Mesterterv a nyugati világ kirablására

Vannak, akik hisznek a nyílt társadalom eszméjében, és épp olyan vakon követik dogmáit, mint eleik a fasizmusét vagy a kommunizmusét. Mások cinikusan úgy látják, a huszadik századnak e harmadik pusztító ideológiája győzelemre áll, és szolgálataikért pénzt, vagyont, hírnevet várnak az új eszme mögött álló hatalmasoktól.

Eszmetörténelem

Utópiák mindig voltak, és mindig is lesznek. Ám a XX. század borzalmai különösen kedveztek a világjobbító elképzeléseknek. A nyílt társadalom eszméje és megvalósításának első kísérlete Coudenhove-Kalergi grófhoz köthető, aki 1922-ben útjára indította a páneurópai mozgalmat. Az Osztrák–Magyar Monarchiában felnőtt gróf egy újabb háborútól akarta megmenteni az emberiséget, és a mozgalom tagjai elé nem kisebb célt tűzött, mint az új világrend megteremtését, amelyben nincsenek országok, és a nemzetek fölött álló világkormány a népek üdvére megteremti a kollektív biztonságot és szabadságot.

Ám arra, hogy a nyílt társadalom valódi eszmerendszerré válhasson, még várni kellett néhány évtizedet. A fasizmus elől menekülni kényszerülő Sir Karl Raimund Popper, osztrák származású angol filozófus volt az, aki először nevezte nyílt társadalomnak a vágyott új világrendet, és megalapozta az elméletet, amely szerint ebben az új, ideális világban nincsenek országhatárok, nincsenek totalitárius rendszerek, a társadalom és az élet a morális individualizmus elvén szerveződik. Így biztosítva a kevert népességű és kultúrájú területek békéjét. Popper szerint erre a liberális demokratikus alkotmányosság ad garanciát, a gazdaságot pedig a keynesi szabadpiac szabályai működtetik. Popper és követői úgy látták, az ideális nyílt társadalomra leginkább a liberális elvek szerint felépült Amerikai Egyesült Államok nyújt követendő példát, így az USA-nak kell fenntartania az új rendet, aminek olyan események lettek a mérföldkövei, mint a gyarmatbirodalmak felbomlása, a polgárjogi mozgalmak és a szexuális forradalom.

A világmegváltó nyílt társadalom eszméjébe Popper-tanítványként az ifjú George Soros is beleszeretett. Nem annyira a felvázolt utópia gondolati szépsége ragadta meg a fantáziáját. Üzletet érzett a megvalósításában. És mert mindig is szeretett volna nagy teoretikussá válni, több könyvet és számos tanulmányt szentelt gondolatai kifejtésének. A nemzetközi pénzügyi kartell illusztris tagjaként pedig már a nyolcvanas évek közepén nekilátott annak a hálózatnak a kiépítéséhez, amelynek működéséről, befolyásáról már közvetlen tapasztalatokat szerezhettek az USA polgárai és Európa népei például az LMBTQI-lobbiszervezetek nyomulása révén vagy a BLM-mozgalom és az Antifa-szervezetek gyújtogató, szobordöntögető pusztításaiból.

Üzlet a világ

A neves spekuláns abból indult ki, hogy a világ azért nem jó hely, mert a bolygó erőforrásai a nemzetállamok, a nemzeti kormányok ellenőrzése alatt állnak. Az agresszív és korrupt, kicsinyes hatalmi harcokkal elfoglalt politikusok pedig folyton háborúba sodorják a népeket, hogy minél többet megszerezzenek maguknak az anyagi javakból. Soros pacifizmusa persze akár vonzó is lehetne, ha nem fejtené ki bővebben békevágya okait. Úgy látja, hogy a háború túlságosan nagy pusztítást végez az anyagi javakban, ráadásul rossz üzlet, mivel a fegyvergyártók kivételével mindenkinek túlságosan hosszú ideig kell várnia befektetései megtérülésére. Mindezeken felül Soros szerint a nemzetállamok időről időre akadályokat gördítenek a tőke, az áruk és a munkaerő szabad áramlása elé, ami megengedhetetlen. Ezért a szép új világ csak úgy teljesedhet ki, ha felszámolják a nemzetállamokat és az országhatárokat, így biztosítva az új embertípusnak a teljes szabadságot.

Mindezt Soros nem fegyveres beavatkozással vagy katonai megszállással képzelte el. E módszereket idejétmúltnak tekintette már első könyvei megírásakor, noha akkoriban még csak csíráiban álltak rendelkezésre a digitális technika és technológia mai eszközei. Úgy vélte, az államok függetlenségének felszámolása kifinomult módszerekkel is megvalósítható. Annál is inkább, mert a népek a XX. század utolsó évtizedeire amúgy is lemondtak szuverenitásuk nagy részéről azzal, hogy eladósodtak.

Erre építve Soros menetrendet is kidolgozott arra, miként lehet az országokat megregulázni hitelek révén, hogy vezetőiknek eszükbe se jusson az ellenállás egy világkormány felállítása ellen.

