Fotó: ShutterStock/aeediex
Hirdetés

A teheráni repülőtér a dubaji átszállás után elég elhagyatottnak tűnik. A városba vezető út sem igazolja a státust, amit Irán középhatalomként a régióban betölt: romos vagy régóta épülőfélben lévő házak, koszos területek és nem túl modernnek tűnő gyárépületek szegélyezik az autóutat. A városba beérve némileg javul a kép, itt már modernebb épületek, forgalmas utak, hatalmas plázák fogadnak.

Az utcákon sokan maszkban járnak, amit a koronavírus utóhatásának gondolhatunk, ám lassan leesik a tantusz: Teherán híres arról, hogy a ködös téli időben a sok öreg dízelautó miatt rendkívül rossz a levegő. Ottjártunkkor is riadóhelyzet volt.

2024-ben a nemzetközi figyelem középpontjában állt az ország, miközben súlyos belső és külső kihívásokkal küzdött. Nemzetközi téren fokozta együttműködését Kínával, Oroszországgal és a BRICS-országokkal, miközben mélyült szembenállása a Nyugattal az atomprogram és az ukrajnai háborúban játszott szerepe miatt. Izraellel kiéleződött a konfliktus, Irán közvetlen támadást intézett ellensége területe ellen, amire addig soha nem volt példa.

Nehéz hétköznapok

Hétköznapi emberekkel sikerült beszélgetünk, közülük is – fárszinyelv-tudás hiányában – csak azokkal, akik angolul is tudnak. A fiatalok között egyébként meglepően magas az arányuk, és a gondolkodásuk sem áll annyira távol a nyugatiakétól, mint előzetesen gondoltuk.

Korábban írtuk

Lejla, a kulturális vonalon dolgozó 31 éves hölgy szerint a vezetés nagypolitikai iránya nem feltétlenül tükrözi az emberek véleményét. A legtöbb iráni nem gyűlöl más népeket, vallásokat. A többség ugyan barátságos mindenkivel, főleg a kevés turistával és a különleges nyugatiakkal, de a politikai vezetés támogatói jellemzően azonosulnak hazájuk nemzetközi politikájával.

Fotó: ShutterStock/thomas koch

Ahmad, a taxisofőr elmondta, hogy az elmúlt években egekbe szökő infláció nagyon is megviselte az embereket, akiknek a többsége amúgy sem élt túl fényűzően. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint Irán GDP-je 2010 óta közel felével csökkent, a 2024-es drágulás mértékét pedig 40 és 100 százalék közé becsülik. A magas infláció miatt a parlament 2020-ban úgy döntött, hogy négy nullát levág a nemzeti valuta, a riál végéről. Hiába, a gazdasági nehézségek miatt az elmúlt években a társadalmi elégedetlenség tüntetésekben csúcsosodott ki. Kiemelhető a kötelező hidzsáb elleni tüntetések jelentősége, ez azonban inkább csak apropó volt az elégedetlenség kifejezésére. Teheránban a forgalmas utcákon a nők szinte kivétel nélkül viselnek fejkendőt, de mindig látni egyet-kettőt, akinek „véletlenül” hátracsúszott, vagy csak sálként van a nyakán. Láthatóan ezzel a vallási rendőrség se nagyon törődik.

Amikor 2024 júliusában a reformer Maszúd Peszeskjánt megválasztották Irán új elnökének, sokan reménykedtek, hogy kormányzása végre enyhítheti a gazdasági válságot és javíthatja az ország nemzetközi helyzetét. Peszeskján ígéretei a szankciók enyhítéséről, a nemzetközi kapcsolatok normalizálásáról különösen a fiatalokat töltötték el reménnyel. Ám a geopolitikai realitások – az Egyesült Államokkal való patthelyzet, az atomprogram miatti nyugati nyomás és a kiélezett konfliktus Izraellel – gyorsan eloszlatták az optimizmust. Az infláció nő, a társadalmi elégedetlenség sem csillapodik, így egyre többen kérdőjelezik meg, hogy Peszeskján képes lesz-e valódi változást hozni.

Fotó: ShutterStock/Mansoreh

A bazárban és a boltokban főleg kínai termékeket láttunk. A kínai kereskedőket láthatóan nem nagyon zavarják a szankciók, így a 90 milliós piacon erőteljesen jelen vannak, miközben a helyi ipar is próbál kitenni magáért. Európában alig vagy egyáltalán nem ismert kínai autómárkákkal vannak tele az utak, máshoz nehéz beszerezni az elromlott alkatrészeket.

Ablakok a világra

Ha az Amazonról akar valaki rendelni, akkor irániként minden kétszer annyiba kerül, panaszkodik Lejla. Az ország ugyanis nemcsak hogy folyamatosan szankciók alatt áll az 1979-es forradalom óta (hol kisebb, hol nagyobb mértékben), de a nemzetközi pénzügyi rendszernek sem tagja, így helyi bankszámláról nem lehet külföldre utalni, és a külföldi utalások se jutnak el Iránba. Emiatt az oda érkező nyugatiaknak felesleges bankkártyát vinniük, ellenben bőven be kell tárazni amerikai dollárral vagy euróval.

