Migránsok áradata a láthatáron

Az Európai Bizottság közelmúltban bemutatott, 2021–2027-es időszakra vonatkozó, integrációról és befogadásról szóló cselekvési terve a szeptemberben közzétett menekültügyi és migrációs paktumjavaslathoz illeszkedik. A közel harmincoldalas javaslatcsomag az „egyenlő esélyekről” szóló általánosságokon túl négy területen, az oktatás, a munkavállalás, az egészségügy, illetve a lakhatás kérdésében próbálná előmozdítani a bevándorlók integrációját, mindezt pedig különféle, részben a közoktatásban indított érzékenyítőprogramokkal nyomnák le a befogadó országok lakosságának torkán. Nem véletlenül, hiszen a konfliktus borítékolható: a legtöbb európai ország a saját állampolgárait sem tudja lakáshoz juttatni. A bevándorlók elhelyezkedésének támogatása pedig a drámai munkanélküliséggel küzdő déli tagállamokban kifejezetten kényes kérdés.

Az akcióterv 34 millió (az unió lakosságának nyolc százaléka) EU-n kívül született uniós lakost érint, akik „kulcsfontosságú tényezők az európai gazdaság szempontjából”. Mint a szóhasználatából is sejteni lehet, a tervezet pozitívan tekint a migráció jelenségére. Ezenfelül pedig azt is megfogalmazza, hogy az uniónak nem pusztán erkölcsi kötelessége, hanem gazdasági érdeke is az integráció elősegítése.

Szembetűnő az is, hogy a dokumentumban gyakorlatilag teljes jogú állampolgárként szólnak a migránsokról. Mint írják: az Európai Bizottság célja, hogy minél több „migráns és migránsháttérrel rendelkező uniós polgár vegyen részt konzultációs és döntéshozatali folyamatokban helyi, regionális, nemzeti és európai szinten”.

– Az biztos, hogy ha 34 millió bevándorlónak szavazati jogot adnak, azok a baloldali pártokat fogják választani a következő másfél évtizedben. De mi lesz később? – tette fel a kérdést Orbán Viktor a rádióinterjújában.

A baloldal bevándorlást támogató politikája egy hosszú ideje tartó, alaposan átgondolt terv része, melynek konkrét hatása már a 2012-es francia elnökválasztás során is szembetűnő volt. Egy közvélemény-kutatás szerint 1,7 millió muszlim (a francia muszlimok 93 százaléka) szavazott a szocialista François Hollande-ra, aki egymillió vokssal győzte le jobboldali ellenfelét, Nicolas Sarkozyt. Ezzel Franciaország lett az első nagyobb nyugati állam, ahol a bevándorlók dönthették el a választást.

Több oka is van, hogy a muszlimok és egyéb, Európán kívüli bevándorlók más európai országokban is jellemzően a szocialistákat támogatják. A legtöbben alacsony jövedelműek, sokan közülük munkanélküliek, ezért a szociális programok ígéretével, különböző politikai gesztusok segítségével könnyedén magához édesgeti őket a baloldal. A 2012-es Európai társadalmi felmérés (ESS) adatai szerint a pártválasztó németországi muszlimok 70-90 százaléka valamely baloldali alakulatot érzi leginkább magához közel állónak, az első és második generációs bevándorlóknak pedig 55-65 százaléka gondolkodik hasonlóan. 2013-ra Németországban a bevándorlóhátterű választópolgárok aránya 5,8 millió­ra nőtt, ez a választásra jogosultaknak tíz százaléka. Emellett a migrációs háttérből jövő 15–24 éves fiatalok aránya a korcsoport akár egyharmadát is elérheti. Nem véletlen, hogy a német szociáldemokraták és a Zöldek is támogatják a szavazási életkor csökkentését.

A 34 millió migráns honosítása, úgy tűnik, csak a kezdet. Ylva Johansson belügyekért felelős uniós biztos (a svéd kommunista párt egykori tagja) nemrégiben kijelentette, hogy a következő években még több migránsra lesz szükség, az európai ugyanis öregedő társadalom, amely hamarosan munkaerőt igényel majd.

Emlékezetes, hogy a 2015-ös migrációs válság idején a Brüsszelben rendkívül erős lobbierővel bíró Soros György is évi egymillió bevándorló befogadását javasolta az Európai Uniónak. Nem nehéz észrevenni, hogy az Európai Bizottság új tervezete is ebben a szellemben íródott. Azt pedig, hogy Brüsszel milyen gyorsan akarja keresztülvinni a tervét, jól mutatja, hogy pénteken már be is jelentették, a bevándorlási veszélyhelyzet szabályozása miatt újabb kötelezettségszegési eljárást indítanak Magyarország ellen.