elvégzéséhez szükséges mintegy 300 ezer munkavállaló. A szigorú román karanténszabályok miatt ugyanis a szüretelőcsapatok elvileg az utcára sem mehetnek ki, nemhogy átutazzák fél Európát.
A mezőgazdasági lobbi nyomására azonban Németország haladéktalanul megállapodott Romániával, hogy az ottani hatóságok adjanak egyedi mentességet a németországi munkára vállalkozóknak, és ürítsenek ki egy repülőteret, ahonnan légi úton elszállíthatják a munkáscsapatokat – írta a The Guardian. A megegyezés nemcsak a német farmereknek, Romániának is érdekében állt, hiszen így megszabadulhatott azoknak az embereknek egy részétől, akik a járvány miatt tértek haza a nyugati országokból, és így minden jövedelem nélkül maradtak. Ez feszült helyzetet teremtett Romániában, hiszen nekik nem jár semmiféle jövedelempótló támogatás.
A megegyezés szerint a munkaközvetítők által és a közösségi oldalakon keresztül toborzott spárgaszedőket éjnek évadján tömött autóbuszok ezreivel szállították a megadott időben egy lezárt regionális repülőtérre, ahová gépet küldtek értük Németországból. Az óvatosság nem véletlen, ugyanis a legtöbb ember éppen a Romániában járványgócnak tekintett Szucsávából indult idénymunkára.
A német–román megállapodás hasonlóra inspirálta az Egyesült Királyságot és Olaszországot is, így ezekből az országokból is megindultak a speciális charterjáratok, hogy elszállítsák a román, bolgár és lengyel idénymunkásokat a brit és az olasz gazdák földjeire a zöldség és gyümölcs leszedésére. A helyzet különös pikantériáját adja, hogy Németország korábban megtiltotta az idénymunkások importját a járványveszély miatt. Az államközi megállapodás most mégis a farmerek megelégedésére szolgál, mert mint egyikük nyilatkozott a Bild című bulvárlapnak, a legtöbb német nem szokott órákon át a földeken hajlongva dolgozni, hátfájásról panaszkodnak. A románok és a lengyelek erősebbek, ráadásul hétvégén és ünnepnapokon is dolgoznak…
A The Guardian cikkéből azonban kiderül, hogy korántsem a németek elpuhultsága áll a munkaerőimport hátterében. Németországban a munkaadók ugyanis külföldi idénymunkások alkalmazásakor 115 napig mentességet élveznek a társadalombiztosítási járulék megfizetése alól. Elég visszaküldeni az embereket 114 nap után, és újakat hozni helyettük. Ha pedig letelik a betakarítás ideje, ugyanezek a vendégmunkások ismét megjelenhetnek az adott országban, immár építkezéseken dolgozó segédmunkásként vagy idősgondozóként, ahogyan Ausztriában is ezreket foglalkoztatnak ez utóbbi feladatra. A kelet-európaiak bére messze alatta marad az őshonos munkavállalókénak. Kiszolgáltatott helyzetükben akkor sem követelnek magasabb fizetést, ha napi 10-12 órát kell dolgozniuk pihenőnap nélkül. Ha pedig megfertőződnek a SARS-CoV-2 vírussal, akkor hazautaztatásuk után az otthoni ellátórendszert terhelik gyógyíttatásuk költségei.
A The Guardian szerint az EU keleti bővítése munkavállalók millióinak adta ugyan meg az esélyt a túlélésre, de ez nem nagylelkű ajándék a Nyugat részéről. Nyugat-Európa számára e megalázott és „dehumanizált” idénymunkások biztosítják az egészségügyi ellátólánc és szociális rendszer fenntartását.
