Németországban minden a vártnak megfelelően alakult. A kormányzó konzervatív pártszövetség (CDU/CSU) 42 százalékkal a legtöbb szavazatot kapta a választásokon. Koalíciós partnerük, a liberális FDP azonban nem érte el az 5 százalékos küszöböt, így 64 év után először fordult elő, hogy a párt kiesett a Bundestagból.

A szociáldemokraták (SDP) alig tudtak elmozdulni történelmi mélypontjukról, mégis jó esélyük van arra, hogy kisebbik koalíciós partnerként kormányra kerüljenek. Az SPD részéről azonban megalapozott a félelem, hogy egy esetleges koalíció tovább koptathatja így is megcsappant népszerűségüket.

Mind az FPD, mind pedig az SPD akkor könyvelte el eddigi legnagyobb vereségét, mikor négy évig a CDU/CSU mellett kormányzott. Ha a CDU/CSU–SPD tárgyalások nem járnak sikerrel, Merkel – akinek öt mandátum hiányzott az abszolút többséghez – valamely kisebb partnerrel köthet majd koalíciót. Potenciális partnerek lehetnek az eddig a szocialisták partnereiként számon tartott Zöldek, akik eddig is támogatták Merkel megújuló-energia programját, és akiknek támogatói között konzervatívok is akadnak.

Népszavazás Merkelről

A német lapok szerint a választást nem a CDU, hanem Angela Merkel nyerte. A kancellár visszafogott, szürkébe hajló stílusa a nyugalom és a stabilitás szigetének érzetét keltette a viharos eurózónában.

Merkel először 2005-ben alakíthatott koalíciót a bal-közép SPD-vel. 2009-ben, korábbi partnere gyengülésével a liberális FPD-vel karöltve folytathatta a kormányzást, most négy évvel később pedig – noha még nem tudni, hogy kivel – erejét megnövelve foglalhatta el harmadszor is a kancellári széket.

A német lapok szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a mostani választás valójában a Merkel 2005 óta tartó kancellári teljesítményéről szóló népszavazás volt. Ennek fényében az eredmény nem meglepő, hogy a közvélemény-kutatások szerint a németek 75 százaléka elégedett hazája gazdasági helyzetével. A német munkanélküliség mindössze 5,4 százalékon áll, ami fele az európai átlagnak, és ötöde a gyengébb déli országokban, többek közt Spanyolországban mérteknek.

EU-párti németek

Merkel újbóli győzelménél kevés dolog bizonyíthatná jobban a Németország, illetve az unió többi országa közti, egyre mélyülő szakadékot. A görög válság 2010-es kirobbanása óta az eurózóna tizenhét országából tizenkettőben buktak el kormányok politikai hovatartozásuktól függetlenül.

A gazdasági válság nemcsak a tönk szélén álló Görögországban, Spanyolországban vagy Írországban, de a prosperáló Finnországban és Hollandiában is megingatta az emberek vezetőikbe vetett bizalmát. Németországban Merkel fontolva haladó politikája a stabilitás és megbízhatóság érzetét erősítette meg a választókban. Ezzel egy időben – míg Európában szinte mindenütt erősödnek az euroszkeptikus pártok és populista erők, melyek hol bal, hol pedig jobboldalról támadják az aktuális vezetést, addig – a német választásokon az Unió-ellenes AfD háromtized százalék híján ugyan, de nem tudta átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

Egyelőre még nem tudni, hogy Merkel harmadszori megválasztása milyen hatással lesz az unióra. A választások előtti évben számos európai ország – de különösen a megszorításokra kényszerített déli államok – vezetői bizakodón tekintettek Berlinre, remélve hogy az a választások után könnyebben nyúl majd a zsebébe. Ezek a remények azonban aligha megalapozottak. Sokkal valószínűbb, hogy Merkel a tőle megszokott módon folytatja a válságkezelést, a korábbihoz hasonlóan szigorú feltételrendszerekhez kötve a pénzügyi segítséget és továbbra is jelentős gazdaságpolitikai felügyeletet követelve magának bárminemű adósságenyhítésért cserébe.

Ezt a lehetőséget vetíti előre az a tény is, hogy a CDU potenciális szocialista koalíciós partnere, az SPD uniós szakpolitikai és euróövezeti mentőprogramok ügyében eddig szinte mindig a német kormányéhoz hasonló véleményt fogalmazott meg.

Miután a német közvélemény körében – pártállástól függetlenül – erősen népszerűtlen az az elképzelés, hogy adóeuróik görög vagy spanyol zsebekbe vándoroljanak, aligha valószínű, hogy bármely ellenzéki párt nagyobb költekezésre próbálná sarkallni Merkelt.

Demográfiai mélyrepülés

Talán az európai ügyeknél is nagyobb kihívást jelentenek a belső strukturális gondok. Gazdasági ereje ellenére Németország számos gonddal küzd, és a legfenyegetőbb problémákra egyelőre még nincs válasz.

Kritikusai Merkel szemére vetik, hogy eddig elődje, Schröder kancellár reformjainak előnyeit élvezte. Az 1998 és 2005 között országló szocialista kancellár a munkanélküli-segélyezés és egészségügy terén is jelentős változtatásokat hajtott végre. Jelentős részt a Schröder által bevezetett munkaerő-piaci modellnek köszönhető, hogy Németország jól viselte a gazdasági válság negatív hatásait.

Egy szeptemberi nyilatkozatában Merkel egyértelműen kifejtette, hogy nem látja szükségét komolyabb belső átalakításoknak. Kérdés azonban, hogy az eddigi lendület meddig viheti előre a német szekeret. Hogy a gazdasági potenciál továbbra is megmaradjon, átfogó reformokra van szükség az oktatás és infrastruktúra területén. A jelenlegi gazdasági növekedés elsősorban az exportnak köszönhető. A GDP arányában mért belföldi befektetések soha nem voltak még olyan alacsonyak, mint napjainkban. A gazdaság gerincét adó vállalatok – részben az eurózóna körüli kockázatok miatt – egyre inkább unión kívüli országokban hajtanak végre infrastrukturális beruházásokat. Ennek köszönhetően a német infrastruktúra lassan sorvad.

Komoly kihívást jelent a 2011-es japán fukushimai atomerőmű katasztrófája után meghirdetett Energiewende (energiafordulat) elnevezésű program is, melynek keretében 2022-ig az ország összes atomerőművét bezárnák. Az így kimaradó energiát megújuló energiával pótolnák, ami a tervek szerint 2020-ra az ország fogyasztásának 35 százalékát fedezné. A program következtében az energiaárak drasztikusan megnövekedtek, amit várhatóan további áremelkedések fognak követni.

A legnagyobb kihívás azonban a népesség drámai csökkenése. Előrejelzések szerint 2016-tól kezdve a keresőképesek száma évente fél százalékkal fog csökkenni. Miután a társadalom gyors ütemben öregszik, a keresőképes korban lévő lakosság aránya sokkal gyorsabban csökken, mint az OECD-országok átlagában. Noha a német statisztikai hivatal szerint az elmúlt években az ország lakossága mintegy évi 100 ezer fővel nőtt, ez kizárólag a gazdasági válsággal küzdő déli és keleti országokból érkező bevándorlás következménye. A gazdasági előrejelzések szerint a jelenlegi gőz még kitart. A következő választásokra azonban már érezhető lesz a reformok iránti igény.

Sayfo Omar