Mire elég az amerikai csomag?

„Mi megszavaztuk, most pedig győzzetek!” – üzente az amerikai csomag elfogadása után Volodimir Zelenszkij elnöknek Chuck Schumer, a szenátus demokrata csoportjának vezetője. Ebben a mondatban benne van az amerikai hozzáállás minden cinizmusa. Erre kontrázott rá a kongresszus ellenállásának megtörése felett érzett örömében Volodimir Zelenszkij. Az ukrán elnök arról beszélt, hogy az ukránok megvédik az amerikaiak helyett is a NATO-t, csak kapjanak hozzá elegendő fegyvert és lőszert. Zelenszkij ezzel lényegében megerősítette azt a tézist, hogy Kijev az amerikai érdekekért az utolsó ukránig fog harcolni.

De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre maradjunk a megszavazott támogatási csomagnál, amely Joe Biden elnök szerint „egyértelmű üzenetet” küld Amerika vezető szerepéről a világnak. Nem mindenki gondolja azonban így még az Egyesült Államokban sem. A republikánusok jobb szárnya például az alsóház elnökének, Mike Johnsonnnak a leváltását is felvetette, amiért az átnyúlva a frakción, a demokratákkal összefogva áterőltette a csomagot. A republikánusok azonban nem nagyon tehettek mást, mint hogy feladják az ellenállást, az esetleges látványos orosz sikerek ugyanis már az amerikai érdekeket veszélyeztették. Ezt pedig sem Biden, sem pedig Trump nem kockáztathatja. A csomag alapvetően Ukrajnáról szólt, ám nem csupán róla. A 95 milliárd dolláros segélycsomagból 60,8 milliárd dollár jut Ukrajnának, 26,4 milliárd Izraelnek és 8 milliárd Tajvannak. Ezek mellett a csomagban szereplő negyedik törvényjavaslat egyéb prioritásokkal foglalkozott, köztük az Irán elleni szankciókkal, valamint egy olyan intézkedéssel, amely a kínai videómegosztó, a TikTok betiltásához vezethet. Az tehát érthető, hogy ellenállásukkal a republikánusok nem kockáztathatták még annak a látszatát sem, hogy a választási szempontokat felelőtlenül az amerikai érdekek fölé helyezik.

Az ukrán összeomlás könnyen ráéghetett volna a republikánusokra, akik egyébként is úgy érezhették, hogy amit lehetett, már kihoztak az „ukrán kártya” kijátszásából. E tekintetben legfeljebb az érthetetlen, hogy miért engedték el a mexikói határ védelmének a választóik szempontjából nagyon is fontos kérdését. Ezt a menetet a demokraták tehát legalább döntetlenre hozták ki, hiszen ezután nem lehet őket azzal vádolni, hogy cserben hagyták volna Ukrajnát. Azt ugyan a demokraták sem gondolják komolyan, hogy 60 milliárd dollárral az ukránok győzhetnek – ehhez az eddig a Nyugattól kapott több mint 300 milliárd dollár is kevés volt –, a választásokig azonban ki lehet húzni vele. A demokratákat pedig jelenleg elsősorban ez érdekli, a többit majd utána meglátják. Ez a pénz tehát nem utolsósorban azt szolgálja, hogy novemberig úgy tűnjön, Washington kitart Oroszországgal szemben. Hogy közben az ukránok meghalnak ezért a látszatért, az keveseket érdekel.

