Migránspolitikától a brit kilépésig

El kell felejteni az agresszív, az emberek akaratával szemben végrehajtott bevándorlási politikát, melynek nyomán minden idők legsúlyosabb terrorveszélye sújtja Európát. Ám úgy tűnik, a brüsszeli intézmények ellenkező következtetést vonnak le, vagyis még mélyebb integrációra törekednek. Mi ezzel messzemenően nem értünk egyet. Gyorsabb, rugalmasabb európai integrációra van szükség, ahol a tagállamoknak sokkal komolyabb hatásköreik vannak – nyilatkozta a Magyar Demokratának Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.

– Magyarországnak fontos volt, hogy Nagy-Britannia maradjon az unióban, hiszen a magyar kormány egyedüliként kampányt is kezdeményezett a szigetországban. Hogy értékeli, hogy a britek mégis a kilépés mellett döntöttek?

– Tiszteletben kell tartani a brit polgárok döntését, hiszen Nagy-Britannia jövőjével kapcsolatban csak a britek hozhatnak döntést. Ugyanakkor sajnáljuk a döntést, hiszen Magyarországnak – hasonlóan az unióhoz – gazdasági és politikai szempontból is az lett volna az érdeke, hogy a britek maradjanak az Európai Unióban.

– Gazdaságilag még bármi történhet a kilépési tárgyalásokon. De politikai­lag mekkora veszteség éri Magyarországot?

– A britek az unión belüli föderalista-szuvenerista vitában az utóbbi tábor vezetői voltak, és mi is ehhez az oldalhoz tartozunk. Mi is azt mondjuk, hogy az Európai Unióban sokkal kisebb bürokráciára és nagyobb versenyképességre lenne szükség. A válságokra adott legjobb válaszok tagállami szinten születtek, ezért a tagállami szintet és a nemzeti parlamenteket kell erősíteni, és nem kell több hatáskört átadni Brüsszelnek. Ennek a pragmatikus politikának a hangadóját veszítettük most el.

– Ki léphet a britek helyére, hisz a hasonló elveket valló visegrádi országok messze nem képviselnek akkora erőt?

– A lengyelek jól láthatóan próbálnak ennek a szerveződésnek az élére állni. Jogos a törekvésük, hisz a britek utáni második legerősebb országot jelentik ebben a táborban. Ez azért is jó hír, mert mostantól egy évig a lengyelek töltik be a visegrádi csoport elnökségét.

– Azt nyilatkozta, hogy a brit kilépésnek alapvetően a migrációhoz való téves brüsszeli hozzáállás volt az oka. Csak ez volt az ok?

– Hallgatva a brit politikusokat, a kampányban az illegális bevándorlás jelentette az egyik legfajsúlyosabb témát. Pár nappal a népszavazás után Varsóban találkoztunk, a nem alapító országok külügyi vezetői közül néhányan, a megbeszélésen ott volt a brit Európa-ügyi miniszter is. Ő szintén világossá tette, hogy a kampányban a bevándorlás volt az első számú kérdés. Az elhibázott, agresszív brüsszeli politika tehát újabb, rendkívül súlyos következményhez vezetett.

– Az elmúlt hét németországi terrormerényletei változtathatnak a brüsszeli bevándorláspárti állásponton?

– A németországi események visszavonhatatlanul bebizonyították, hogy a bevándorlási hullám minden idők legsúlyosabb terrorfenyegetettségét okozta Európában, és hogy az eddig tabuként kezelt integrációs politikák egy része is megbukott. Most már Európa biztonsága és az európai életforma túlélése a tét. Az európai vezető politikusoknak végre az európai emberek biztonságát kellene szem előtt tartani.

– A britek kelet-európai bevándorlókkal riogattak a kampányban. Nem volt ez túlzás?