A vezetés az internetet is korlátozta. A Facebook, Youtube, Instagram elvileg be van tiltva. Ezeket csak VPN-programokkal tudják megnyitni a helyiek, de így is szinte mindenki használja őket. Még a kormányzati dolgozók is, az üzletek pedig feltüntetik reklámjaikban közösségi médiás elérhetőségeiket. A cenzorok ezzel már nem foglalkoznak. Jegyezzük azért meg, a cenzúra nem iráni sajátosság, hiszen az uniós állampolgárok például nem férhetnek hozzá a Russia Todayhez vagy más orosz érdekeltségű médiumhoz.

Fotó: ShutterStock/Rolf G Wackenberg

A teheráni fiatalok nyitottak a világra. Társkereső alkalmazásokat használnak (habár mind be van tiltva, de ez szintén senki sem érdekel), szórakozni járnak, éttermekben, mozikban, plázákban ismerkednek. Állítólag még házibulik is vannak, ahol alkoholt isznak. Az állam kemény szabályokat hoz, de a Nyugat hatása így is „begyűrűzik” a mindennapokba.

Megosztó külpolitika

1979, az iráni forradalom győzelme óta az Iszlám Köztársaság létrehozta az állami és nem állami (zömében síita) szövetségeseiből álló „ellenállás tengelyét”, támogatva azokat, akik szembehelyezkednek Izraellel és az Egyesült Államokkal. Az ellentét gyökerei vallási, ideológiai és geopolitikai természetűek: Irán Izraelt az iszlám világ elleni nyugati befolyás jelképének tekinti, míg Izrael Irán regionális befolyását és atomprogramját éli meg fenyegetésként.

Az izraeli–iráni konfliktus 2024-ben sok év után közvetlenné vált. Október 2-án a perzsa állam 180 rakétát lőtt ki Izraelre, amelyek többségét az ottani légvédelem elfogta. Rá nem sokkal a zsidó állam vadászbombázókkal támadott iráni katonai létesítményeket. Teherán szerint a támadások nagy részét elhárították, ám az izraeli narratíva terjedt el a nemzetközi médiában és az interneten, ahonnan az iráni lakosság is nagymértékben tájékozódik. A téma kényes, beszélgetőpartnereink erről nem igazán akarnak beszélni. Talán nem „illendő” megkérdőjelezni nyilvánosan a történtek állami értelmezését. Ugyanakkor Teheránban általános vélemény, hogy a mostani, gazdaságilag nehéz időszakban csökkenteni kell a Hezbollah és a Hamász pénzügyi támogatását.

Lejla is szimpatizál a palesztinokkal, de az a véleménye, hogy bőven elegendő Irán részéről a humanitárius és politikai támogatás. Szerinte a lényeg, hogy minél előbb béke legyen a térségben, és minden félnek szabadon rendelkezhessen saját népe és területe felett. Arra a felvetésre, hogy el akarja-e hagyni Iránt, a következő a válasz: „Hát persze, mint mindenki.” Lejla elmondása szerint a képzettebb fiatalok Európát és az Egyesült Államokat célozzák meg, a kétkezi munkások közül pedig sokan Törökországban keresnek boldogulást. Ez nem feltétlenül a nagypolitika közvetlen hatása, hanem inkább a megélhetési gondok és a zárt társadalommal szembeni fenntartások eredménye.

A gazdasági nehézségek kapcsán Lejla elmondja, hogy spórolással, pluszmunkával, a nagyobb kiadások elhalasztásával és az önellátás felé fordulással tudnak enyhíteni a problémákon. Utóbbi persze vidéken könnyebb, mert a kertben és a földeken lehet élelmiszert termelni. A fővárosban inkább a munkaidő utáni többletmunka és „seftelés” a túlélés záloga.

Fotó: ShutterStock/Sakaj Pawasuttikul

A nagy teheráni bazárban jól látszik az energetikai nagyhatalom sebezhetősége, nappal is rendszeresek az áramkimaradások.

– Időnként a város egyes részein megszűnik az áramszolgáltatás. Ezek tervezettek, rendszeresek és meg lehet szokni őket, habár kellemetlenek – mondja a bazárban vásárolgató Sziavás. A sötét boltocskában mi is telefonnal világítottuk meg a bögréket, fűszereket, hűtőmágneseket és plüssállatkákat, hogy választani tudjunk valamilyen szuvenírt.

