Mielőtt elsötétül Európa
Néhány éve még sci-finek tűnt az osztrák Marc Elsberg blackout – Holnap már túl késő című regénye, ami a közeli jövőben játszódik. A mű egy nagy kiterjedésű és katasztrofális következményekkel járó európai áramkimaradás két hetének drámai eseményeit mutatja be. Utópia lenne? Sajnos nem.
Az európai sajtó egyre többet foglalkozik az egyes országokat összekötő villamos hálózat összeomlásával. Filmek, könyvek, tévéműsorok találgatják, hogy mi történne, ha sötétbe borulna az egész kontinens. A globális üzemzavar pár másodperc alatt elérné Európa valamennyi részét. Az európai elektromos hálózat összeomlása láncreakciót indítana el: először csak annyit érzékelnénk, hogy nem ég a villany, de a helyzet az idő múlásával egyre drámaibbá válna. Órákkal-napokkal később már nem működne sem gáz-, sem vízszolgáltatás, azokhoz is áram kell; leolvadnának a hűtők, megszűnne a közvilágítás, nem működnének a közlekedési lámpák, leállnának a liftek. Egy idő után már a kórházak biztonsági rendszere sem bírná tovább. Elszabadulna a káosz, az embereken eluralkodna a pánik, megkezdődnének a fosztogatások… A leginkább kiszolgáltatottak a nagyvárosok lakói lennének, ahol nincs fúrt kút, nem lehet fával fűteni. De a vidékiek sem várhatnának sok jót, mert a totális áramkimaradás, az úgynevezett blackout idején előbb-utóbb akadozni kezd, majd megszűnik az élelmiszer-ellátás, így lassan elfogynak a tartalékok, hiszen manapság csak elvétve találni önellátó gazdaságot.
A lokális áramszünet és a rendszerszintű összeomlás között óriási a különbség. Előbbi esetén csak azt érzékeljük, hogy egy ideig nincs világítás, nem működik a televízió és a hűtő. Idővel leáll a fűtés, már nem lehet tankolni, nem jár a villamos… Az első órát a szakértők kulcsfontosságúnak, „aranyórának” nevezik, mert ha ekkor nem képesek a rendszert stabilizálni, az idő múlásával egyre kilátástalanabbá válik a helyzet, és egy sor olyan járulékos hiba lép fel, amelyek kijavításához akár több hónap kell. A költségekről nem is beszélve.
Ha azonban az áramszünet idején azt tapasztaljuk, hogy a mobilhálózat, az internet és a vezetékes telefon sem működik, és nem sugároznak a kereskedelmi rádiók sem, akkor minden valószínűség szerint súlyosabb a helyzet egy helyi áramszünetnél. Ez már a blackout, a teljes elsötétülés kezdete. Mindez nem utópia, hanem egy olyan fenyegetés, amelyre Európa nincs felkészülve.
Miközben Magyarországon semmit sem sejtettünk, egy hajszálon múlt, hogy idén január 8-án Európa megúszott egy nagy méretű áramkimaradást, írták meg a német és osztrák lapok. Ez volt minden idők második legnagyobb üzemzavara a 2006-os nagy áramszünet óta, amelynek során tízmillió háztartás maradt áram nélkül Nyugat-Európában. Idén január 8-án ugyanis kettészakadt az európai villamosenergia-hálózat, ami a kontinens északnyugati területén és Ausztriában hirtelen frekvenciaeséshez vezetett. A Wien Energie bécsi áramszolgáltató szerint kis híján elsötétült Európa. A villamosenergia-rendszer az összeomlás szélére került, és csak a tűzoltásszerű beavatkozásnak köszönhetően sikerült elkerülni a rettegett blackoutot.
Egy rendszerszintű összeomlásnak egyre nagyobb a veszélye. Ennek oka az, hogy a rendszerbe belépő megújulók, mindenekelőtt a szél- és naperőművek teljesítménye rendkívül ingadozó, és különösen a hidegebb téli időszakban nem képesek pótolni a szén- és atomerőművek által termelt áramot. Utóbbiak termelése sokkal pontosabban tervezhető, mint a megújulóké: ha nem fúj a szél, a szélkerekek nem forognak, ha nem süt a nap, jóval kevesebb energia termelődik.
Idén január 8-án 14 óra 5 perckor az európai hálózaton hirtelen 50,027-ről 49,74 hertzre csökkent a frekvencia 14 másodpercen belül. Végül egy teljes órán át tartó ingadozás után épp a kritikus határérték felett, 49,84 Hz-en megállapodott. Közben a dél-európai országokban 50,6-re ugrott, amelyen már nem lehetett szállítani az áramot, így a dél-európai térség leszakadt a rendszerről. Ez a másfél órás áramszünet érintette Szerbiát, Horvátországot és Romániát is.
Ahhoz, hogy a hálózati frekvenciát folyamatosan 50 Hz-en lehessen tartani, a termelésnek és a fogyasztásnak egyensúlyban kell lennie. Ha hirtelen megnő a fogyasztás, a termelés viszont nem követi, vagyis nincs elég áram, a frekvencia csökken. Az egyensúly fenntartása a rendszerirányítók feladata, akiknek ilyenkor akár drasztikusan is be kell avatkozniuk. Életbe lép a kikapcsolási terv, hogy csökkenjen a fogyasztás a hálózaton. Ez történt Franciaországban, ahol a január 8-i üzemzavar hatására automatikusan leállt az áramszolgáltatás 16 ipartelepen. De ez sem volt elég az egyensúly helyreállítására.