– Meg kell különböztetni az Európai Unió területén kívülről érkező, illegális bevándorlókat azoktól, akik az EU négy szabadságelve közül élnek az egyikkel, vagyis a tagországok közötti szabad munkaerő-áramlás lehetőségével. Persze, mi értjük a britek azon megfontolását, hogy a személyek szabad áramlásáról szóló alapelv nem jelentheti a szociális visszaélések legalizálását, és azt gondoljuk, minden egyes országnak joga van hozni olyan intézkedéseket, amelyek elejét veszik a szociális rendszerrel való visszaélésnek.

– A brit kilépéssel, egy friss felmérés szerint, újra Merkel lett a legbefolyásosabb európai politikus. Ez csökkenti Magyarország mozgásterét?

– Szerintem ez nem kérdés: a német kancellár a legbefolyásosabb európai politikus, hiszen a legerősebb gazdasággal rendelkező tagállam élén áll. Magyarország és Németország kapcsolata egyébként stratégiai jellegű, és rendkívül eredményes. Németország az első számú gazdasági és kereskedelmi partnerünk, az összes külföldi befektetés negyede Németországból érkezik, és az exportunkban is hasonló a német arány. A Németországhoz fűződő viszony tehát alapvetően meghatározza hazánk gazdasági teljesítményét. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bizonyos kérdésekben ne lehetne köztünk véleménykülönbség. Tudomásul kell venni, hogy szuverén országok nem érthetnek mindenben egyet.

– A szuverenista tábor másik szószólója, a brit miniszterelnök mellett, eddig Orbán Viktor volt. Most, hogy Cameron eltűnik a politikai színtérről, Orbán Viktor léphet-e még magasabbra az összeurópai politikában?

– A magyar miniszterelnök az egyik legjelentősebb európai politikai szereplő. Szavára egész Európában odafigyelnek, és a migrációs politika vonatkozásában a magyar miniszterelnök Európáról szóló víziójával egyre többen értenek egyet. Mert a politikai elitekkel, vagy egyes nyugati sajtótermékekkel ellentétben, az európai közvélemény egyre inkább a magyar álláspontot osztja.

– Egykor a kétsebességes Európa gondolata számunkra hátrányosnak tűnt. Azzal azonban, hogy a migrációs hullám elárasztott több nyugat-európai országot, most mintha más üzenete lenne a kétféle Európa gondolatának. Felértékelődhet ez a térség?

– Ténykérdés, hogy az Európai Unió kétsebességes. Bizonyos országok eurót használnak, mások nem, mint ahogyan nem minden ország tagja a schengeni övezetnek. Az elkövetkező időszak fő vitája arról szól majd, hogy milyen következtetéseket kell levonni a britek kilépéséből. Mi azt gondoljuk, a helyes következtetés az volna, hogy a bevándorlással kapcsolatos elhibázott brüsszeli politikát át kell adni a múltnak. El kell felejteni az agresszív, az emberek akaratával szemben végrehajtott bevándorlási politikát, melynek nyomán minden idők legsúlyosabb terrorveszélye sújtja Európát. Ám úgy tűnik, a brüsszeli intézmények ellenkező következtetést vonnak le, vagyis még mélyebb integrációra törekednek. Mi ezzel messzemenően nem értünk egyet. Gyorsabb, rugalmasabb európai integrációra van szükség, ahol a tagállamoknak sokkal komolyabb hatásköreik vannak.

– Számít újabb kilépésre?

– Nem.

– Ijesztően alakul a magyar–osztrák viszony, ahol Önnek immár havonta konfliktusa keletkezik valamelyik vezető politikussal. Mi az oka, hogy megromlott e korábban mintaértékű kapcsolat?

