Merre tovább, AfD?

A találkozót ezúttal nem zavarta meg az Antifa tüntetése, mint tavaly Burgscheidungenben, ahol a kastély bejárata előtt még egy lejáratófilmet is forgattak a német közszolgálati televíziónak az AfD-ről, egy összevágott és előre megrendezett jelenettel: a filmen valaki egy esernyővel rátámad a sajtó képviselőire. Mi is ott voltunk, de semmi ilyesmit nem tapasztaltunk.

A rendezvény az idén nyugodt körülmények közt kezdődött, egyetlen ellentüntető sem jelent meg a helyszínen. Ennek az lehet az oka, hogy Björn Höcke eichsfeldi választókerületében az AfD a legnépszerűbb párt, az Antifa pedig nem merészkedik olyan vidékre, ahol nem látják szívesen a szélsőbalos tüntetőket.

„Der Osten steht auf”, vagyis „felkel a Kelet”. Ez volt a mottója az AfD idei Kyffhäuser-találkozójának. A mottó jól tükrözi a bevándorlásellenes párt szereplését a májusi európai parlamenti választásokon. Az AfD országosan 11 százalékot szerzett, ugyanakkor Kelet-Németországban kimagaslóan szerepelt, az országos eredmény több mint kétszeresét érve el, egyetlen komoly kihívójával, a CDU-val versenyezve az első helyért.

A párt a legtöbb szavazót Szászországban gyűjtötte be: 25,3 százalékkal végzett az első helyen, lekörözve a CDU-t, amely 23 százalékkal lett a második. Brandenburgban is nyert az AfD, 19,9 százalékkal, szoros, fej fej melletti küzdelemben. Másodiknak itt is a CDU futott be, 18 százalékkal. Szász-Anhaltban, Türingiában és Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban az AfD a második lett, alig néhány százalékkal maradva el nagy vetélytársától, a CDU-tól.

Az összes többi párt lényegesen rosszabbul szerepelt. A Zöldek például csak tíz százalék körüli eredményt értek el a keletnémet tartományokban. A volt NDK tehát nem követi az országos trendet, a Zöldek előretörése csak a nagyvárosokban, Lipcsében és Berlinben figyelhető meg.

Az AfD-sek között feltűnően sok a fia­tal. Stefan Hofmüller a Szász-Anhalt tartománybeli AfD-szervezet tagja. Azért lépett be a pártba, mert úgy érezte, tennie kell valamit.

– Ez így nem mehet tovább. Nem akarjuk vadidegen kultúráknak alárendelni magunkat. Nem vagyunk idegengyűlölők, de az elitpártok által elképzelt integráció nem működik: erőszak színterévé váltak az iskolák, sőt már az óvodákban is bántalmazzák a gyerekeket, és nincs, aki megvédje őket. Naponta erőszakolnak meg fiatal lányokat, rátámadnak a békés járókelőkre, bandaháborúkat vívnak, és egyre több az olyan városrész, ahová a túlterhelt rendőrség már be sem merészkedik. Eddig Kelet-Németországban viszonylag kevés bevándorló volt, de mára ez megváltozott. Ebben a tekintetben már nincs különbség az országrészek között – panaszolja a fiatalember, hozzátéve, hogy szeretne úgy élni, mint a bevándorlási hullám előtt. Veszélyben érzi a jogállamot, nem akar a saria szerint élni.

– Németország már úgy néz ki, mint egy arab ország – helyesel Yvonne Arndt, a párt egyik szimpatizánsa, aki szerint mindenkinek kötelessége megvédeni a hazáját, amíg nem késő.

Az elmúlt évek során az AfD politikai ellenszélben is komoly erővé nőtte ki magát, ismertségéhez és támogatottságához a keletnémet tartományokban nem fér kétség, még akkor sem, ha ezekről a tényekről a német sajtó nem vesz tudomást, vagy ha igen, akkor „koszos barna” vidéknek minősíti az ország keleti felét, szégyenfoltnak bélyegezve Szászországot, amint tette például a Sächsische.de, azt firtatva, vajon mennyire „barnák” a szászok.

A leggyakoribb jelzők, amelyekkel a pártot illetik: populista, rasszista, idegengyűlölő, szélsőséges, nőgyűlölő, homofób, illetve antiszociális és Európa-ellenes. Ez él a köztudatban, saját országos média híján viszont aligha lehet bebizonyítani az ellenkezőjét. A Demokrata először 2016-ban vett részt a bevándorlásellenes alakulat zárt körű párttalálkozóján. Akkor még csak néhány százan jöttek el. Azóta a családias sörözőhangulatot felváltotta a professzionális látvány-, hang- és színpadtechnika. Az ország minden részéről érkező tagok és szimpatizánsok megtöltötték a leinefeldi sportcsarnokot.

