A választásokon ezúttal bármi megtörténhet
Merre tovább, Hollandia?
Jobboldali áttörés nem várható a holland választásokon. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy Magyarország valamelyik deklarált ellensége lesz az új kormányfő.Előre hozott parlamenti választásokat tartanak Hollandiában november 22-én, miután másodszor is megbukott Mark Rutte miniszterelnök kabinetje. A közelmúltban új pártok léptek színre, a hagyományosak pedig meggyengültek. Mark Rutte a legerősebb párt, a VVD (Szabad Demokrata Néppárt) vezetőjeként 13 évig kormányozta az országot. Bár hazájában nem vaskezéről és erélyes kommunikációjáról ismerik, a politikus sokszor agresszívan bírálta Magyarországot a migrációval és az LMBTQ-propagandával kapcsolatos álláspontja miatt. 2021-ben egyenesen „térdre kényszerítette” volna hazánkat, amikor az országgyűlés megszavazta a gyermekvédelmi törvényt.
Rutte kabinetje először 2021-ben bukott meg, miután nyilvánosságra került, hogy az állam 2012 óta 25 ezer szülőt vádolt meg csalással kisebb bürokratikus mulasztások miatt, akiktől ezért visszakövetelték a korábban folyósított szociális támogatások összegét. Sokan elvesztették a házukat vagy a munkájukat, de előfordult az is, hogy a hatóságok elvették a szülőktől a gyermekeket. A kormány akkor nyilvánosan elismerte az „intézményes rasszizmust”, miután a károsult családok nagy része bevándorlószármazású volt. A hollandok nem sokra rá újra bizalmat szavaztak Ruttének, aki ugyanabban a koalícióban folytathatta a kormányzást idén júliusig, ebben a VVD mellett a D66 (szociálliberális és progresszív párt), a CDA (kereszténydemokrata) és a CU (keresztényszociális párt) is szerepeltek. Nyáron aztán a kormánykoalíció végképp felbomlott, miután a pártok nem tudtak dűlőre jutni a migrációs kérdést illetően. Az évek óta zajló tömeges bevándorlás mostanra egyre nagyobb gondokat okoz. A VVD és a CDA azon az állásponton volt, hogy a migránsok családtagjait többé nem kellene automatikusan befogadni, amivel viszont a D66 és a CU nem értett egyet.
Az exminiszterelnök, aki a közéleti karrierje előtt HR-menedzserként tevékenykedett, most a NATO egyik főtitkári pozícióját nézte ki magának. Pártelnöki helyét a török–kurd származású Dilan Yeşilgöz vette át, aki nyolcévesen, menekültként érkezett Hollandiába. Ő korábban a negyedik Rutte-kormány igazságügyi és biztonsági miniszterként tevékenykedett, most pedig a Szabad Demokrata Néppárt listavezetője.
Enumeráció
A VVD-nek Mark Rutte negyedik kormányzása idején 34 alsóházi mandátuma volt, a koalíciós pártokkal együtt a 150 alsóházi helyből 77 helyet foglaltak el. Most a felmérések szerint a szavazók többsége a VVD-t és az NSC (Új Társadalmi Szerződés) nevű vadonatúj centrumpártot támogatja, illetve a régi Munkáspárt és a Baloldali Zöldek új ötvözetét, a PvdA/GroenLinkset, amelyet a hírhedt Frans Timmermans vezet. A 2021-es választásokkor a szavazók majdnem 22 százaléka támogatta a VVD-t, ám a mostani felmérések szerint a voksok legfeljebb 18 százalékára számíthat, akárcsak az NSC. Timmermans pártját várhatóan a szavazók 14-16 százaléka fogja támogatni. A jobboldali, Geert Wilders által vezetett PVV (Szabadságpárt) a becslések szerint a negyedik helyen áll, 10-12 százalékkal. A gazdatüntetések idején felbukkant BBB (Farmerek és Polgárok Mozgalma) idén tavasszal nagy győzelmet aratott a tartományi választásokon, ezáltal a legtöbb mandátumú erővé vált a felsőházban, ám a felmérések szerint erősen csökkent a támogatottságuk, a novemberi választásokon már csak a szavazatok 7-9 százalékával számolhatnak. Ennek talán az lehet az oka, hogy Caroline van der Plas, a BBB vezetője mégsem lép fel annyira erélyesen a fősodrú politikával szemben, mint amennyire remélték a szavazói, továbbá az elemzők azt állítják, hogy a nitrogénkibocsátás csökkentésével kapcsolatos társadalmi vita, amely felélesztette a tavalyi gazdatüntetéseket, egyelőre alábbhagyott. Ezenkívül a balliberális D66 is meggyengült; 2021-ben a hollandok 15 százaléka rájuk voksolt, de idén 4-5 százalékra zuhant a támogatottságuk. Az NSC-nek köszönhetően a kereszténydemokraták majdhogynem eltűntek a nyilvánosságból.
