Mindent Ukrajnának

Az Európai Bizottság múlt héten mutatta be a 2028-tól érvényes új, hétéves uniós költségvetés tervezetét, amely 1,816 ezer milliárd eurós központi kerettel számol – ez az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,15 százalékát tenné ki, meghaladva a jelenlegi időszak (2021–2027) 1,1 százalékos arányát. Az Ursula von der Leyen vezette bizottság szerint a javaslat a kontinens „ambícióit tükrözi, kihívásaira válaszol, és megerősíti függetlenségét”.

A történet csak eddig hangzik jól, Von der Leyenék ugyanis kemény kritikákkal néznek szembe, mind a tervezet tartalma, mind pedig bejelentésének körülményei miatt.

A büdzséjavaslat hivatalos bemutatása botrányos körülmények között zajlott. Piotr Serafin lengyel költségvetési biztos négyórás késéssel jelent meg az Európai Parlamentben, ahol a képviselők értetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy nem kapták meg előzetesen a részletes számokat. Nem csak ők voltak így vele: a biztosi kollégiumon belül zajló egyeztetések sem voltak éppen átláthatóak. Több biztos utólag arról számolt be, hogy saját programjaik megvágásáról kaptak ugyan értesítést, de fogalmuk sem volt arról, más területek hogyan jártak. „Az elnök megmondta, mennyit vesz el tőlünk, de azt nem, hogy másoktól mennyit” – jelentette ki egyikük.

Nem először okoz feszültséget, hogy Ursula von der Leyen kisajátítja a döntéshozatalt, de a brüsszeli sajtó szerint ez volt az első alkalom, hogy a vele szembeni bizalmatlanság ilyen nyílt formában is felszínre törjön. A bírálatok szerint a bizottság elnöke szűk körben hozta meg a legfontosabb döntéseket, az átláthatóság és a kollektív felelősségvállalás rovására. Persze ha visszaemlékezünk arra, hogy a koronavírus-járvány idején Ursula von der Leyen SMS-ben tárgyalta le a Pfizer vezetőjével a közös vakcinabeszerzést, ezen azért nem kell túlságosan meglepődni.

Ami a tartalmat illeti, alapvető változásokról beszélhetünk. Az Európai Bizottság látványosan elmozdult a költségvetés hagyományos fókuszától – mint a mezőgazdaság vagy a regionális támogatások – a modernizációs és geopolitikai célok felé. Az agrártámogatásokra szánt összeg például a korábbi 386,6 milliárd euróról minimum 300 milliárdra csökken, és már nem külön soron szerepelnek, hanem összeolvadnak más regionális fejlesztésekkel. A gazdák ilyen mértékű megkárosítása széles körben felháborodást váltott ki.

A digitális technikák támogatása ezzel szemben ötszörösére, 54,8 milliárd euróra nő. A versenyképességi alap 410 milliárd euróval indul, ebből az energiahálózatok korszerűsítésére is jelentős rész jut. A Connecting Europe Facility keretében például az energia-infrastruktúra fejlesztésére szánt összeg 6-ról 30 milliárdra emelkedne. Emellett a Horizon Europe kutatási program is csaknem megduplázódna (175 milliárd euróra), míg az Erasmus+ kerete 50 százalékkal, több mint 40 milliárd euróra nőne – ezeket a programokat az Európai Bizottság egyébként még mindig nem nyitotta meg a magyar hallgatók és kutatók előtt, de folynak a tárgyalások.

A védelempolitika külön kiemelt terület lett: legalább 131 milliárd eurót különítenének el rá, ami az eddigi ötszöröse. Ukrajna számára az Európai Bizottság százmilliárd eurós új támogatási csomagot javasolt, amely az ország újjáépítését és csatlakozási folyamatát támogatná.

Az Európai Bizottság három új uniós szintű adó tervével is előhozakodott: ezek elektromos hulladékot, dohánytermékeket és nagyvállalatokat céloznának, hogy fedezzék a Covid utáni közös hitelfelvétel évi 25–30 milliárd eurós törlesztési költségét. A dohánytermékekre vonatkozó új irányelv az árak emelkedését és az alternatív termékek – például e-cigaretták – megadóztatását is magában foglalja.