Az adósságcsapdák felállítása mellett Soros fontos szerepet szánt a népek „felszabadításában” az úgynevezett kritikus infrastruktúra feletti ellenőrzés megszerzésének. E körbe olyan javak tartoznak, mint például az ivóvíz, az energiaellátás, a termőföld, az ásványi kincsek. E javakat a nagy spekuláns szerint a kormányok nem népeik üdvére működtetik, hanem pazarolnak, nem fordítanak elég figyelmet a hatékonyságra és a keletkezett haszon igazságos elosztására. Az államok kulcsiparágait hasonló megfontolásból szintén a nyílt társadalom új vezetőinek kezébe adná a Nagy Programalkotó a liberalizálj, privatizálj, deregulálj! hármas jelszó nevében. A washingtoni konszenzus címmel 1989-ben meghirdetett megállapodás értelmében ez annyit jelent: nyisd meg a piacaidat, add magánkézbe az állami javakat, és bontsd le a globális tőke működését gátló jogszabályokat…

Az új vezetők, a megszerzett javak működtetői azok köréből kerülnek ki, akik a nyolcvanas évek közepétől létrehozott NGO-hálózatokban már bizonyítottak.

Nyílt és globális

Soros pontosan leírta, milyen sokrétű szerepet szán a különböző, többnyire alapítványi formában működő szervezeteinek addig is, amíg sikerül felszámolni a nemzetállamokat. Szerinte az NGO-k­­­­nak afféle lámpásként kell működniük az államokon belül. Hivatásuk, hogy terjesszék a szabad világ felépítését segítő liberális eszméket. A lehető legtöbb embert meg kell nyerniük az Ügynek, hídfőállásokat kiépítve a média, a tudományos és művészeti élet területén, majd a lakosság körében. Ennek érdekében ösztöndíjakat, utazási és publikálási lehetőségeket hirdetett.

A hálózati személyek legfontosabb feladata, mint írta, hogy tevékenységükkel megrendítsék a nemzetállami kormányokba vetett bizalmat. Ehhez jó eszköz lehet például egyes rasszbéli, nemi kisebbségek előtérbe tolása, problémáik felnagyítása és érdekeik képviselete.

Ám a sorosi instrukció szerint akkor sem pihenhetnek az aktivisták, ha már sikerült kellőképpen érzékenyíteni a társadalmat. Tevékenységi körükbe tartozik, hogy forradalmi akciókat, tüntetéseket szervezzenek, vagy akár aktív részesei legyenek a kormányok közvetlen megbuktatását szolgáló káoszhelyzetek megteremtésében. Továbbá addig is, amíg e cél kézzelfogható közelségbe kerül, igyekezzenek minél nagyobb befolyást szerezni a nemzetállami intézményekben, és képviselőik bejussanak a nemzetek feletti szervezetekbe, mint például az ENSZ vagy az Európai Unió, ellenőrzésük alatt tartva a globális folyamatokat is.

Mert Soros nagyralátó tervei között szerepelt az is, hogy elősegítse olyan, a 90-es években még jövőbeli folyamatok felgyorsítását, mint az afrikai, ázsiai túlnépesedés következtében meginduló népességkiáramlás. Ennek révén szerinte viszonylag kis költséggel előállítható az a kevert népességű és kultúrájú ember­anyag, amelyre támaszkodva felvirágozhat a világméretű nyílt társadalom.

Elvei megvalósítását segítendő pedig meghirdette a Nyílt Társadalom Szövetség megalakítását, amely a nemzetállamok felszámolásáig előkészítené a nyílt és globális világrend megszületését.

Az ezredforduló után azonban egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Soros álmának megvalósulását veszély fenyegeti. A bajok forrását a 2008-as világméretű pénzügyi és gazdasági válságban látta. Úgy vélte, a válság nyomán megerősödött a populizmus, és megerősödtek a nemzetállamok, amelyek protekcionista, piacvédő politikát kezdeményeztek. Szerinte e folyamatok 2016-ban érték el csúcspontjukat a brexittel és Donald Trump elnökké választásával. Ám George Soros komoly fenyegetésként élte meg a mesterséges intelligencia fejlődését is. Mint írta, ez olyan eszközt ad az „elnyomó” nemzetállami rezsimek kezébe, ami megvalósíthatóvá teszi a totális ellenőrzést a társadalmak felett. Ez pedig rendkívüli veszedelmet jelent a nyílt társadalom számára.

Azt ma már tudjuk, hogy e fenyegetés enyhítésére mintegy 500 millió dollárt fordított a BLM és az Antifa-mozgalmak támogatására, hogy megakadályozza Trump újbóli megválasztását, és tovább érzékenyítse Európa lakosságát. Az erőfeszítéseket siker koronázta az amerikai elnökválasztáson nyertes Joe Biden színre lépésével, aki alelnökévé a nyílt társadalom és a Soros család barátját, Kamala Harrist választotta. És hogy még nagyobb legyen a befolyása az USA kül- és belpolitikájára, a kormányban is helyet kap a Nyílt Társadalom Alapítvány több emblematikus támogatója vagy vezetője.

Eközben Európára is figyel a nagy filozófus, igyekszik minden eszközzel erősíteni az Európai Birodalom felépítésén munkálkodókat, akiket általában föderalistaként neveznek a politológusok. Az EU nemzetállamai számára komoly fenyegetést jelentenek a migránsok integrációjára, valamint az LMBTQI-jogok kiterjesztésére vonatkozó, a brüsszeli bizottság által kidolgozott stratégiai programok. A migránsoknak adott választójog révén nem mellékesen bebetonozhatnák a balliberális kormányokat.

Soros György semmilyen eszköztől nem riad vissza annak érdekében, hogy megkoronázhassa életművét. Minden áron tető alá akarja hozni az USA és a létrejövő Európai Birodalom összebútorozásával megszülető nagy nyugati Nyílt Társadalmat, amelyben immár semmi nem akadályozhatja Európa népeinek teljes kirablását.