– Ausztriához fűződő viszonyunk nagyon komoly jelentőségű, hiszen a negyedik legtöbb befektetés onnan érkezik, és az osztrákok a második számú kereskedelmi partnereink. Ráadásul az lenne a kívánatos, hogyha Ausztriával stratégiai szövetségben léphetnénk fel az európai politikai színtéren. Ez az elmúlt években kétségtelenül nem így volt. Az osztrák politikai elit egy része, többek között a korábbi osztrák kancellár elfogadhatatlan módon nyilatkozott Magyarországról, egészen alpári vádaskodásokkal kellett szembesülnünk. Mi pedig ezt nem tűrjük el senkitől. Annak a korszaknak vége, amikor a magyar külpolitika ilyenkor behúzta fülét-farkát. Meg kell védeni a magyar emberek és Magyarország becsületét. Ez a konfliktus nyilvánvalóan ellehetetlenítette a stratégiai együttműködést. Azonban biztató jel az osztrák külügyminiszter és köztem lévő személyes barátság, amely lehetőséget nyújt a kapcsolatok javítására. Július utolsó hetében pedig, néhány miniszter társaságában idelátogat az osztrák kancellár, és akkor lesz lehetőség arra, hogy személyesen megvitassuk az elmúlt időszak kérdéseit. Az új kancellár egyébként egy jelentős lehetőséget mulasztott el a kétoldalú kapcsolatok normalizálására. Amikor az első kormányülést követő sajtótájékoztatóján, mindenfajta előzmény nélkül, teljesen szükségtelenül, megengedhetetlen szövegkörnyezetben használta a magyar miniszterelnök nevét.

– Ausztriával egyelőre csak szóbeli ütközéseknél tartunk, vagy már a kétoldalú kapcsolatokban is érezhető valamiféle kár?

– Itt még nem tartunk. A politikai és gazdasági viszonyrendszert jól el lehet választani egy darabig, de aztán nyilván jönnének a gazdasági következmények is. Ez előtt kell az együttműködést normalizálni. Szerintem még időben vagyunk.

– Pont fordítottja ennek a szlovák–magyar viszony. Hiszen a korábbi években Szlovákia viszonyult a legkeményebben a magyar kisebbséghez. A migráció felülírta az ebből adódó feszültségeket?

– Történelmileg most a legjobb a kapcsolat Magyarország és Szlovákia között. Mégpedig azért, mert őszintén beszélünk egymással. A két kormány felmérte, hogy ahelyett, hogy a Duna fölött átkiabálnánk egymásnak, igenis van a két országnak és népnek számos közös érdeke, amelyek érvényesítése érdekében együtt kell működnünk. Az őszinteséghez persze hozzátartozik, hogy vannak nyitott kérdések, de ezeknek a nyitott kérdéseknek a lezárását nem tesszük előfeltételévé a kapcsolatok javításának. Azt gondoljuk, hogy ha javulnak a kétoldalú kapcsolatok, akkor létrejön egy kölcsönös bizalom, amely később lehetőséget ad arra, hogy a nyitott kérdéseket is a megoldás irányába mozdítsuk. Emellett az is oka a kétoldalú együttműködés javulásának, hogy mindkét oldalon van egy-egy komoly politikai legitimációval rendelkező vezető, akik értik és iránytűnek tekintik a nemzeti érdekeiket, és most a magyar és a szlovák érdek egybeesik. Úgy döntöttünk, hogy közös közlekedési, gazdasági, energetikai, határon átnyúló együttműködési programokat indítunk, amik aztán jó alapot biztosítanak arra, hogy a nehéz kérdéseket is meg tudjuk vitatni.

– Nehéz kérdésnek érzem például a Benes-dekrétumokat. De kisebbségi ügyekben lát érezhető változást?

– Egy biztos: a magyar nemzeti közösségnek nyilvánvalóan az a jobb, ha jó viszony van a két ország között. Erre építve tudjuk megvitatni a nehéz kérdéseket. Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy a szlovák külügyminiszter és a szlovák miniszterelnök is a legnagyobb tisztelettel beszél a szlovákiai magyar közösségről, erőforrásként is számítanak rájuk. Ők összekötő kapocsnak tartják a szlovákiai magyarokat, nem pedig olyasminek, ami elválasztaná a két nemzetet.

– A múlt héten elhangzott: támogatjuk Szerbia uniós csatlakozását. Ezek szerint javultak a magyar–szerb kapcsolatok, amit a röszkei migránsütközet után hangzatos nyilatkozatok terheltek?