A szkeptikusokat erősítheti az is, hogy a jól hangzó 60,8 milliárd dollárnak csak egy részéből jut fegyver a frontra. Másik részét (23,2 milliárd dollár) az Ukrajnába küldött fegyverek pótlására, valamint a szállítási és adminisztratív költségekre szántak. Hogy ezt milyen fontosnak tartják, azt mutatja, hogy az aláírás után a készletek feltöltése felgyorsult, csillapítva a Pentagon azon aggodalmait, hogy az elnöki lehívási felhatalmazás (PDA) alkalmazása Ukrajna megsegítése céljából veszélyeztetné az Egyesült Államok katonai felkészültségét. Itt jegyezzük meg, hogy a törvény további nyolcmilliárd dollár értékű elnöki lehívási jogot ruház az elnökre. Ez hozzáadódik a korábban engedélyezett PDA-ből fennmaradó 3,9 milliárd dollárhoz, ami azt jelenti, hogy vészhelyzet esetén Biden 11,9 milliárd dollár értékű többletfegyvert adhat át az Egyesült Államok készleteiből a kongresszus jóváhagyása nélkül.

Szóval ukrán források szerint 23,2 milliárd dollár az Egyesült Államok fegyver készleteinek és létesítményeinek feltöltésére lesz felhasználva, ezeket nem Ukrajna kapja meg. A fennmaradó összegből a törvény 11,3 milliárd dollárt irányoz elő az Egyesült Államok jelenlegi katonai műveleteire a régióban – tehát ezt sem közvetlenül Ukrajna kapja –, 13,8 milliárd dollárt pedig modern védelmi rendszerek és szolgáltatások beszerzésére. No, ez utóbbi már egyértelműen a front céljait szolgálja. Emellett 7,9 milliárd dollárt közvetlen pénzügyi segítségként hitelek formájában adnak Ukrajnának, amelyekből a tartozás 50 százalékát a kongresszus felülvizsgálata alapján a választások után elengedhetik, továbbá 9,5 milliárd dollár osztható szét gazdasági segítségnyújtásként Ukrajna és más, „orosz invázió által sújtott” országok között. További milliós nagyságrendű összegeket különítenek el például Ukrajna határainak a védelmére (300 millió dollár), az ukrajnai nukleáris biztonsági helyzet kezelésére (149 millió), az Amerikába humanitárius engedéllyel érkezett ukránok támogatására (481 millió), diplomáciai programokra (60 millió), a USAID működési kiadásaira (25 millió), a segítségnyújtás felügyeletére és elszámoltathatóságára (26 millió), vagy éppen a külügyminisztériumnak a védelmi segítség adminisztrálására (5 millió dollár).

A kommunikáció középpontjában azonban nem ez a megosztás, hanem a 60,8 milliárd és az egymilliárd dolláros gyorssegély áll. Ez utóbbi egyebek mellett járműveket, Stinger légvédelmi lőszert, nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszerekhez való kiegészítő lőszert, 155 milliméteres tüzérségi lőszert, TOW és Javelin páncéltörő lőszert és egyéb fegyvereket tartalmaz. Emellett 300 kilométeres hatótávolságú ATACMS rakétákat adnak, amivel Ukrajnának lehetősége nyílik csapások végrehajtására az orosz határon túl is. Közben kiderült, hogy titokban az előző, márciusban bejelentett 300 milliós csomagban már érkeztek ilyen nagy hatótávolságú műveleti-taktikai rakéták, így már csak ennek a folytatásáról, illetve a szállítás hivatalos beismeréséről van szó, akárcsak a tanácsadók esetében.

Az elmúlt hónapok kiábrándultságához képest az ukrán sajtó hangneme érthetően bizakodó, de mintha az egyébként állandóan a győzelemről beszélő politikusok is éreznék, hogy e csomag messze nem old meg mindent. Ez érthető is, hiszen ők a kincstári optimizmus ellenére is tisztában vannak vele, hogy az amerikai pénzügyi támogatásnak nagyjából a fele fordítható Ukrajna katonai képességeinek a fejlesztésére. Ráadásul a kezdeményezés visszaszerzése távolról sem csak az eszközökön, hanem az élőerő kiegészítésén is múlik, a toborzás pedig meglehetősen vontatottan halad. Nincs elegendő kiképzett katona, így sem a veszteségeket nem lehet pótolni, sem pedig a fronton harcoló erőket rotálni. Vannak olyan alakulatok, amelyek két éve szinte megszakítás nélkül harcolnak, így rettenetesen kimerültek, az újonnan elfogadott mozgósítási törvény pedig a nyár vége előtt nem fog jelentősebb számú új kiképzett katonát adni a hadseregnek. Az is kérdéses, hogy a minimálisan szükséges 200 ezer főt biztosítani lehet-e a front számára. De a technika sem fog ezután dőlni Ukrajnába. Főképp nem azonnal. Már csak azért sem, mert a nyugati fegyvergyártásnak két szűk keresztmetszete van, az egyik a tüzérségi lőszer, a másik pedig a légvédelmi rakéta. Ráadásul ezekre szükség lehet most a közel-keleti helyzet éleződése miatt is. Az F–16-os harci gépek érkezése is a jövő zenéje. Ebben az évben kis számban állnak még csak hadrendbe a repülők, amelyek érkezése önmagában nem lesz csodafegyver, és csak fokozatosan érződik majd a hatásuk.

