Mit akarnak a lengyel tüntetők?

Az élő magzat elvetetése már a kommunista időkben is szigorú feltételekhez kötött orvosi beavatkozás volt Lengyelországban. Az a vita, amelynek végére most tüntetésekkel, demonstrációkkal akar pontot tenni a Női ellenállás, 1993 óta tart. Most egy szigorítási javaslat kapcsán lángolt fel, amit 2020. október 22-én hozott határozatával zárt le az alkotmánybíróság. A döntés szerint a beteg, például Down-kóros magzatot sem vetethetik el a lengyel nők, meg kell szülniük őket. Az alkotmánybíróság azzal indokolta a határozatát, hogy az élet a lengyel létszemlélet szerint a fogantatás pillanatával kezdődik, elvenni senkinek sincs joga. Ezt egyébként már egy 1997-ben leszögezte a testület, most tulajdonképpen csak megerősítette akkori döntését. Az új szabályozás két kivételt említ meg: a nemi erőszakból eredő terhességet és az anya életének a védelmét. Ha fennállnak ezek a körülmények, továbbra is elvégezhető az abortusz.

A katolikus, 38 milliós Lengyelországban 2019-ben összesen 1074 beavatkozást hajtottak végre. A 10 milliós Magyarországon 25 800-at. Elemzők szerint a szigorítás nem kapta volna meg a többségi szavazatot a parlamentben. A szigort állítólag az újra erősödő lengyel egyház követelte ki az alkotmánybíróságtól. A kormány „ártatlan”, csupán tiszteletben tartja a döntést, és most tervezetet készít a fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő családok még fokozottabb támogatására. A balliberális elemzők ezért most az egyház erőszakos térnyerésétől rettegnek, mások viszont úgy vélik, a lengyel egyház csupán a nyugaton terjedő keresztényellenességből fakadó nyomásra válaszol a hatás-ellenhatás elve alapján.

Csak emlékeztetőül: a Jog és Igazságosság (PiS) nagy választási győzelmet aratott 2015-ben, és átvette a kormányzást a Polgári Platformtól (PO), amelyet még ma is egykori társalapítója, a magyarokat pocskondiázó EPP-elnök, Donald Tusk neve fémjelez elsősorban. Az ellenzék azóta próbálja aláásni a nemzeti kabinet működését. A PO három fő pillérre építette a stratégiáját: a bíróságok átalakításának támadására, a média „visszalengyelesítésével” szemben vívott harcra, valamint az abortusz liberalizálása melletti kiállásra.

A küzdelem támogatására kiépült a civil spektrum is, a KOD (Demokráciavédelmi Bizottság) nevű szervezet fogja össze, és viszi be egy nagyobb, természetét tekintve politikai konstrukció, a WRD (Szabadság, Egyenlőség, Demokrácia) ernyője alá. A WRD osztja szét a lengyel ellenzéki színtéren azt a Soros-támogatást, ami a békésebb években is több mint 11 milliárd forintnyi złotyra rúgott. Erről maga a pénzember beszélt.

Míg az ellenzéki televíziós csatornák operatőreinek sokat kellett dolgozniuk azon, hogy a bíróságok és a média visszalengyelesítése kapcsán összetrombitált ötszáz fős tiltakozó tömeget többezresnek láttassák, az abortusztüntetések esetében erre már nem volt erre szükség. A vonulók tízezres serege büszkén menetelt az óváros felé, végig Varsó egyik legszebb, legexponáltabb részén, a Királyok útján.

A történet hamar túllépett az abortusz ügyén. Elindult egy jellemzően nagyvárosi, egyre erőszakosabbá váló akciósorozat. Antifa-csoportok nyomultak be a poznańi székesegyházba, és félbeszakítottak egy misét, Łódźban utcai hangoskodásokkal zavarták meg az istentiszteletet, Varsóban obszcén feliratokkal gyalázták meg a kegyhelyek külső falait, majd leöntötték festékkel Szent II. János Pál pápa emlékművét, és így tovább.

A keresztfűrészelések, kegyhelyek elleni támadások azonban már több héttel az alkotmánybírósági döntés előtt megkezdődtek, igaz, akkor még az LMBTQ-követelések jegyében. Most is ugyanazok a csoportok harcolnak az utcán az első vonalban. A rendőrség már könnygázt is bevetetett ellenük az oszlatások során. A kormány a pandémiára hivatkozva öt főben korlátozta nemrég a gyülekezés szabadságát, mondani sem kell, feleslegesen. Néhol százezres – az ellenzéki média szerint akár négyszázezres – demonstrációk is szerveződnek. Bár Varsó ellenzéki főpolgármestere, Rafał Trzaskowski mindenben egyetért a tiltakozókkal, az erőszak mellőzésére szólított fel. Az akciók azonban folytatódnak. Az Antifa-csoportok Berlinből kapnak erősítést, a Strajk Kobietának pedig többek között egy svéd nőszervezet rendezett gyűjtést.

Az Antifa-csoportok rendkívül mobilisak. A Szmolenszk című, 2018-as lengyel filmben is feltűnnek olyan dokumentumfelvételek – az alkotás a lengyel elnöki gép 2010-es lezuhanásáról –, ahol fiatalok népes csoportjai nemzeti és keresztény jelképeket gyalázva őrjöngenek. A film rendezője, Antoni Krauze a Demokratának elmondta: meglepődött e képsorok előzetes megtekintésekor. Mert a varsói demonstrációkon ugyanazokat az arcokat látta, mint a kicsit későbbi, krakkói snitteken.

Jarosław Kaczyński mintha előre megérezte volna egy súlyosabb konfliktus közeledtét. A kormányzó PiS elnöke és miniszterelnök-helyettes a nemrég végrehajtott kormányátalakítás során ugyanis a saját hivatalához vonta az igazságügyi, a belügyi és a védelmi tárca felügyeletét. Jarosław Kaczyński most a templomoknak mint a lengyel élet és a lengyel kultúra fundamentumainak védelmére szólította fel az embereket. Meg is alakultak azok a civil csoportok, amelyek jelenleg őrt állnak például a varsói kegyhelyeknél, védve őket az antifák és más tiltakozók egyre dühösebb támadásaitól.

Helyszíni beszámolók szerint a tüntetőkkel tartanak immár a futballultrák, a motorosok, de jó néhány helyen a gazdál­kodók is, akik traktoros blokádokat szerveznek.

A liberális Gazeta Wyborcza, Soros György lengyel napilapja természetesen fasizmust kiált. Az újság szerint Wrocławban húsz kopasz, fekete ruhába öltözött férfi botokkal és kövekkel támadott tüntető nőkre, asszonyokra. Idehaza egy másik Soros-orgánum, a 444 adta tovább a hírt. A helyszínen ténykedő rendőrök azonban nem jelentettek ilyen esetet, és a megtámadott tüntetőktől sem érkezett feljelentés. A hír ennek ellenére tovább gyűrűzik. Azon túl is kérdés persze, hogy a lengyel szélsőjobb lendült-e akcióba, vagy már folyik a majdanizáció Lengyelországban. A PiS-hez kötődő köztársasági elnök, Andrzej Duda lépni akar. A parlament, vagyis a szejm elé tárna egy, az alkotmánybíróság határozatát mérséklő javaslatot. „Nem! Ez már háború!” – válaszolta neki közleményében a Strajk Kobiet. A szélsőséges liberális tüntetők a nemzeti kormány azonnali távozását követelik.