Mit tud a gall kakas?

A túlzott várakozásokat megelőzendő érdemes leszögezni: a nagy felhajtás ellenére az uniós elnökségnek mára már nincs olyan jelentősége, mint korábban. A lisszaboni szerződés hatálybalépése óta ugyanis az Európai Tanácsot állandó elnök vezeti, aki jelenleg a belga Charles Michel.

– Az elnökségét ellátó tagállam a tanács elé tud vinni ügyeket, képes hatékonyan tematizálni a politikai diskurzust. A tanácsban a tagállami érdekek jelennek meg, megfelelő fórum lehet azoknak, akik valóban keresztül akarnak valamit vinni – magyarázza Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő.

Mire elég hat hónap?

Emmanuel Macron figyelmét azonban valami sokkal fontosabb fogja lekötni az elkövetkező időszakban: az áprilisban esedékes elnöki és a júniusi nemzetgyűlési választások. Soós Eszter Petronella szerint a francia elnökségtől legfőképp a digitális menetrend sürgetését, a schengeni rendszer reformját, a szuverenitás és védelempolitika kérdéseinek a napirendre tűzését várhatjuk. A választásokat megelőző kampányok miatt azonban nem lesz ideje a francia elnöknek és csapatának arra, hogy pontot tegyenek az összes ügy végére.

– Politikai értelemben rövid lesz a francia elnökség, Macron márciusig le akarja tudni majd az érdemi részét az elvégzendő feladatoknak. Tavasztól kezdetét veszi az elnökválasztási kampány, és csak arra koncentrálnak majd – mondja Soós Eszter Petronella.

Almássy Ferenc is egyetértett abban, hogy Emmanuel Macronnak elemi érdeke a francia uniós elnökség sikere. A francia–magyar újságíró, elemző szerint a belpolitikai kényszer miatt viszont az elnök harapófogóba került, a választók ugyanis eredményeket várnak. Ráadásul Macron az Angela Merkel utáni Európa új vezetőjeként pozicionálja magát a választók előtt. A magára továbbra is európai nagyhatalomként tekintő Franciaországban a puszta tény, hogy az állam első embere egyben Európa első embere is, rengeteg szavazatot hozhat Emmanuel Macronnak áprilisban. Mindezek mellett kevés ideje lesz uniós ügyekkel foglalkozni a kampány közben. Az energiaválságról már nem is beszélve.

Magyar szempontok a francia elnökség alatt

De mit hoz Magyarországnak a francia elnökség? Emmanuel Macron 2017-es megválasztását követően számos alkalommal illette keresetlen szavakkal hazánkat és Orbán Viktort. A változás a 2019-es európai parlamenti választások idején kezdődött, amikor szövetségben, összehangolt művelettel kaszálták el Manfred Weber bizottsági elnökségről szőtt álmait. Azóta enyhe retorika és jól működő munkakapcsolat jellemzi Emmanuel Macron és Orbán Viktor viszonyát.

– Amikor Macron azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor politikai ellenfél, de európai partner, akkor megfogalmazta azt, amit kölcsönösen gondolnak egymásról, ami kapcsolatuk alapját jelenti – magyarázza Soós Eszter Petronella.

Orbán Viktor és Emmanuel Macron kapcsolata nem ideológiai, hanem pragmatikus alapokon nyugszik. Szövetségesei egymásnak a német hegemónia ellensúlyozásában, Macron pedig azt is felismerte, hogy a visegrádi országok hasznos partneri lehetnek a jövőben.

– A francia politikusokban nem szabad megbízni, meg kell azonban érteni az érdekeiket, mert azokban viszont mindig meg lehet bízni – mondja Almássy Ferenc.

Az energiaválság leküzdése közös érdeke az európai országoknak. Franciaországban a gáz, a benzin és az áram ára az egekbe szökött az elmúlt hónapokban, így az olcsó atomenergia politikailag és gazdaságilag is fontos az elnök számára. Emmanuel Macron, aki korábban nem foglalkozott az atomenergiával, most következetesen kiáll annak védelmében, amiben szintén fontos partnere lett Orbán Viktornak.

– Macron még emlékszik arra, amikor pár éve egy prefektúra ajtaját befalazták a sárga mellényes tüntetők és az épületet felgyújtották. Ahogy arra is, amikor az Elysée-palotát is megközelítették a tüntetők, az elnök helikopterét pedig készenlétbe helyezték a meneküléshez – idézi fel Almássy Ferenc, emlékeztetve rá, hogy 2018-ban a sárga mellényesek tüntetése is az áremelkedések miatt kezdődött.