De mi fán terem az új üstökös, az NSC nevű párt és vezetője, Pieter Omtzigt? Az Új Társadalmi Szerződés sem nem jobb-, sem nem baloldali. Ám Pieter Omtzigt számos alkalommal vitatkozott a baloldali, klímaaktivista Timmermansszal, a viták során pedig kiderült, hogy több mindenben értenek egyet, mint amennyiben különböznek. Omtzigt fontos szerepet játszott abban, hogy 2019-ben napvilágra került a családtámogatásokkal kapcsolatos botrány, amely a kormány bukásához vezetett. Jelenlegi kampányában erősen kritizálja a VVD politikáját; úgy véli, hogy csak hosszú távú tervekkel lehet helyrehozni mindazt, ami az utóbbi 13 évben félrement. A kérdés az, hogy elég erélyes lesz-e ahhoz, hogy véghez vigye a terveit, vagy őt is balra húzzák majd, mint ahogyan Ruttét. Egyelőre még bizonytalan, hogy egyáltalán vállalná-e a miniszterelnöki pozíciót, hisz ez ügyben is ellentmondásosan nyilatkozott. Ráadásul 2021-ben kiégés miatt már visszavonult néhány hónapra a közéletből.
A jó, a rossz és a jobbik
A VVD Dilan Yeşilgöz vezetése alatt is kitart amellett, hogy korlátozni kell a migrációt. Éppen ezért a vitákban gyakran megkérdezik Yeşilgöztől, hogy az elmúlt 13 évben ezt az ígéretet miért nem sikerült megvalósítaniuk. Ő ilyenkor a felelősséget rendre a koalíciós partnerekre hárítja, mondván, miattuk kellett állandóan kompromisszumot kötniük. Rutte régebben a kimértségével és tapasztalatával meg tudta győzni a hollandokat az ilyen vitákban, ám Yeşilgözről lerí a gyakorlatlanság. Nem lenne könnyebb dolga, ha koalícióba lépne Frans Timmermansszal, aki nagy hévvel udvarol az egyre népszerűbb Omtzigtnek, de közben kőkeményen kitart balliberális elképzelései mellett. Szerinte drasztikusan csökkenteni kell a hazai állattartást, mert csak így lehet helyreállítani a holland természetet, amely úgymond nagyon rossz állapotban van, és a klímaváltozást is meg akarja állítani, ezért rengeteg pénzt fektetne zöld energiaforrásokba. Timmermans szerint a tehetősebb holland állampolgárok nem fizetnek elég adót, ezért emelné ezen réteg közterheit (azzal érvel, hogy a dolgozók 40 százalék adót fizetnek, míg a vagyonból élők csak 28 százalékkal járulnak hozzá; ez szerinte nem igazságos). Mark Rutte sem szerette Magyarországot, viszont ha Timmermans lenne Hollandia új miniszterelnöke, akkor még nagyobb ellenséggel kellene szembenéznünk. Emlékeztetőül: Timmermans élesen bírálta a migránsválság kezelését, a jogállamiság helyzetét, továbbá Magyarország külpolitikai viszonyát Oroszországgal.
