Most jön a feketeleves

– A magunkféle egyszerű polgár szemével nézve a globális elit rendkívül erősnek látszik. Szinte megdönthetetlennek. Változtathat-e bárki vagy bármi is ezen?

– Én másként látom. Ha kritikusan nézzük ennek az elitnek a tanácskozásait és világátalakító terveit, akkor nyilvánvaló, hogy ez a hatalom már túl van dicsőségének a zenitjén. Szerepe halványulni látszik, hiszen azok az eszmék, amelyeket képvisel, úgymint az egypólusú globális világrend szükségessége az Egyesült Államok vezetésével és a mindezzel járó neoliberális gazdasági szemlélet, már nem úgy érvényesülnek, mint évtizedekkel korábban. Az Egyesült Államok vezetésével létrehozott második világháború utáni berendezkedés utolsó foszlányai is megszűnőben vannak.

– Miben látja Amerika vezető szerepének meggyengülését?

– Az USA nemcsak katonai, hanem gazdasági szempontból is megnyerte a második világháborút. Birtokolta a világ aranykészletének 80 százalékát és a kőolaj-kitermelés kétharmadát, a széntermelésnek pedig a felét adta. Erre az erős bázisra építve kezdődött meg a háború utáni világgazdasági újjáépítés a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank pénzügyi ernyőszervezetén keresztül. A dollár a világ kulcsvalutája lett. De aztán jöttek a negatívumok. Az USA a második világégés óta nem nyert még háborút. Sőt! Vesztesként vonult ki Vietnámból, Afganisztánból, és az arab tavasz sem sikertörténet Washington szempontjából. Folyamatosan csökken a dollár értékállóságába és értékállandóságába vetett bizalom. Az amerikai gazdasági terjeszkedést elősegíteni hivatott fegyverkezés és fegyveres konfliktusok nemigen térülnek meg, sőt növelik az amerikai gazdaság sérülékenységét, inflációt, költségvetési hiányt okoznak. Az ukrán háborúval egy új, vélhetőleg utolsó erőfeszítésbe kezdett Amerika, hogy meggyengítve Oroszországot, számottevő hatalom maradhasson. Ám Kína világhatalmi szerepének gyors erősödése és az orosz nyersanyagokra való egyre erősebb ráutaltság már Ázsiát teszi a XXI. század vezető erejévé.

– A Világgazdasági Fórum (WEF) arra figyelmeztetett egy tanulmányában, hogy kétéves távon megélhetési válság következik be a Földön. Ennek ellenszere pedig a globális szervezettség és a demokrácia exportjának nevezett amerikai terjeszkedés. Így akarják eladni az észak-atlanti térség neoliberális gazdasági és társadalmi modelljét?

– Sok közgazdász magas inflációval, alacsony gazdasági növekedéssel, emelkedő banki kamatokkal és életszínvonal-csökkenéssel számol. Ám én ez utóbbit nemcsak a világ legkiszolgáltatottabbjainál, hanem a középosztály körében is valószínűnek tartom. Szétesnek a szállítási útvonalak, drágul az energia, a multik pedig költségcsökkentésbe kezdenek, ami a munkavállalók tömeges elbocsátásával jár majd. Az energiaválság állandósul, különösen azért, mert az Európai Unió hadat üzent fő nyersanyag-beszállítójának, Oroszországnak, immár a tizedik szankciós csomagot helyezi hatályba. Ebből pedig az következik, hogy a háztartások és a vállalatok is drágábban jutnak energiához, emelkednek a költségek, és beszűkül a munkaerőpiac. Ezt az új helyzetet már nem lehet a nemzetek felett átnyúló hatalmi technikákkal megoldani. Sőt, ez pont az észak-atlanti hegemónia csődje. Megerősödik a nemzetállamok szerepe, vagyis azok az országok lesznek a nyertesek, amelyek hamarabb és hatékonyabban lépnek és reagálnak a problémákra.

– Tízéves távon pedig az ökoszisztéma összeomlásával fenyegetnek a világ­elit szakemberei. A német zöldek már a megoldást is tudják, megszüntetnék például az autók és a kertes házak magántulajdonát…

– Az összeomlás hamarabb is bekövetkezhet, ha folytatódik a háború. A multik és a kormányok is egyre nagyobb összegű energiaszámlákat kapnak, és a takarékoskodás jegyében nemcsak a munkaerő létszámát csökkentik majd, de kevesebb pénz jut a környezetvédelmi kiadásokra is. Sőt, környezetkárosító erőműveket indítanak újra! Azaz felgyorsul a környezetrombolás. Ennyit a zöldek politikájáról.

