Különös, magyarellenes rablótámadások a Délvidéken

Harc folyik, véres harc. Legutóbb egy magyar fiatalt vertek meg szerbek Szabadka központjában, mert magyarul beszélt valakivel a mobiltelefonján. Megverték? Dehogy. Rátámadtak, lefogták és pengével össze-vissza vágták a karját meg az arcát. Most azonban valami új, valami más kezdődött, s ennek helyszíne megint csak Szabadka. Eddig a magyar fiatalokat ütötték a szerbek, most már a felnőttek és az idősek vannak soron…

Szabadka, a korábban százezres lakosú város egyes becslések szerint több tízezer szerb menekültet fogadott be. Ráadásul ezek az emberek – Szabadka régi szerb lakosságával szemben – még sohasem éltek magyarok szomszédságában, nem ismerték őket és kultúrájukat. Szerb soviniszta politikusok pedig elhitették velük, hogy a magyarok az 1956-os forradalom leverése után kerültek a Délvidékre, mint menekültek, akiket nagylelkűen befogadott az itteni szerb őslakosság, csakhogy a magyarok visszaélnek a vendégjogukkal, vészesen elszemtelenedtek. Szabadka tehát a szerbeké, a magyaroknak pedig a határ túloldalán van a helyük.

A városban és környékén egyre több magyar egyedülálló embert, főként időseket ér brutális rablótámadás. Ami itt zajlik, az egyébként a bűncselekmények egyik minősített és igen agresszív formája, a magyar rendőrségi zsargon „lakásrablásnak” nevezi.

Nemrég a hetvenedik évei felé járó dr. Gubás Jenő és felesége békésen aludt otthonában Szabadkán. Gubás Jenő a város nagyhírű orr-fül-gége specialistája, felesége, Gubás Ágota pedig a szabadkai rádió egykori munkatársa. Különben a VMDK, majd az Aracs nevű társadalmi szervezet tagjai, most mindketten ebben tevékenykednek, Gubás Jenő az egyesület elnöke. A férfit súlyos betegsége tolószékhez köti.

A kérdéses éjszakán a házaspár gyanús hangokra lett figyelmes a házban. Gubás Ágota a hálószoba ajtajához lépett, megpróbálta becsukni, ebben a pillanatban azonban valaki kívülről erősen meglökte azt, az aszszonyt idegen kezek visszalökték az ágyra, a paplant pedig a fejére húzták. Egy férfi tört magyarsággal kezdte faggatni az asszonyt, hol a pénz, hová tették az aranyat… Minden kérdés után ököllel hatalmasat ütött a nyomaték kedvéért az asszony fejére. Gubás Jenőnek pedig egy éles csavarhúzót szorítottak a nyaki ütőeréhez, mondván, ha kiabálni mer, megölik. Őt is megütötték.

A banda végigkutatta a házat. Miközben módszeresen átnéztek és kiforgattak mindent, az ismeretlenek hol szerbül, hol pedig cigányul beszéltek egymáshoz. Gubás Ágota szerint az emberi hang „zenéjéből” sok mindenre lehet következtetni. Ő úgy érezte, hogy a rablók nemcsak a zsákmányra koncentráltak, de kéjes örömüket is lelték abban, amit csináltak. Még azt is szóba hozták, megerőszakolják az asszonyt. Mind az öten. Gubás Ágotát meg is kérdezték, hány éves. Az aszszony azt hazudta, elhagyta már a hatvanat. Talán ezért is hagyták békén…

Az idegenek a házaspár kocsiját, a viszonylag fiatal Skoda Fábiát nem vitték el, pedig ez jó autónak számít Szerbiában is. Ám a pénzt, amit Gubás Ágota a gázszámla befizetéséhez készített oda az autó kesztyűtartójába, magukhoz vették. Amúgy semmi érdeklődést sem mutattak a műszaki cikkek iránt, hogy a falakon lógó festményekről, illetve a házban található értékes könyvekről ne is beszéljünk. Teljes egy órán át tartott a tortúra. Amint elmentek a támadók, a házaspár még órákig ott ült némán az ágyon, egymás kezét fogva.