Nem várnak csodát az amerikai csomagtól a nyugati elemzések sem. Még az egyébként sok esetben eléggé elfogult amerikai Institute for the Study of War (ISW) szakértői is arra számítanak, hogy az orosz erők kihasználhatják a segélyek megérkezése előtti többhetes időablakot, és fokozhatják támadásaikat, így az ukránok további súlyos veszteségeket szenvedhetnek el. Az ISW szerint az elkövetkező hetekben fennáll a veszélye egy hadműveleti szempontból jelentős orosz áttörésnek is. Csasziv Jart/Csaszov Jart az ukránok a legtöbb elemző szerint aligha fogják tudni tartani, ezzel pedig Kelet-Ukrajnában elesik a második védelmi vonal is. Az első donbaszi védvonal elesett Avgyijivkával/Avgyejevkával, így már csak a harmadik maradna, Szlovjanszk/Szlavjanszk és Kramatorszk között. Kitett helyzetben van Harkiv/Harkov is. Kérdés, hogy az oroszok belevágnak-e egy véres ostromba – Kramatorszknál ugyanerre lehet számítani –, vagy folytatják tovább a felőrlést és kivárnak. Még kíméletlenebbül fogalmaz az AP. Az amerikai hírügynökség elemzése arra a következtetésre jut, hogy a segéllyel Ukrajna elkerüli a vereséget, 2024-ben mindenképp játékban marad, a győzelem azonban más kérdés. Kijev közben időt nyerhet az újratervezéshez, és 2025-ben újra megpróbálhatja visszavenni a stratégiai kezdeményezést. Persze, ha lesz hozzá elegendő katonája.

A lőszerhiányt tehát megoldhatja az amerikai csomag, és ebben segíthet, hogy a kongresszus blokkolásának a feloldása újabb támogatásokra serkentheti az európaiakat is. Ez könnyít majd az ukrán hadsereg helyzetén – a tüzérségi lőszerek esetében a jelenlegi nyolc-tízszeres orosz fölény három-négyszeresre csökkenhet –, javíthatja a morált, a légvédelem megerősítése mérsékelheti az orosz támadások hatékonyságát, a nagy hatótávolságú ATACMS rakéták pedig kellemetlenségeket okozhatnak az orosz hátországban. Ám ettől még a katonák kimerültek maradnak. Az összes – amerikai, brit, európai – nyugati támogatás arra lehet elég, hogy az ukrán erők lassítsák az orosz előrenyomulást, nagyjából tartsák a frontot, és akár további területek feladása árán is időt nyerjenek egy újabb csomagig. Már amennyiben lesz még egy ekkora! A háború menetét a jelenlegi támogatás mellett megfordítani nem lehet. Egyszóval el lehet húzni a harcokat addig, míg csak a politikai érdekek nem kívánják befagyasztásukat. Gondolják tehát az amerikaiak, hogy mennyire nagylelkűek voltak – komolyan azért aligha –, a mostani segítség a győzelemhez kevés. De nem is ez Washington célja, hanem az oroszok gyengítése.