Az orosz katonai stratégia láthatóan az, hogy szisztematikusan bombázzák Ukrajna polgári infrastruktúráját, az energetikai és a vízügyi hálózatot. Mélyen a frontvonalak mögött a polgári lakosság életkörülményeit rontják, ezzel is nyomást gyakorolva az ukrán társadalomra, annak tűrőképességét tovább próbálva. A háború több szinten zajlik, a harci cselekmények, a kibertámadások, az energetikai szállítások politikai fegyverként való használata mellett az oroszok célja az is, hogy az ukrán lakosság minél nagyobb szegmensét nyugatra való menekülésre késztessék,és ezzel menekültválságot generáljanak Európában.

Hirdetés

Ez működik is, 2022-ben 16 millió ukrán menekült el a harcok brutalitása elől, és számottevő azon ázsiai–közel-keleti bevándorlók száma is, akiket a belarusz és orosz hatóságok akadály nélkül átengedtek területükön, hogy Lengyelországba, és ezzel az EU területére érkezhessenek. Az Európai Unió emberiességi és politikai okokból a nyitott ajtók-politikáját alkalmazza az ukrajnai menekültek viszonylatában, jogilag is alátámasztható érveléssel: az „első biztonságos ország” elve érvényes az ukrán menekültek tekintetében, akik egy valós háborús helyzet, valós életveszély elől menekülnek. Az EU az „ideiglenes védelem” intézményét aktiválva az ukrán menekültek számára azonnali hatállyal ideiglenes menekültstátuszt adott, egyúttallehetővé tette az EU-n belüli szabad mozgás, munkavállalás és szociális ellátásból való részesülés lehetőségét.

Ebben aktívan részt vesz a civil társadalom is, amely empátiából, az orosz agresszió elleni kiállásból is önként nyitott meg tanulási, munkavállalási, egzisztencia-teremtési, letelepedési lehetőségeket az ukrajnai bajbajutottak előtt. Több mint 5 millió ukrán élt ezzel. Az Eurostat adatai szerint arányaiban a legnagyobb segítséget a visegrádi országok, Szlovákia, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, a három balti állam, a nyugati országok közül pedig Írország és Németország adta számukra.

Prés alatt a menekültügyi befogadórendszerek

Eközben idén ősszel-télen egy új tetőzése volt az ázsiai, észak-afrikai és közel-keleti régiókból érkező migrációs hullámnak – a menekültstátusz iránt beadott kérvények száma 2015-ben döntött rekordot, a covid-járvány megjelenésekor, 2020 tavaszán visszaesett a 2015 előtti szintre, 2022 nyarától pedig újra folyamatosan emelkedik.2022 első felében 680 ezer közel-keleti kért menedékjogot Európában – ez 54 százalékkal több, mint 2021-ben volt. A növekedés elsősorban annak volt köszönhető, hogy a járványügyi szabályok lazításával az embercsempészek, a gazdasági bevándorlók könnyebben tudnak áthaladni a tranzitországokon.

Korábban írtuk

A migrációs hullám nemcsak a déli államok érinti: Olaszországba 2022-ben 96 ezer illegális bevándorló érkezett a Földközi-tengeren keresztül (ez 52 százalékos emelkedés a 2021-es évhez képest), Nagy-Britanniába pedig 46 ezren a La Manche-csatornán keresztül (ez majdnem kétszerese a 2021-es adatnak, és az Euronews szerint az elmúlt négy évben 150-szeresére nőtt a tengeri úton illegálisan érkezők száma a szigetországban). Mivel a befogadóközpontok, az állami ellátórendszerek a megnövekedett igények miatt lassan ismét elérik teljesítőképességeik határait, az uniós tagállamok között újra komoly feszültséget okoz, hogy a migrációs problémák kezelését különböző módszerekkel kívánják megoldani.

Földrajzi okokból mindig a dél-európai államok érzik először a migrációs nyomás, a mediterrán uniós tagállamok befogadó intézményei már ősszel jelezték a bajt, a Giorgia Meloni vezette új olasz kormány a múlt év végén nem véletlenül kérte az EU-t az illegális bevándorlás új, szigorúbb szabályozásának megteremtésére.

Németország és Lengyelország fáradóban

A háború azonban már lassan egy éve dúl, annak húsba vágó gazdasági, életminőségi következményeit már a befogadó európaiak is érzik, így a kezdeti feltétel nélküli befogadás mára hűvösödni létszik, az infláció és a tagállami költségvetési nadrágszíj-összehúzások miatt az állami finanszírozás is problematikusabbá válik. 2022-ben csupán Németországban 1,2 millió ukrán keresett menedéket. Sok településen – elsősorban a nagyvárosokban – tornatermeket, hoteleket alakítanak át befogadóközpontokká, de a bevándorló családok gyerekeinek óvodai-iskolai elhelyezését már sok helyen nem tudják megoldani. Nancy Faeser német belügyminiszter jelezte uniós kollégáinak, hogy a sokszor hangoztatott szolidaritásnak a gyakorlatban azt kellene jelentenie, hogy a többiek is arányosan átvállalnak a menekülttömegek elhelyezésében.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.