A német tartományok közül elsőként Észak-Rajna–Vesztfália hoz létre átnevelő tábort bűnöző fiatalok számára, közölte a tartomány kormánya. A táborokba 12 és 15 év közötti fiatal bűnelkövetők kerülnének, de idősebbeket is várnak a tábor üzemeltetői. A táborokban a munkából, fegyelmi és magatartási gyakorlatokból, sportból álló átnevelés azt a célt szolgálja, hogy a fiatalkorú elítéltek megtalálják a társadalomba visszavezető utat. A tartomány igazságügyi minisztere további hasonló táborok létesítését helyezte kilátásba.

Az elhatározáshoz egy brutálisan bántalmazott német férfi esete adta meg a végső lökést. Karácsony előtt egy müncheni metróállomáson egy 76 éves nyugdíjas iskolaigazgatót vert meg két fiatal. Az incidens kiváltó oka az volt, hogy a német férfi a fiatalokra szólt, hogy ne dohányozzanak a metró területén. Ők erre „szaros német” felkiáltással válaszoltak, majd leköpték az idős férfit. Miután kiszálltak a szerelvényből, az idős férfi után eredtek, lelökték a földre, majd rugdosni kezdték a fejét. A 76 éves férfit koponyatöréssel és belső vérzéssel kórházba szállították, ahol most is lábadozik.

Az esetnek számos szemtanúja volt, de senki nem mert közbeavatkozni. A brutális verést a metró térfigyelő kamerái rögzítették, s a felvétel hamar végigjárta a német tévécsatornák hírműsorait. Később kiderült, hogy a két elkövető egy 17 éves görög származású fiatalember, aki hat évvel ezelőtt érkezett Németországba, és egy 20 éves török férfi, aki Németországban született, tehát német állampolgár. Mindkettő tetemes bűnlajstrommal rendelkezik. Az eset felkorbácsolta a kedélyeket, és az évtizedek óta problémát jelentő bevándorlókérdést a felszínre vetette. Robert Koch, Hesse tartomány CDU-s képviselőjével az eset után a Bild című bulvárlap készített interjút, amely lavinát indított el.

– Túl sok időt töltöttünk azzal, hogy a szociológiai háttérre hivatkozva megértőek voltunk azokkal a csoportokkal szemben, akik következetesen erőszakos bűncselekményeket követnek el – mondta Koch. – Azok az emberek, akik Németországban élnek, bizonyos normák szerint kell hogy viselkedjenek, és nem az öklük kell hogy vezesse őket. Így nem lehet egy civilizált országban élni – hangsúlyozta a politikus.

Jóllehet nem említett meg semmilyen etnikumot az interjúban, mindenki tudni vélte, hogy Koch elsősorban a török és az arab bevándorlókról beszél. Koch az interjúban azt is megemlítette, hogy Németország nem klasszikus értelmében vett célország, mint Kanada vagy Ausztrália.

– Hazánkban nem találkozik olyan sok kultúra, hogy eggyé váljék. Németországban a nyugati keresztény értékrendnek vannak hagyományai. Azok az idegenek, akik nem tisztelik ezt, nem valók ide. Koch hatpontos javaslatáról beszélt a cikkben, melynek segítségével visszaszorítaná a fiatalkori bűnözést. A kisebb súlyú cselekmények elkövetőivel szemben „figyelmeztető lövéssel” felérő letartóztatást, és „jó útra térítő” átnevelő táborok kialakítását szorgalmazta. A „nehézfiúk” esetében pedig a maximálisan kiszabható szabadságvesztés felemelését tízről 15 évre, illetve visszaesők esetében a gyorsított kiutasítást javasolta. Mint mondta, zéró toleranciát kell alkalmazni az erőszakkal szemben, s ez kulcsfontosságú az integrációs politikában.