A VMSZ felhívást tett közzé, amelyben olyan embereket keresett, akiket hasonló módon kiraboltak. Lapzártánkig száznyolcvanan jelentkeztek, zömében magyarok.

A VMDP-be is eljutott számos eset híre. Nagyradanovácon például egy ötvenéves magyar emberre tört rá ugyancsak egy banda. Éjszaka. Az illető arra ébredt, hogy egy idegen ül a mellkasán és ököllel üti a fejét. Elvitték a papírjait, elvitték a pénzét. Természetesen bejelentette az esetet a rendőrségen, de a hatóság csak egy hónap múlva szállt ki a helyszínre, hogy felvegye a jegyzőkönyvet. Aztán ugyancsak egy banda – ugyanaz vagy sem, egyelőre nem tudni – egy éjjel betört egy 84 éves idős magyar asszonyhoz is. A néni arra ébredt, hogy négy álarcos idegen áll az ágya mellett és szerbül szidalmazzák. Azt mondták, két hét múlva visszajönnek, ha nem szerez pénzt addigra, megölik.

Ez igencsak érdekes elem egyébként Sepsey Csaba, a VMDP alelnöke, a párt szabadkai önkormányzati képviselője szerint. Hozz pénzt, mondják a támadók. Merthogy sok-sok délvidéki házban, különösen a munkahelyükről kiszorított magyarokéban alig találni néhány dinárt. A banda viszont – s ez szinte minden lakásrablásnál jellemző – a mobiltelefonon kívül semmilyen más műszaki cikkel sem foglalkozik, csak az arany és a készpénz érdekli őket. No meg az útlevél… De hogy folytassuk a sort, betörtek egy magyar egyetemi tanárhoz, egy docensnőhöz is. Kínzással kényszerítették rá, hogy mutassa meg, hol rejtegeti az értékeit.

Feltűnő különben, hogy abban az utcában, ahol a Gubás házaspárról elvileg nem tudhatták a rablók, hogy magyarok, mivel se névtábla, se egy árulkodó kiírás, mégis azonnal magyarul szóltak hozzájuk. Ráadásul sokkal gazdagabb házak is vannak Gubásék utcájában, mégis egy magyar házaspárt szemelt ki a banda.

László Gyula, a szabadkai önkormányzat VMDP-s képviselője szerint sok sértett eleve nem is tesz bejelentést a rendőrségen. Feleslegesnek tartja. A szabadkai kapitányság statisztikái szerint például tavaly kifejezetten csökkent a bűncselekmények száma a 2004-es évhez képest. Azt a fogalmat pedig, hogy etnikai indíttatású bűncselekmény, nem is ismerik, pontosabban nem ismerik el. Nincs is ilyen a kimutatásaikban, a megpengézett magyar fiatalember esetét is közönséges utcai támadásként vették jegyzőkönyvbe.

Sepsey Csaba úgy véli, a rendőrség nem áll a helyzet magaslatán. Volt olyan éjszakai, magyarok ellen elkövetett lakásrablás, amelyet a rendőrség épületétől 25-30 méterre hajtott végre az álarcos banda. Egy másik esetben pedig betelefonált egy magyar személy a rendőrségre, hogy idegen alakok kerülgetik a házát. Azt mondták a rendőrök, ne aggódjon, minden rendben van. Fél óra múlva kirabolták…

Szabadkán szájról szájra jár a történet a magyarok között, hogy az egyik éjszakai lakásrablásnál egy idős férfi felkapott egy kést és megvágta az egyik álarcos támadó arcát. Másnap a helyszínelő rendőrök között volt egy férfi, akinek friss, késtől származó seb éktelenkedett az arcán. A idős ember mindjárt kérdőre is vonta, de a rendőr mindent tagadott. Nem véletlen, hogy a szabadkai magyar Hét Napban nemrég ez a vicc jelent meg:

– Halló, rendőrség? Kérem küldjenek járőrt, mert betörők garázdálkodnak a házunkban!