A javaslat elfogadásához az Európai Parlament támogatására és a tagállamok egyhangú döntésére van szükség – ez egyelőre nem tűnik túl valószínűnek.

Berlin azonnal jelezte, hogy a költségvetés ilyen mértékű növelése elfogadhatatlan. A Von der Leyen párttársa, Friedrich Merz vezette kormány szerint a tagállamok épp saját büdzséjüket próbálják konszolidálni, és nem támogatják a nagyvállalatokra kivetendő új uniós adókat sem. A német álláspont szerint az EU-nak nem többet kellene költenie, hanem hatékonyabban. Nem Merz volt az egyetlen német kereszténydemokrata politikus, aki kritizálta Von der Leyent. Monika Hohlmeier EP-képviselő is felhívta arra a figyelmet, hogy a vállalatok megadóztatására az uniónak nincs jogalapja, ráadásul a terv kifejezetten ellentétes azzal a törekvéssel, hogy javítsák az európai gazdaság versenyképességét.

A holland kormány tartotta magát az ország hagyományosan fukar irányvonalához: Eelco Heinen pénzügyminiszter szerint a költségvetés kerete túl nagy, és nem szabadna újabb hitelekbe belemenni. A francia kormány viszont lelkesen nyilatkozott a költségvetés-tervezetről, méltatva ambiciózusságát.

A következő hétéves uniós költségvetés tervezetét a magyar kormány is egyértelműen elutasította. Orbán Viktor miniszterelnök felhívta rá a figyelmet, hogy különböző számítások szerint a költségvetés legalább húsz százaléka Ukrajnát célozza. Az Ukrajnának juttatott 20-25 százaléknyi összegen felül ennek a büdzsének 10-12 százalékát korábbi, közösen felvett hitelek kamattörlesztésére fordítják. A miniszterelnök szerint miután a korábban felvett hitelek kamataival is „kimegy 10-12 százalék”, a tervezett büdzsé 30-35 százalékát az előző költségvetésben nem szerepelő tételekre költik – azaz „hiába emelik meg néhány százalékkal a költségvetés méretét, ha abból az előzőhöz képest 30 százalék mintha nem is lenne,” magyarázta. „Ehhez az európai embereknek semmi közük nem lesz azon kívül, hogy be kell fizetniük, mert abból semmit nem kapnak majd vissza. Ezért hörög, elégedetlenkedik, morgolódik, kiabál” az európai nemzetek vérmérsékletétől függően mindenki az Európai Unió tagjai közül – fejtette ki.

A kormányfő figyelmeztetett, ennek a tervezetnek egyetlen nyilvánvaló célja van: hogy Ukrajnát felvegyék az unióba és az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat elkülönítsék, egyik részét „ravaszul, leplezetten, másik részét nyíltan”. Kitért arra is, hogy a költségvetésben elvesznek pénzeket a mezőgazdaságtól is, miközben nem derül ki, hogy azért vesznek-e el, mert az előző rendszert pazarlónak ítélik, vagy mert azt a pénzt másra akarják fordítani, és az európai élelmiszeripart és mezőgazdaságot nem tekintik többé kulcsfontosságú ágazatnak.

„Tehát ez a költségvetés tönkretenné az Európai Uniót, ez a költségvetés szerintem nem is éli meg már a jövő évet sem, vagy látványosan vissza kell majd vonnia a bizottságnak, vagy lépésről lépésre meg kell hátrálnia és át kell írnia” – összegezte véleményét Orbán Viktor.

Ahogyan arra a kormányfő is utalt, az uniós országok jelentős része nem tartja elfogadhatónak jelenlegi formájában a büdzsétervezetet. Hosszas és bonyolult tárgyalási folyamat kezdődik meg most, amelynek a végére a cél eljutni egy olyan tervezetig, ami már mindenki számára megfelelő.