Koch bejelentése óta egyre többen hangoztatják, hogy a bűnöző bevándorlókat száműzni kell a társadalomból. Vogel Kauder, a tartományi parlament konzervatív frakciójának vezetője elmondta, a külföldiek által elkövetett bűnesetekről eddig nem lehetett nyilvános fórumon beszélni Németországban. Koch december végi interjúját Angela Merkel január elején adott nyilatkozata követte, aki a Bild am Sonntagnak adott interjújában arról beszélt, hogy megfontolandónak tartja a nevelőtáborok ötletét. Mint mondta, nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetőinek 43 százalékát 21 év alatti fiatalok követik el, akiknek kétharmada bevándorló.

– Úgy gondolom, hogy felügyelet alatt, az átnevelő táborban töltött rövid idő hatékony lehet a fiatalok számára. A táborok segítenének, hogy a fiatalok elgondolkozzanak, mit tettek korábban, s így elkerülhetnék a börtönbüntetést is – tette hozzá.

Angela Merkel szerint a szigorítások egy élhetőbb környezet megteremtéséért jönnének létre. Újságírói kérdésre, miszerint a téma felvetésének ideje vajon Koch részéről nem kampányfogás-e, a kancellárnő úgy reagált, hogy abszurdnak tartaná, ha Koch a bűnözés elleni felszólalását kampánycélokra használná fel. A politikus asszony szerint égető szükség van arra, hogy megoldást találjanak a kérdésre.

Politikai elemzők meglepetéssel fogadták Merkel kiállását egy ilyen kényes kérdésben. Úgy vélik, amióta Merkel a CDU vezetője, mindig tartózkodott attól, hogy nyíltan állást foglaljon az integráció kérdésében, eddig úgy ismerték őt, mint a „közép kancellárja”. Az áttörés akkor kezdődött, amikor a kancellárnő október végén kijelentette, hogy a mecsetek nem emelkedhetnek magasabbra a templomoknál.

A kancellárnő szavait alátámasztandó felmérések egymásnak igen ellentmondóak. A Szövetségi Bűnügyi Iroda jelentése szerint 2006-ban a bűnesetek 22 százalékát követte el bevándorló, ami az 1993-as 36 százalékhoz képest javuló tendenciát jelent. Ugyanakkor az iskolai bűncselekmények száma növekedett: 2001–2002-ben 250 erőszakos esetről számoltak be, míg 2005 és 2007 között ez a szám 1500-ra emelkedett.

Míg a szövetségi nagykoalíció egyik fele, a konzervatív uniópártok a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó büntetőjog szigorítását sürgetik, kormányzati partnereik, a szociáldemokraták Kochot populizmussal vádolják. Norbert Schmitt, a tartomány szociáldemokrata főtitkára szerint Koch a bevándorlókártyát próbálja kijátszani, hogy megnyerje a január közepén esedékes tartományi választásokat. A közvélemény-kutatók szerint ugyanis a kereszténydemokrata Koch támogatottsága hanyatlik, s a párt elvesztheti abszolút többségét a január 27-i választásokon. Ha ez így történik, Kochéknak koalícióra kell lépniük a liberális szabad demokratákkal. Az SDP vezetői úgy látják, a bűnözésről szóló vita csak arra szolgált, hogy lesöpörje az asztalról egy sokkal égetőbb kérdés, a minimálbér megvitatását. Norbert Schmitt a bűnözéssel kapcsolatban megjegyezte, Koch kormánya csökkentette a rendőrség költségvetését.

A szociáldemokraták szerint a már meglévő német törvények elégségesek az erőszakos cselekmények visszaszorítására. A jelenlegi német törvények szerint, a bíróságnak most is lehetősége lenne a fiatalkorú elkövetőket „speciális intézetekbe” küldeni maximum négy hétre, majd utána próbaidőre engedni őket. A gyakorlatban mégsem mennek be az intézetbe, csupán próbaidőre bocsáttatnak. A két egymást követő nyilatkozat heves reakciót váltott ki az érintettekből is. Koch kritikusai rámutattak arra, hogy az úgynevezett „idegen bűnözők” valójában Németországban születtek és nevelkedtek, így nem lehet egyszerűen csak kitoloncolni őket. Kenan Kolat, a németországi Török Közösség vezetője Koch kijelentését politikai gyújtogatásként aposztrofálta.

