Az új évben Európa továbbra is a gazdasági válság következményeit nyögi majd. Írországban az óévi recesszió súlyosan aláásta Brian Cowen és jobboldali kormánya népszerűségét. A januári választásokon így a baloldal törhet előre, ami komoly fejfájást okozhat az IMF-nek és az Európai Uniónak. A két szervezet nemrég százmillió eurós mentőcsomagot nyújtott Dublinnak, amelynek elfogadását a választásokon esélyes baloldal mindvégig ellenezte.

Olaszországban minden esély megvan arra, hogy előrehozott választásokat írjanak ki az egyre kezelhetetlenebbé váló gazdasági helyzet miatt. A 2012-ben esedékes választások több európai kormány kezét gúzsba kötik majd. A spanyol vezetés például – azok égető szükségessége ellenére – aligha vág bele megszorításokba vagy reformokba. Az is borítékolható, hogy a megmérettetésre készülő Nicolas Sarkozy mindent megtesz majd, hogy békét kössön a szakszervezetekkel és pontot tegyen a régóta húzódó nyugdíjreform körüli viták végére.

A vén kontinens nyugati felén egyedül a német, illetve a brit vezetés van kényelmes helyzetben, hiszen előbbinek két, utóbbinak pedig még négy évig nem kell tartania a választók ítéletétől. A 2012-ben következő választások előszele máshol is meghatározza majd a politikai döntéseket. Barack Obama amellett, hogy továbbra is minden erejével igyekszik majd leküzdeni az államháztartási hiányt, lassan megkezdi az újraválasztási kampányára való felkészülését. A legnagyobb médiafigyelem viszont nem az ő haknijait, hanem a republikánusok saját elnökjelöltjük felállítása körüli belharcait kíséri majd.

Izgalmasnak ígérkeznek az oroszországi események is, ahol a legfőbb kérdés az lesz, hogy visszaragadja-e magához az elnökséget Vlagyimir Putyin, vagy még egy turnusra meghagyja pozíciójában hűséges emberét, Dimitrij Medvegyevet. Ez leginkább abból lesz megjósolható, hogy Putyin milyen módon veszi ki részét a 2011 decemberében esedékes parlamenti választások kampányából.

Kínában Hu Csin Tao elnök, hogy gördülékenyebbé tegye utódja Szi Csin Ping 2012 végére tervezett hatalomra lépését, már az idén mindent megtesz majd a gazdaság stabilizálása érdekében. Ez elsősorban az export által vezérelt növekedés, illetve a belföldi kereslet kiegyensúlyozását és a devizarendszer piaci alapokra helyezését jelenti.

A 2010-es év gócpontjai továbbra is megmaradnak. Az idén nyárra tervezett afganisztáni kivonulás aligha lesz tartható. Pakisztánban a korábbi és előre jósolható természeti katasztrófák miatt romlani fog a biztonsági helyzet, ami súlyosan kihat majd az afganisztáni front alakulására. A két Korea közti feszültségek is tovább fognak fokozódni. Bár a Phenjan által emlegetett „nukleáris szent háború” kirobbanása nem valószínű, nehéz megjósolni, hogy a felek meddig mennek el a provokációban.

Minden jel arra utal viszont, hogy a Közel-Keleten a korábbiaknál nyugodtabb év következik. Júliusban Törökországban tartanak választásokat. Nem kell jóstehetség hogy kijelentsük: Recep Tayyip Erdogan elnök a dübörgő gazdaságból táplálkozó népszerűségének köszönhetően harmadjára is elfoglalhatja az elnöki széket. A régi-új török adminisztráció tovább erősíti szövetségét déli szomszédjaival, ezzel komoly fejfájást okozva Izraelnek.

Közben az immár megszállóktól mentes Irak lassan elindulhat a stabilizálódás útján. A síita többségű vezetés számára mindenesetre nagy kihívás lesz az ország szunnita elitjének megnyerése és az elszórt terrorcsoportokká sorvadó szunnita ellenállók felszámolása. Bár a ciszjordániai palesztin vezetés több ízben megígérte, halvány esély van arra, hogy az idén kikiáltják az önálló palesztin államot.

Ha ez mégis megtörténne, a status quóban aligha várható tényleges változás. Különösképp, hogy a 2012-es választásokra készülő Barack Obama számára komoly kockázatokat jelentene, ha nyomást gyakorolna Tel-Avivra, ezzel felhergelve a Washingtonban még mindig erős izraeli lobbit.

Egyiptomban szeptemberben tartanak választásokat, melyeket Hoszni Mubarak – aki régen azt ígérte, hogy utolsó lélegzetéig és szívdobbanásáig hatalmon marad – minden bizonnyal fölényesen megnyer. Ha a három évtizede regnáló elnök utolsó pillanatban mégsem dönt úgy, hogy visszalép fia, Gemál javára, továbbra is nyitva marad a kérdés, hogy a 82 éves államfő halála után ki veszi át a hatalmat a legnépesebb arab országban.

Az idős politikusok és vallási vezetők esetleges halála más országokban is komoly kérdéseket vethet fel. XVI. Benedek pápa a 84., az egyiptomi kopt egyházfő, III. Shenouda 88. évét tapossa, egy a WikiLeaks által kiszivárogtatott akta szerint pedig Irán legfőbb vallási vezetője, Ali Khamenei ajatollah rákban szenved. A szaúdi Abdullah bin-Abdulaziz király 87. a thaiföldi uralkodó Bhumibol Adulyadej pedig 83. évében jár. Az esetleges utódlás kérdése mindegyik országban izgalmas fejleményeket ígér.

Izgalmas év következik Afrikában is. Dél-Szudánban január 9-én tartanak népszavazást a keresztény dél és a muszlim észak különválásáról. Bár Omar al-Bashir elnök azt ígérte, tiszteletben tartják a referendum eredményét, nehéz elképzelni hogy ne dördüljenek el a fegyverek. Az északi és déli vezetők ugyanis ez idáig nem húzták meg a határvonalat, és nincs eldöntve a határvidék alatt rejlő olajkincs hovatartozása sem. Ha a politikusok nem tanúsítanak önmérsékletet, Afrika egyetlen – mostanáig – dinamikusan fejlődő országában kiújulhat a 2005-ben lezárult, korábban két évtizedig tartó polgárháború.

Ugyancsak az észak–dél konfliktus határozza meg a nigériai választásokat, ahol az előző államfő fél évvel ezelőtti halála óta időlegesen regnáló Goodluck Jonathan néz majd szembe északi kihívójával. Az íratlan megállapodás szerint kétturnusnyi déli elnöklés után most kétturnusnyi északi vezetésnek kellene következnie. Ha azonban Jonathan túlzottan ragaszkodna posztjához, könnyen erőszakhullám söpörhet végig az országon. A Niger-delta olajszállításának fenyegetettsége pedig a nemzetközi tőzsdékre is kihathat.

2011-ben összességében húsz afrikai országban tartanak választásokat, ami szinte mindenhol kisebb-nagyobb harcok kockázatát hordozza magában. Az erőszak erősödése miatt menekültek tízezrei kerülhetnek menekülttáborokba, ami komoly humanitárius problémákat vetít előre. A lista, ahogy mondani szokás, nem teljes.

Sayfo Omar