– Tudjuk. Mi küldtük őket.

A helyi magyarokban egyre erősebb a gyanú, hogy nem tevékenykedhetne Szabadkán és környékén ez a banda vagy több ilyen banda a hatalom hallgatólagos beleegyezése nélkül. S mindez annak a szabadkai rendőrségnek az illetékességi területén történik, amely saját állítása szerint 60 százalékos felderítési arányt ért el 2005-ben, s amely tavaly a legjobb szerbiai rendőrkapitányság lett.

Sepsey Csaba szerint feltűnő, hogy a támadásoknak zömmel magyar áldozataik vannak. Úgy vélte, ez a magyarok megfélemlítésének és kiűzésének újabb módja. És mintha ez a folyamat éppen a tavalyi, hat áldozatot követelő horgosi családirtással kezdődött volna.

Hogy mi lehet a megfélemlítés értelme? A helycsinálás. Hiszen a térség újabb koszovói szerb menekültáradatra számíthat, ha kimondják Koszovó függetlenségét a nagyhatalmak. A VMSZ vezetése most azt kérte, váltsa le Belgrád a szabadkai rendőrség vezetőjét. Aki mellesleg a krajinai szerb köztársaság elnökének testőre volt. Milan Martics elnök egyébként most a hágai bíróságnak ad számot tetteiről.

A VMDP pedig polgárőrség megalakítására nyújtott be javaslatot. Már korábban, azaz másfél évvel ezelőtt is felvetődött a gondolat. A két magyar párt, a VMDP és a VMSZ között azonban nincs teljes egyetértés a kérdésben. A VMSZ nézete szerint Szerbiában nincs törvény a polgárőrségre vonatkozólag. A VMDP viszont úgy látja, ha általában a törvény nem tiltja a polgárőrség megalakítását – és Szerbiában nem tiltja -, akkor létre lehet hozni ilyen szervezetet. A Szabadkához közeli Csantavéren például már három éve működik polgárőrség. Arról, hogy Koszovóban megszervezték az ottani szerbek a maguk polgárőrségét, csak azért nem beszél a VMDP, mert az egy teljesen más jellegű, fegyveres szervezet. A VMDP viszont egy olyan járőrszervezetet akar, amely főként az éjszakai órákban cirkálna a délvidéki települések utcáin, s ha valamilyen bűncselekményre utaló jelet érzékelne, azonnal értesítené a rendőrséget.

Nyilván van, aki hiányolja ebből az elképzelésből a harcosságot, viszont már az is nagy dolog lenne, ha a polgárőrség végre összefogná és aktivizálná saját védelme érdekében a magyarságot. A VMDP ráadásul nem zárna ki a polgárőrség soraiból semmilyen nemzetiséget sem. A szerb pártok egy része még így is tiltakozik. A szabadkai közbiztonsággal, az etnikai jellegű bűncselekmények felemlegetésével kapcsolatosan a Szerbiai Demokrata Párt helyi vezetése paranoiás és fasisztoid kijelentéseknek nevezte László Gyula és Sepsey Csaba önkormányzati felszólalásait, s nyilvános bocsánatkérést követelt tőlük.

A VMDP és a VMSZ abban végül is egyetértett, hogy létre kell hozni azt a szabadkai közbiztonsági tanácsot, amely folyamatosan figyeli a bűncselekmények alakulását, s kidolgozza a megelőzési lehetőségeket. A polgárőrség ügyében azonban lassabban mennek a dolgok. A VMDP szeretne gyorsabban haladni, a VMSZ viszont lassít, mondván, nem akar kihagyni egyetlen lépcsőfokot sem. Pillanatnyilag az a döntés született, hogy a vajdasági tartományi parlament terjessze fel a szerb parlamentnek a polgárőrségre vonatkozó javaslatot, s az hozzon törvényt az ügyében.

Sinkovics Ferenc