Az AfD 2013-as megalakulása óta a német sajtótámadások kereszttüzében áll, és ezek csak egyre fokozódnak, amióta 2017-ben az ellenzék vezető erejévé vált, a harmadik legerősebb pártként jutott be a Bundestagba. 2018-ban a bajorországi és a hesseni tartományi választásokkal elérték az országos lefedettséget, és bizakodva indultak neki a következő megmérettetésnek.

Az idei év azonban nem kezdődött jól. Az EP-választások közeledtével fellángoltak a pártot érő támadások. A fizikai erőszaktól sem riadt vissza az a szélsőbaloldali csoport, amelyik újév napján félholtra verte Frank Magnitzot, az AfD brémai vezetőjét. Röviddel ezután alkotmányvédelmi hivatali megfigyelés alá vonták a pártot, ezen belül hírszerzési eszközökkel támogatott vizsgálat kezdődött a párt ifjúsági szervezete, a Junge Alternative és a párt jobbszárnya, a Flügel, a Kyffhäuser-találkozók házigazdája ellen.

Március 14-én kővel és üvegekkel dobálták meg Berlinben egy Budapestre induló busz utasait. Az AfD-tagokból álló csoport a budapesti március 15-i ünnepi rendezvényre indult, amikor ismeretlenek rájuk támadtak. A busz ablakai és szélvédője betört, az utasok közül többen sokkot kaptak. Az elszántabbak végül autóval és menetrend szerinti járatokkal jöttek a magyar fővárosba, hogy meghallgassák Orbán Viktor ünnepi beszédét. Az esetről a Demokrata is beszámolt.

A párt ellehetetlenítését célzó manőverek nem csak ideológiai természetűek. Áprilisban a Bundestag hivatala több mint 402 ezer euró (1,3 milliárd forint) pénzbüntetés megfizetésére kötelezte az AfD-t. Az indok: törvényellenes pártfinanszírozás. A büntetést a svájci Goal AG nevű reklámcég által nyújtott támogatás miatt szabta ki a hivatal. Jörg Meuthen, az AfD elnöke elmondta, a baden-württembergi tartományi választási kampányban a Goal AG összesen 89 800 euró értékben nyújtott támogatást az AfD-nek plakátok, szórólapok és hirdetések formájában. Guido Reil észak-rajna-vesztfáliai kampányához 44 500 euró értékben járult hozzá szolgáltatásaival.

A Bundestag hivatala ezeket illegális adománynak minősítette, és az elfogadott hozzájárulás értékének háromszorosát szabta ki büntetésül. Az AfD nem fogadta el a döntést, és fellebbezett.

A patrióta AfD-sek egyik legnagyobb bűne, hogy szakítottak a polkorrekt beszédmóddal, a nyílt, világos üzenetek hívei. A párt brandenburgi miniszterelnök-jelöltje, Andreas Kalbitz maga is elismeri, hogy ezzel sok kellemetlenséget okoz az AfD a kartellbe tömörült elitpártoknak.

– De erre szükség van, ha felelősséget akarunk vállalni, hogy a feje tetejére fordított országot újra talpra állítsuk – mondja a párt brandenburgi miniszterelnök-jelöltje. Kalbitz szerint a változás lehetősége még soha nem volt ennyire közel, szinte karnyújtásnyira, mint most. – Keleten mi vagyunk a legerősebbek – teszi hozzá.

Andreas Kalbitz beszédében egységre és ellenállásra szólított fel, „ellenkező esetben el fogjuk veszíteni az országot”, hívta fel a figyelmet a közelgő választás tétjére a brandenburgi miniszterelnök-jelölt. Ősszel ugyanis három tartományi voksolás lesz Németországban. Szeptember elsején Szászországban és Brandenburgban, október 27-én Türingiában. Az AfD mindhárom tartományban nagyon jó esélyekkel indul az első helyért.

Csakhogy itt az újabb akadály: a párt szászországi listájának alsó kétharmadát érvénytelennek nyilvánította a tartományi választási bizottság. Formai okokra hivatkozva törölték a listáról a helyek egy részét a 19.-től 61.-ig. Ez óriási érvágás, mivel a közvélemény-kutatások szerint az AfD minimum az első harminc helyre esélyes. A súlyos következményekkel járó hibát azzal követték el, hogy nem egy, hanem két egymást követő pártkongresszus is jóváhagyta a jelölőlistát. Ez valóban borzalmas hibának tűnik. Bizonyára beleremegett a német demokrácia.

Annak, hogy törölték a listán szereplő jelöltek kétharmadát, az lehet a következménye, hogy az AfD nem veheti át a választási eredmény alapján őt megillető mandátumokat. Jogi lépésekre pedig már csak a választás után van lehetőség. Akárki eszelte ki, ügyes trükk volt a hatalom részéről.