Rövid iráni látogatásunk során egy barátságot népet ismertünk meg. Gyakran hangsúlyozzák, hogy ők nem arabok, még ha a kevésbé tájékozott európaiak egy kalap alá veszik is őket. Valóban fontos ezt kiemelni, mert teljesen más a mentalitásuk, a külföldiekhez való hozzáállásuk. Pozitív értelemben, hiszen talán a külföldiben nem a pénzeszsákot, hanem inkább a különlegességet és a barátot látják. Különlegességet azért, mert néhány nap alatt nem is találkoztunk más európai látogatóval a turisztikailag felkapott helyeken sem. A fiatalok, az iskolások pedig amint megláttak minket, rögtön ezernyi szelfit kértek. Igen, Irán egy zárt ország, de egyébként nem nehezen elérhető. Repülővel néhány óra alatt el lehet oda jutni, a vízum megszerzése pedig csak pénz kérdése.

Vízipipa a Hezbollahhal

2024 szeptemberében az az izraeli titkosszolgálat a Hezbollah 2-3000 tagjának a csipogóját robbantotta fel. Majdnem 50 ember meghalt és nagyjából 3500 ember megsebesült. A hírfogyasztó a halottak számát nézi elsőként. A többi felett a legtöbben talán elsiklanak.

Irán a Hezbollah fő támogatója, nem meglepő hát, hogy a sérült milicisták közül sokat Teheránban ápolnak. Libanoni segítőnkkel, Radvannal megyünk ki egy hotel halljából a belső udvarra. A hideg miatt ponyvával takarják az asztalok környezetét; három ilyen hely is van. Két helyen többnyire hosszú fekete ruhába öltözött asszonyok és gyerekek, a harmadikon néhány fiatal férfi üldögél. Utóbbiakhoz megyünk. A Hezbollah súlyosan sérült harcosaihoz.

Vízipipáznak, teáznak, kávéznak. Csakúgy, mint ahogy esténként bármely arab tenné egy szálloda udvarán. Robbanástól eltorzult arcok, hiányzó szemek, amelyeket hol napszemüveg takar el, hol nem. Csonka ujjak és félig-meddig megmaradt tenyerek tartják a vízipipát, a csészét, az okostelefont. Így néznek ki a harcosok. Köszönünk egymásnak, kezet fogunk.

Kapucnis pólós, Adibos baseball sapkát, napszemüveges, susogó melegítős fickó kéri, hogy mutatkozzam be. Elmondom, ki vagyok, kérdeznek aktuálpolitikáról, Amerikáról, Izraelről, Magyarországról. Úgy tűnik, hogy rendben vagyok.

– A magyarok mit tennének, ha az országuk felét egy szomszéd állam elfoglalná és rakétákkal támadnák őket? – kérdezi a társaság szóvivője. Diplomatikus választ adunk.

Többen is beszélnek és elmondják, hogy mostanában ha valaki meglátja a hiányzó ujjakat Libanonban, rögtön tudja, hogy a csipogós támadás áldozatával van dolga. A készülék jelzett, kézbe vették hát, hogy megnézzék. A többségnek így a keze és a szeme, az arca sérült meg súlyosan. Úgy érzik, nagy tisztelet övezi őket a társadalomban.

Egy kövérkés emberről, Musztafáról a társa mondja el, hogy egy rakéta az anyját és a feleségét is megölte. Most ketten maradtak 9 éves kisfiával. A gyerek is itt van, benéz a sátorba, bemutatnak minket egymásnak.

Amikor a családról van szó, nehezen észrevehetően, de mintha elszomorodnának. Szerintük feleségük és családjuk is büszke rájuk, a kisgyerekek is megértik, mi és miért történt apával. Az asszonyok tudták, hogy ez megtörténhet, számítottak rá. A legfiatalabbnak tűnő srác, Dzsihád elmondja, hogy amikor a kórházban felébredt és megtudta, hogy néhány ujja hiányzik, az arca pedig úgy-ahogy meggyógyul, örült, mert még harcképes, és amint lehet, megy a frontra. Akkor szóltak neki, hogy combsérülése is van. Mégsem harcképes.

Neki egyébként a szája és állkapcsa sérült meg. Amikor nevetne, húzódik az arca, a sérült állkapcsa, nyilván fáj neki. Így kell még jó eséllyel évtizedeket leélnie, hiszen ránézésre 25 év körül lehet. Mosolyát örökre fájdalom kíséri. Így aztán társai, főleg a parancsnoka folyton nevettetik. Végül már azon is nevetnek, hogy nevettetik. Folyamatosan fájnak a sérülései.

Vidámak egyébként, viccelődnek, ugratják egymást. Közben vízipipázunk, a kifújt füst megáll a ponyva alatt. Titokzatos társaságnak nézhetünk ki kívülről.

Végezetül megkérdezem őket, mi a helyzet a Hezbollahhal, a hírek szerint ugyanis Izrael sikeresen kiiktatta a középvezetők és a haditechnika nagy részét is. Mindenre optimista válaszuk van. A támadás hőssé tette őket, és ahányan most elvesztek, annál sokkal többen állnak be közéjük. Alattomos terrortámadásnak tartják, amit Izrael tett. A szabadságharcuk elleni támadásnak. A félig megvakult parancsnok szerint rettentően megerősödtek hitükben, és ha nem is mind fegyverrel, de tovább harcolnak Izrael ellen.