– Fenyegeti a társadalmi békét, és Németország nemzeti érdeke ellen szónokol. Kolat sérelmezte, hogy bár az úgynevezett bevándorlók közül sokan születnek Németországban, s rendelkeznek német útlevéllel, még mindig az „idegen” címkét kapják meg, s a politika visszaél a helyzetükkel.

– Azok az emberek, akik bűncselekményeket követnek el, a társadalmi helyzetük miatt bűnöznek, nem pedig a származásuk miatt – tette hozzá, felidézve Kuncze Gábor nagy sikerű gondolatkísérletét a „megélhetési bűnözésről”. Kolat szerint, ha Koch úgy véli, Németország nem a bevándorlók országa, akkor nem néz szembe a tényekkel.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bevándorlók ellen megfogalmazott kritika szavazatokat hoz Németországban. Koch már 1999-ben is ehhez a témához nyúlt, akkor petíciót nyújtott be az ellen, hogy kettős állampolgárságért folyamodhassanak a Németországban élő bevándorlók. A konzervatívok észak-rajna–vesztfáliai vezetője, Jürgen Rüttgers, 2000-ben kampányt indított az indiai származású számítógépes szakemberek zöldkártyához juttatása ellen. Kampányában hangsúlyozta, hogy az otthoni szakembereknek kell elsőbbséget biztosítani a bevándorlók előtt.

Az Eurostat felmérése szerint az EU 27 tagállamában legálisan tartózkodó, harmadik országból érkező bevándorlók száma mintegy 18, 5 millió fő. Emellett 9 millió uniós állampolgár él hazáján kívül, az unió valamely más tagállamában. Becslések szerint az Európai Unióban illegálisan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok száma 4, 5 és 8 millió között változik.

Ez a szám minden bizonnyal emelkedni fog, a kérdés csupán az, hogy a németországi átnevelő táborok csodafegyverként való bevetése hoz-e majd eredményt. Az amerikai minta ugyanis azt mutatja, hogy a siker egyáltalán nem garantált. Az állami, illetve magántulajdonban lévő átnevelő táborok (boot camps) az amerikai büntető és nevelő rendszer részét képezik az 1980-as évek óta. 1995-ben végeztek utoljára számvetést arról, hogy Amerikában az 50 állam kétharmada működtet ilyen intézményt.

Az átnevelő táborok a katonai kiképzőtáborok mintájára épülnek fel. Néhány államban börtönbüntetés vagy próbaidő helyett ilyen táborokba küldik a fiatalkorú bűnelkövetőket, ahol általában a letöltendő idő 90-180 napra terjed ki. Azok, akik nem töltik ki büntetésüket valamilyen okból, börtönbe kerülnek. A táborokban amellett, hogy katonai kiképzéshez hasonló foglalkozások zajlanak (túlélési gyakorlatok, menetelés, fizikai erőpróbák), oktatási és életvezetési tanácsadás is folyik. Továbbá azon szülők számára is tartanak úgynevezett gyorssegély (quick-fix solutions) tanfolyamokat, akik abban reménykednek, hogy visszakapják régi gyermeküket. Évente körülbelül 10-20 ezer fiatalt küldenek a táborokba, ahol 130-150 dollárt kell fizetni naponta.

A kutatások szerint az átnevelő táborok nevelő hatása erősen megkérdőjelezhető: a börtönben, illetve az átnevelő táborokban szocializálódó fiatalok visszaesési aránya megegyezik. A New York Times állítása szerint 1990 óta 30 fiatalkorú halt meg a nevelőtáborokban.

Usztics Anna