– Magyar–szerb viszonylatban is minden idők legjobb kétoldalú kapcsolatrendszerét mondhatjuk magunkénak. Ebben nagy szerepe van a szerb miniszterelnöknek, aki személyesen is sokat tett a vajdasági magyarok helyzetének folyamatos javításáért. Ráadásul a nyugat-balkáni térség stabilitásához vezető leggyorsabb út az európai integráció útja, ezért határozottan támogatjuk a csatlakozási tárgyalások felgyorsítását Szer­biával.

– Amikor Brüsszel nemrég meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat, Ön akkor kemény szavakat használt, antidemokratikus, sunyi, fű alatt hozott döntésről beszélt. Csakhogy a brit kiszállással Oroszország fontosabb partnere lehetne az Európai Uniónak, mint eddig bármikor. Tud Magyarország bármiféle kapocs lenni a Brüsszel–Moszkva közele­désben?

– Mi azt nézzük, hogy mi Európa érdeke a jövő tekintetében. Szerintem az, hogy normalizálja a kapcsolatát Oroszországgal, és létrejöjjön egy kölcsönös tiszteleten alapuló, gazdasági előnyöket nyújtó együttműködés az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió között. Ennek hiányában én nem nagyon látok lehetőséget arra, hogy az Európai Unió visszaszerezze elveszített versenyképességének legalább egy részét. Az Oroszország környezetében meglévő természeti erőforrások és az Európai Unió rendkívül magas fejlettségű technológiájának a párosítása nagyon komoly versenyelőnyt jelenthet. Ám egyelőre az Európai Unióban ez a gondolat kisebbségben van, és a Vlagyivosztoktól Lisszabonig tartó gazdasági együttműködési övezet nincs napirenden. Nekünk az az érdekünk, hogy ez minél előbb újra megfogalmazódjon, a szankciók viszont ebben nem segítenek. Sajnálom, hogy az Európai Unió nem akar őszinte szembenézést azzal, hogy a szankciós politika eredményes volt-e, vagy sem. Vagyis hogy az eddigi szankciók segítettek-e a minszki megállapodás érvényesítésében? Az uniós intézmények blokkolják ezt a felülvizsgálatot. Azt pedig valóban antidemokratikusnak és sunyinak tartom, hogy a szankciók meghosszabbításáról a lehető legalacsonyabb szinten született döntés, mindenféle vita lehetőségét kizárva.

– A V4-országok külügyminiszterei nemrég találkoztak, és abban maradtak, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek Nagy-Britanniával. Miről akarunk tárgyalni?

– Nekünk komoly érdekeket kell védenünk a britek kilépési döntése nyomán. Az az érdekünk, hogy olyan viszonyrendszer jöjjön létre az Európai Unió és Nagy-Britannia között, ami továbbra is akadálymentességet biztosít a befektetések, kereskedelem, gazdasági együttműködés területén. Fontos szempont az is, hogy millió fölötti közép-európai dolgozik Nagy-Britanniában, akiknek a jogai nem sérülhetnek. Ezért mi elhibázott politikának tartjuk, hogy az Európai Unió arra próbálja presszionálni a briteket, hogy minél előbb jelentsék be a kilépésüket. Előtte meg kellene állapodni arról, hogy milyen stratégia mentén tárgyaljon az unió.

– Miután Nagy-Britannia visszalépett az unió jövő évi soros elnökségétől, Magyarország jelezte, kész beugróként átvenni ezt a szerepet. Mennyire tartják reálisnak ezt az ajánlatot, hiszen Brüsszel most épp a központi irányítás felé tolná a közös politikát, mi pedig a másik oldalon állunk?

– Hazánk 2011-es elnöksége egyértelmű siker volt. Ráadásul az EU legsúlyosabb válságára mi adtuk az egyetlen sikeres választ. Mi ezt a sikeres választ tudjuk felkínálni uniós elnökségi szinten is.

Szarka Sándor

Fotó: Somfai Sándor, Demokrata

Demokrata, 30. szám, 2016. július 27.