Mi lett belőled, Európa?

Az ember nyugodtan otthagyhatta a bőröndjét a Westbahnhofon, amíg elment kávézni vagy vonatjegyet venni, a boltban megköszönték és beváltották az aprót. Bécs egy nyugodt, már-már kisvárosi hangulatú, de mégis izgalmas főváros volt, ahol nem nyomta el a zaj a déli harangszót, tisztán lehetett hallani a villamos csilingelését a Ringen és érezni a bécsi szelet, a hamisítatlan melange és a lótrágya illatát a Burg környékén.

Berlin a fal leomlása után a szabadság szimbólumává vált, újraegyesültek a szétszakított családok és a keletnémetek is bíztak abban, hogy többé már nem lesznek másodosztályú állampolgárok, lenézett „oszik” a saját hazájukban…

A gyönyörű Bajor-Alpok méregzöld lejtőin tehenek legeltek. Bár nem voltak lilák, mint a csokoládén, de olyan tejet adtak, amitől még Sisi könnyei is kicsordultak volna. Elegáns jachtok és álomautók a Bodeni-tó partján, az éjszakai bárokból vidám zene szűrődött ki, és mindezen földi kincsek tulajdonosai a széles és erős középosztály tagjai voltak. Csak hozzánk képest tűntek multimilliárdosoknak, a valóságban mindennap keményen megdolgoztak a sikereikért. Ők voltak a társadalom teherhordói, az a gerinc, amire az úgynevezett szociális piacgazdaság épült.

Párizsban sem gyulladt még ki a Notre-Dame, így újjáépíteni sem kellett, nem voltak botrányos olimpia-megnyitók, mert akkoriban elképzelni sem tudtak volna ilyesmit. Vasárnaponként misére vagy istentiszteletre ment az ember, a sikerhez az út a tanuláson és a szorgalmas munkán, a boldogsághoz a családalapításon és a gyermekvállaláson keresztül vezetett.

Vendégmunkások már a hatvanas évek óta voltak Nyugaton, mert a háborús veszteségek következtében kieső munkaerőt pótolni kellett. De az akkori bevándorlók szinte kivétel nélkül dolgoztak: elvállalták még az alantasabbnak tartott munkát is, sepregettek a pályaudvaron vagy újságot árultak, jól-rosszul megtanulták a befogadó ország nyelvét és igyekeztek beilleszkedni. Aztán leomlott a Berlini fal, a német újraegyesítés konjunktúrát teremtett.

Németországból többszörös világbajnok lett: a futballpályán 1954-ben, 1974-ben, 1990-ben és 2014-ben, az ország gazdaságát tekintve 2006-ban exportvilágbajnok lett.

Wir schaffen das

Először 2010 körül kongatták meg – akkor még halkan a vészharangot. Ebben az évben jelent meg Thilo Sarrazin Németország felszámolja önmagát című azóta is toplistás műve, amelyben a szerző migrációs rémálomtól óvta a németeket. Nem telt el öt év, a szerző próféciája nemcsak valósággá, de kötelezően követendő narratívává, hőn áhított ideológiává, Willkommenskulturrá vált.

Európa nyugati felére azóta rá sem lehet ismerni. A romló közbiztonság, a beilleszkedésre képtelen migránsok nemcsak az államháztartás szociális kiadásait repítették soha nem látott magasságokba, de a békés állampolgárok idegeit is megtépázták. Késes támadások, erőszak, szexuális bűncselekmények az utcákon, tereken, parkokban, vasútállomásokon. Sötétedés után nem tanácsos egy nőnek egyedül kimennie az utcára. Az adventi vásárokat hatalmas betonoszlopok veszik körül és néhány városban már a karácsonyi dalokat is lekapcsolták.

Tízezres nagyságrendűre nőtt azoknak a bérlőknek a száma, akiknek csomagolniuk kell, mert nem bírják kifizetni a rezsit és a lakbért. Az eljárás neve: kényszerkilakoltatás.

Oka a migráció miatt keletkező lakáshiány mellett az az elhibázott energiapolitika, amely Németországban az atomerőművek bezárásában, Franciaországban a korábbi karbantartások hiányában öltött testet. 2023-ban a Scholz-kormány az utolsó három atomerőművet is bezáratta. Tette ezt annak ellenére, hogy 2022-ben Franciaországban, amikor a francia atomerőműveknek orosz gáz hiányában egész Nyugat-Európát ki kellett volna segíteniük, még annyi áramot sem termeltek, hogy a belföldi igényt kielégítsék. Franciaországnak áramot kellett importálnia, miután az 56 atomerőműből 26 állt felújítás miatt. Erre az elmúlt harminc évben nem volt példa.