Alexander Gauland, a párt társelnöke a választási bizottság döntését úgy értékelte, hogy ha egy másik pártról lenne szó, valószínűleg szemet hunynának a valójában teljes mértékben jelentéktelen hiba fölött. Nem így az AfD esetében: ezzel a formai kifogással el akarják venni egy demokratikus párttól annak lehetőségét, hogy megnyerje a szászországi választásokat…

Erre pedig meglenne minden esély: a tartományi közszolgálati adó, a Mitteldeutsche Rundfunk (MDR) legfrissebb felmérése szerint jelenleg az AfD vezet 26 százalékkal, őket követi a CDU. A közvélemény-kutatók úgy látják, a többi párt leszakad az élmezőnytől: a Baloldal (Die Linke) 15, a Zöldek 12, az SPD pedig mindössze 9 százalékra számíthat.

A szászországi AfD-elnök, Jörg Urban szerint nem követtek el formai hibát. Ő politikai önkényről beszélt, és egyúttal megígérte párttársainak, hogy több jelölt fog bejutni egyéniben, mint amennyit listán szereztek volna. Alexander Gauland a párt jövőjét illetően arra hívta fel beszédében a figyelmet, hogy az AfD-nek meg kell szólítania a CDU-ból kiábrándult polgárságot, betölteni az így keletkező politikai vákuumot, és meg kell nyernie a középosztályt. Olyanokat is, akiktől ma még távol áll a radikalizmus.

Csakhogy ez nem könnyű feladat. Mert bár Gauland helyesen látja, hogy volna keresnivalójuk a jobbközépen, a keletnémet országrészben épp radikalizmusuk miatt népszerűek. Hónapok óta tart a vita a követendő irányvonalról: a liberálisabb nyugati AfD-szervezetek a Flügelt túl radikálisnak tartják, a Flügel viszont – élén Björn Höckével – kifogásolja a párt új irányvonalát, és azt ígéri, hogy ha megnyerték a türingiai választást, a jelenlegi vezetés nem lesz még egyszer újraválasztva. Beszédes, hogy Jörg Meuthen, az AfD elnöke az idén nem vett részt a találkozón.

Azt Alexander Gauland is elismerte, hogy az európai parlamenti választásokon gyengén szerepelt az AfD a nyugatnémet tartományokban, ezért összetartásra és mértékletességre szólította fel a tagságot, elutasítva minden megosztást, leválasztási kísérletet, illetve árokásást kelet és a nyugat között. Lehet, hogy ez volt az utolsó kísérlet a párt egységének helyreállítására? Gauland a legnagyobb veszélynek országosan a Zöldek előretörését nevezte. Helyesen tette, bár nem aratott vele túl nagy tetszést. A keletnémet AfD-sek számára még mindig a CDU a legnagyobb politikai ellenfél, nem a Zöldek. Egyelőre.

A rendezvény főszónoka az idén is Björn Höcke, az AfD egyik legkarizmatikusabb politikusa, a párt türingiai elnöke volt. Óriási tapsvihar, német zászlók és Höcke! Höcke! Höcke! – üdvrivalgás közepette lépett a színpadra. A türingiaiak sztárként üdvözlik, az AfD nyugatnémet tartományaiban viszont a legszívesebben a párton kívül látnák. Őt tartják felelősnek azért, hogy az alkotmányvédelmi hivatal megfigyelés alá vonta a pártot.

– Valami új van a levegőben. A régi, a romlott a szemünk láttára esik szét. A történelem palástját fújja a szél. Ragadjuk meg! Tartsuk kézben! És ne engedjük el mindaddig, amíg nincs biztonságban a népünk, nemzetünk, szeretett hazánk jövője – kezdte beszédét.

A bevándorlásról így beszélt:

– Nyilvánvaló, kedves barátaim, hogy a nyílt határok több évtizedes politikája, amelyet immár 1955 óta követnek, és amely a régi pártok felelőtlen, irracionális bevándorláspolitikájához vezetett, pénzügyileg jobban kivéreztetett minket, mint ha elvesztettünk volna még egy háborút.

Höcke szerint nincs sem morális, sem gazdasági ok arra, hogy Németország illegális bevándorlókat integráljon. A bevándorlási politika szempontjából Japánt tartja követendő példának (a szigetország egyáltalán nem fogad be bevándorlókat). A Zöldek által forszírozott energiafordulatot drágának és antiszociálisnak tartja, a CDU-val pedig nem akar békét (és koalíciót) kötni mindaddig, amíg annak jelenlegi vezetése a hivatalában van.

– Az ellenfeleink a kartellpártok, a politikai és médiaelit. És minden AfD-s barátunkkal több köt össze minket, mint a kartellpártok tisztségviselőivel – szögezte le.

Höcke igazi keletnémet. Az ország azonban nem csak a volt NDK-s tartományokból áll. Egyre nagyobb ideológiai szakadék tátong a keleti és nyugati rész között. A keletnémetek patrióták, a nyugatnémetek viszont a jólét mámorában mára elveszítették realitásérzéküket, nincs erős kötődésük, nincsenek gyökereik, kozmopoliták lettek. Ők a Zöldek célcsoportja, mert vevők minden újdonságra, így arra is, amit most zöld színű csomagolásban árulnak. Németország egyre inkább kettészakad: míg keleten a Nap felkelni készül, nyugaton erősen alkonyodik…