Emmanuel Macron közben tisztában van vele, hogy hazájában nem béke, csak tűzszünet van az elégedetlen tömegek és a politikai elit között. Almássy Ferenc szerint az elnök kabinetjének egyszerre kell több fontos dologgal foglalkoznia, ami kihat majd a munka minőségére. Az energiaválság, az infláció, a gazdasági visszaesés, az európai gazdasági válság mellett ott vannak az évtizedes gondok, mint a drogok terjedése, a rossz közbiztonság vagy a tartós munkanélküliség.

A magyar és francia elképzelések egyéb területeken is egybeesnek. Emmanuel Macron már hosszú ideje a „szuverén Európa” jelszavával kampányol, és arra figyelmeztet, hogy ha az unió nem teremti meg magának az ön- és határvédelem feltételeit, akkor Amerika és Kína játékszerévé válik. Soós Eszter Petronella szerint az elnökség egyik izgalmas kérdése lesz, hogy annak fél éve alatt az európai fővárosokban hogyan csapódik majd le az amerikai–orosz vita, amelynek tárgya sok esetben európai országok szuverenitása. A britek távozásával az európai közösségben Franciaország maradt az egyetlen atomhatalom, amire alapozva Párizs szívesen átvenné az amerikaiak a szerepét Európában. A gazdaságilag erős Németországgal szembe egy politikailag és katonailag erős Franciaországot állítanának. Elképzelhető, hogy a franciák eltökéltsége a közös európai hadsereg mellett az ügyben egyelőre még szkeptikus kisebb államokat is meggyőzi. Ezzel párhuzamosan az Oroszországgal való viszony is javulhat a francia elnökség alatt.

– Macron Strasbourgban nemrég azt nyilatkozta, hogy Európának új biztonsági architektúrát kell javasolnia az oroszoknak. Ez erős jelzés a megegyezés irányába – emlékeztet Soós Eszter Petronella.

Migrációs politika Macron alatt

Az unió migrációs politikájának gerincét adó dublini rendszer reformja az elmúlt években megfeneklett, újraindítását láthatóan Macron sem erőlteti. A francia elnök ezzel szemben már jó ideje hangoztatja, hogy erőteljes határvédelemre van szükség. Az általa „korlátozott nyitottságnak” nevezett stratégia értelmében kizárólag a ténylegesen védelemre szorulókat fogadnák be, őket is csak szigorú egészségügyi és biztonsági átvilágítás után, aminek végét zárt táborokban kellene kivárniuk. A francia elnökség emellett a schengeni rendszer megerősítését, a külső határok védelmét sürgeti, legfontosabb célja pedig az egységes európai migrációs politika alapjainak lerakása. Persze erre aligha lesz elég fél év.

– Arra, hogy a közös menekültügyi rendszer konkrétumai megszülessenek, hogy az elnökség választ adjon rá, ki fogja lefolytatni a menekültügyi eljárást, milyen adatokat kell rögzíteni, milyen közös kritériumok alapján adható meg a menekültstátus, arra a fél évben nincs esély – teszi hozzá a szakértő.

Emmanuel Macron január 19-én Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén mondta el programadó beszédét. Ebben a XXI. század embere előtt álló kihívásokat taglalta, kiemelve az éghajlatváltozást, a digitalizációt és a biztonság kérdését. Utóbbi részeként szóba került a geopolitikai zűrzavar, a terror és kibertámadások, illetve az irreguláris migráció. Macron tehát szakítva az eddigi európai retorikával a migrációt nem humanitárius, hanem biztonsági kérdésként definiálta és ígéretet tett arra, hogy Európa visszaszerezi az ellenőrzést határai felett. „Meg kell védenünk külső határainkat egy kormányközi gyorsreagálású erő létrehozásával” – körvonalazta elképzeléseit a francia elnök.

Almássy Ferenc szerint ezek az üzenetek főként a jobbratolódott francia társadalomnak szólnak, azoknak a rétegeknek, amelyeknek már régóta elegük van az illegális bevándorlás okozta káoszból. Franciaországban ugyanis egyelőre nem ért célt a retorikájában valóban szigorodó bevándorlási törvény: egyre több bevándorlót engednek be legális úton, és bár az illegálisan Franciaországba jutók menedékkérelmének 90 százalékát visszautasítják, a kitoloncolások nem történnek meg. A migráns kisétál az épületből, eltűnik a hatóságok szeme elől, feketén dolgozik, növelve a párhuzamos társadalomba tartozók létszámát.

Emmanuel Macron tehát komoly megméretés előtt áll, egyszerre kell a belpolitikai és az európai fronton győznie. A jelek azt mutatják, hogy a regnáló elnök támogatottsága éppen elegendő lesz arra, hogy megnyerje az áprilisi választásokat. Az európai álmok megvalósulására ugyanakkor nincs garancia.