A mérések szerint a PVV (Szabadságpárt) továbbra is a legtámogatottabb jobboldali formáció. Ez nem meglepő, mert 2010 óta a szavazók 10-15 százaléka mindig mellette tette le voksát. Miután 18 éve szinte folyamatosan ellenzékben működött, immár a PVV is kormányozni szeretne. Míg Mark Rutte alatt elképzelhetetlen lett volna az együttműködés, Yeşilgöz kijelentette, hogy nyitott lenne erre a lehetőségre, és ez elől a VVD szavazóinak 70 százaléka sem zárkózna el. De ehhez Geert Wildersnek, a PVV vezetőjének meg kell hunyászkodnia, és úgy tűnik, hajlandó is rá: kivette pártprogramjából a mondatot, amely szerint „az iszlám nem vallás, hanem egy totalitárius ideológia”. Helyette már azt olvashatjuk, hogy „csökkenteni szeretnék a iszlám befolyását” Hollandiában, és azt úgy lehet elérni, ha kevesebb Európán kívüli bevándorlót engednek be. Kérdés, elég lesz-e ez, vagy még jobban meg kell szelídülnie.
A szintén jobboldali FvD (Fórum a Demokráciáért) 60 ezres tagságával Hollandia legnagyobb taglétszámú pártja; összehasonlításképpen a rokon szellemiségű, német AfD-nek (Alternatíva Németországnak) 34 ezer tagja van, pedig Németország lakossága majdnem ötször akkora, mint Hollandiáé. Geert Wilderst (a PVV vezetőjét) és Thierry Baudet-t (az FvD vezetőjét) testőrök szokták kísérni; a két politikus állandó veszélyben él. Az erős védelem ellenére október 26-án Gentben egy ukrán férfi megtámadta Baudet-t, oroszpártisággal vádolva. Mindkét párt jó kapcsolatot ápol Magyarországgal, csodálják hazánk patriotizmusát, illetve a Fideszhez hasonlóan meggátolnák a tömeges bevándorlást, és megvédenék a gyermekeket az LMBTQ-propagandától. A holland fősodrú média emiatt gyakran szélsőjobboldalinak és rasszistának bélyegzi őket.
Mi várható?
Idén összesen 25 párt versenyez. A felmérések szerint legnagyobbak – a VVD és az NSC – 25-31 mandátumra számíthatnak. Mivel a többséghez legalább 75 mandátum szükséges, többféle koalíció is alakulhat. Bár a VVD együttműködne a jobboldali PVV-vel, Pieter Omtzigt kijelentette, hogy ő viszont sem a PVV-vel, sem az FvD-vel nem lesz hajlandó együtt kormányozni. Ezért a valódi jobboldali pártok valószínűleg lemondhatnak a győzelemről. Könnyen elképzelhető, hogy egy NSC–VVD–PvdA/GroenLinks koalíció jön létre, de az is lehet, hogy Timmermans pártja helyett a BBB és a D66 kerül be a kormányba. Amennyiben az NSC nyeri meg a választásokat, akár kisebbségi kormányt is alakíthatnak. Mindenesetre mivel rendkívül széttagolt a holland parlament, ismét kompromisszumokkal teli kormányzati ciklus várható. Hogy Magyarország új barátot vagy ellenséget kap-e a kormányban, az még a jövő zenéje, november 22-éig ugyanis még sok minden történhet. Egyelőre a szavazóknak csupán egyharmada tudja, hogy melyik pártra fog szavazni, felük pedig bizonytalan. A fiatalok a legbizonytalanabbak, a 35 év alatti szavazók csupán 22 százaléka döntötte már el, hogy melyik párt mellett adja le a voksát. A tét pedig: Hollandia hollandsága.