A másik beavatkozási mód a termelés erőteljes fokozása. Ezt Ausztriában egyre inkább gyors reagálású gázturbinák segítségével oldják meg. Ezek az erőművek „tűzoltó üzemmódban” szállítanak áramot a biztonsági hálózaton keresztül, és pótolják a kiesést a hálózaton. Az energiaszolgáltató szerint a hasonló sürgősségi beavatkozások száma drámaian megnőtt. Míg néhány évvel ezelőtt évi 15 alkalommal kellett csúcsra járatni a biztonsági tartalékot, ez az elmúlt években akár 240-szer is előfordult, tudatta közleményében a bécsi áramszolgáltató.
– Az ilyen tűzoltás jellegű beavatkozásokra nem lehet kiszámítható üzleti modellt építeni – mondta a cég szóvivője a Radio Wiennek. Közrejátszhatott az üzemzavarban, hogy ugyanezen a napon állították le végleg a hamburg-moorburgi szénerőművet, miközben a kiesést a németországi megújulók nem fedezték.
Az alsó-ausztriai energiaszolgáltató, az EVN is a következmények levonását sürgette a majdnem blackout után. Nyilatkozatából kiderült, hogy a teljes sötétséget csak a szomszédoktól származó áramimport segítségével tudták elkerülni…
– Komoly ügyfeleink jelentették, hogy a frekvenciaesést megérezték az érzékeny gépeik – mondta Stefan Zach, a konszern szóvivője a wien.ORF.at-nak. – Ha nagy a frekvenciaingadozás, a gépek leállnak. Ugyanez bekövetkezhet az erőművek esetén is, és akkor kritikussá válik a helyzet – tette hozzá.
Alsó-Ausztriában a theißi erőmű szolgál tartalékul, de Zach szerint ez sem volt elegendő. Ausztria az ellátás biztonsága érdekében egyre inkább a szomszédos államok (Magyarország, Csehország) atom- és szénerőműveire hagyatkozik. Mivel a szél- és a napenergia segítségével nem lehet a termelési volument rövid időn belül megemelni, Zach további gázturbinák építését sürgette, hogy Ausztria ne legyen ráutalva a szomszéd országokból származó szén- és atomerőművekben termelt importra.
Svédországban a baloldali politika eldöntötte, hogy 2040-ig ha törik, ha szakad, a svéd áramtermelés 100 százalékban megújulóalapú lesz. Ennek jegyében az ország folyamatosan állítja le az atomerőműveit. Az utóbbi években négy egységet állítottak le, ami 3000 megawatt klímabarát kapacitás kiesését jelentette. Mindezt a „zöldenergiamix” megteremtése jegyében. Ennek következtében az elmúlt napokban arra kérték a lakosságot, hogy spóroljanak az árammal, és a hidegebb napokon ne porszívózzanak. Svédországban, mint előző számunkban megírtuk (Szél esete a Fehérorosz Atomerőművel, 52. oldal), erre válaszul kitört a világ első „porszívólázadása”.
– A svéd porszívólázadás a fanatikus és szélsőségesen politikai indíttatású gondolkodás következménye – mondta a Demokratának Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő. Úgy látja: az atomerőművek leállítása és démonizálása, valamint a megújuló energiaforrások, különösen a nap- és szélerőművek nyakló nélküli építése a rendszerszintű gondolkodás hiányát mutatja.
Minden országnak egészséges energiamixben kellene gondolkoznia, mint ahogyan hazánk is teszi. Egyetlen helyes út van, ez pedig az atomenergia és a megújulók közös útja. Ad hoc jellegű politikai döntésekkel nem tartható fenn az ellátásbiztonság, amit az európai, illetve a legutóbbi amerikai példa is jól mutat.
Néhány napja ugyanis ítéletidő csapott le Texasra. A sarkvidéki hideg miatt összeomlott a villamosenergia-szolgáltatás, és több millió ember maradt áram nélkül. Az áramkimaradás Mexikóra is átterjedt, ahol a hatóságok szerint 4,7 millió embert érintett. Az ítéletidő, a mínusz 25-30 fokos hideg és az erős szél miatt a szélerőművek közel fele befagyott, és mintegy 12 ezer megawatt szélerőművi kapacitás esett ki, miközben a fogyasztás a hideg miatt jelentősen megnőtt.
A hálózati egyensúly tartását Texasban most tervezett áramszünetekkel kénytelenek biztosítani: akár egyórás áramszünetekre lehet napokig számítani, miután életbe lépett a hármas szintű energetikai veszélyhelyzet. A The Wall Street Journal február 15-én közzétett szerkesztőségi cikkében azt a véleményt fogalmazta meg, hogy „a fosszilis energiahordozók száműzése nagyobb egzisztenciális fenyegetést jelent az amerikaiakra nézve, mint a klímaváltozás”. A neves amerikai lap egyúttal feltalálta a spanyolviaszt is, amikor megállapította, hogy az atom és a szén a két legmegbízhatóbb áramtermelő forrás.