Bőséges és megfizethető energia nélkül Európának nincs jövője – erre a következtetésre jutottak az EU alapítói az 1955-ös messinai találkozón, tekintve, hogy Európa nem dúskál a természeti erőforrásokban.

A következmény: recesszió

A Draghi-jelentés megállapítja, hogy „az uniós vállalkozások továbbra is 2-3-szor magasabb villamos energia-árakkal szembesülnek, mint az Egyesült Államokban, a földgázárak pedig 4-5-ször magasabbak. A magas energiaárak beépülnek a termék árába, így azok a világméretű árversenyben eladhatatlanná válnak.

A sajtó naponta újabb és újabb, ezres nagyságrendű létszámleépítésekről számol be. Meghatározó iparágak kerültek nehéz, kilátástalan helyzetbe: az acélipar, a vegyipar, az autóipar, illetve prominens beszállítóik: a BASF, a Thyssenkrupp, a Bosch, a Schaeffler, a Volkswagen, a ZF vagy a Ford, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. A német ipar második éve recesszióban van és egyre borúsabbak a kilátások. Egy 2000 vállalat körében végzett friss felmérés szerint a következő, 2025-ös évben a cégek 44 százaléka (!) munkahelyek megszüntetését tervezi – írja a finanzmarktwelt.de című gazdasági hírportál.

Az egyre elégedetlenebb tömegek a patrióta pártoknál találnak valódi politikai képviseletre, amelyeknek a támogatottsága folyamatosan nő: az első, illetve második helyért versenyeznek a „bevett” pártokkal.

A Patrióták Európáért jelenleg a harmadik legerősebb képviselőcsoport az Európai Parlamentben. Megalakulását 2024. június 30-án, Bécsben jelentette be Herbert Kickl (Osztrák Szabadságpárt), Orbán Viktor (Fidesz) és Andrej Babis (ANO). Tagjai a Fideszen és a KDNP-n kívül az Osztrák Szabadságpárt, a Flamand Érdek, a cseh ANO és egy cseh kispárt, a Dán Néppárt, a francia Nemzeti Tömörülés, a görög Értelem Hangja, a holland Szabadságpárt, a Lettország az Első, a lengyel Nemzeti Mozgalom, az olasz Liga, a portugál Elég!, és a spanyol VOX. A patrióták célja a nemzeti szuverenitás védelme, az illegális migráció elleni küzdelem és az európai zöld megállapodás felülvizsgálata. Egytől egyig olyan célok, amelyek valódi politikai választ adnak azokra a krízisekre, amelyekre a politikai hatalom bebetonozott elitpártjai nem rendelkeznek megfelelő stratégiával.

Politikai örvény

Albert Einsteinnek tulajdonítják azt a mondást, miszerint „az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és közben azt várni, hogy az eredmény más legyen.” Európa két vezető országában pontosan ez történik.

A romló gazdasági kilátásokat és a növekvő társadalmi elégedetlenséget tetézi a politikai válság, amely Németországban és Franciaországban egyszerre ütötte fel a fejét.

Közös a két országban az is, hogy a patrióta pártokat az elért eredményeiktől függetlenül politikai tűzfal választja el a kormányzástól, miközben az elitpártok mozgástere egyre szűkül, de továbbra sem hajlandók tudomásul venni a választók akaratát és egymással is egyre súlyosabb konfliktusokba kerülnek. Ugyanebbe a sorba tartozik egyébként a szomszédos Ausztria is.

Franciaországban a kisebbségben kormányzó Barnier-kormány három hónap alatt bukott meg, Németországban a jelzőlámpa-koalíciót három évig egyben tartotta a tehetetlenség, majd az adósságfékhez ragaszkodó liberális FDP borította a koalíciót. Az Ampelből kisebbségben kormányzó gyalogos jelzőlámpa lett, amelyen már csak a vörös és a zöld fény világít. Scholz kancellár a bizalmi szavazáson elbukott, így nincs más hátra, mint a Bundestag feloszlatását kérni Frank-Walter Steinmeier államfőtől.

Párizsban még nagyobb káosz fenyeget, mivel az alkotmány szerint a nyári parlamenti feloszlatástól számított egy éven belül az elnök nem oszlathatja fel ismételten a parlamentet, így júliusig nem lehet előre hozott választást tartani.

Németországban rendezettebb körülmények között február 23-án előrehozott Bundestag-választás lesz, azonban a kartellpártok továbbra sem hajlandók nyitni a patrióta AfD felé, így a mélyülő politikai válságot az új választás nem oldja meg. Annyi történik, hogy a verebek felröppennek a drótról, tesznek egy kört a levegőben, majd kicsit más sorrendben visszaülnek ugyanarra a villanyvezetékre.

Minél tovább tart ez a lefagyott állapot, annál mélyebb válság fenyegeti a Nyugat vezető államait. Valahol lesz egy pont, ahol elszakad a cérna…