– Hol van az a pont, ahol mindenképpen át kell törniük a szuverenista gondolat híveinek ahhoz, hogy győzhessenek?

– A neoliberális eszme, vagyis a piaci szereplők teljes autonómiáját és az állam gazdaságbefolyásoló, ellenőrző szerepének kiiktatását hirdető gazdaságpolitika mára meghaladott kategória. A 2007–2008-ban, majd 2020 után jelentkező válságok folyamatosan azt igazolják, hogy egy arányos, koordináló állami közreműködésre szükség van. Az állami tulajdonnak és vele együtt a belföldi magántulajdonnak is markáns szerepet kell betöltenie, főleg egy nagy kilengéseken áteső, a több évszázados szerves fejlődési folyamatból kimaradó kelet-közép-európai országban. A nagy szövetségekre, mint például az Európai Unió, felépített globális kormányzás nem hatékony, nem igazodik kellően az egyes országok sajátos fejlődési pályájához, igényeihez. Például az idei davosi találkozó lényegét pont abban látom, hogy már nem az egységes globális rend mélyítése volt napirenden, hanem az energiaválság megoldása, az élelmiszerválság elkerülése, a gazdasági krízis áthidalása. Vagyis azoknak a problémáknak a kezelése, amelyeket éppen maga a neoliberális gazdasági gyakorlat okozott.

– Képtelenség, hogy krízisről krízisre bukdácsoljon a civilizáció: terrorizmus, tömeges migráció, járvány, energia­krízis, háború, földrengések és így tovább. Az embereknek, éljenek bárhol, egyszerűen elegük van…

– Igen, de a válság még nem ért a tetőpontjára, csak ezután jön a feketeleves. Gyenge, sőt egyre gyengébb lesz a fizetőképes kereslet, magasak a hitelköltségek, a nemzetek költségvetése kimerült, az EU meggyengült. Az Egyesült Államok inflációját a háborús kiadások okozzák, egy olyan háborúé, amelynek még messze nincs vége, és idáig 30 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek. Az EU inflációját pedig az energiadrágulás. Amit éppen az általa kreált szankciós politikájával okoz saját magának. Az unió alig számíthat gazdasági növekedésre, de inflációjának a mértéke akár a jelenlegi 10 százalék többszörösére is emelkedhet. Ezalatt Kína 4-5 százalékos gazdasági növekedést érhet el, és az inflációs mutatója ma is alig 5 százalék. Hát persze, hogy a jövő Ázsiában épül. A világszinten tapasztalható bizalomhiány és a gazdasági természetű viták súlyosbodni fognak, és bármikor erőszakos fellépésekbe torkollhatnak, sőt, ennek meg is ágyaz a katonai kiadások rohamos emelkedése.

– Több fórumon is megfogalmazódott, hogy a globális vezető hatalmak nem akarnak mindenkivel kereskedni, együttműködni. Csak azokkal, akik egyetértenek az ideológiájukkal. Oroszországnak üzentek? Vagy ez már a „haszontalan” népek és térségek margóra szorítása?

– A kirekesztés szándéka egyértelmű, de szűkülnek a lehetőségek is. Az amerikai tőke most a meggyengült Európában terjeszkedik, bankokat, vállalatokat próbál felvásárolni és betörni az energiapiacra. Zajlik a világ gazdasági újrafelosztása. És ezt a folyamatot az orosz–ukrán háború, különösen pedig az amerikai beavatkozás indította el. Koncentráltabban terjeszkednek a nemzetközi nagyvállalatok, de olyan térségekben már nem szívesen fektetnek be, ahol további fegyveres konfliktusok vagy társadalmi-etnikai zavargások várhatók. Az ukrán győzelmet és Ukrajna feltőkésítését még kivitelezhetőnek tartják, de hasonló esélyeket láttak ötven évvel ezelőtt Vietnámban is…

– Emlékezetes momentum volt, amikor Klaus Schwab, a WEF alapítója meglepő módon interjút adott nemrég a kínai tévének. Korábban pedig azt mondta, Kína fontos lesz a nagy újraindításban. Mit jelentsen ez? Schwab, a great reset atyja Amerika helyett már Kínára építené az új világrendet?

– Kína világhatalmi szerepe nélkül a XXI. század már elképzelhetetlen. És csupán pár év kérdése, hogy Latin-Amerika, Afrika, Ázsia elnyomott, egykor gyarmati sorban élő nemzetei mikor határozzák el magukat, hogy Kína vezetésével, az Egyesült Államok ellenében egységes gazdasági és politikai tömböt alkossanak. Kína immár önálló entitás, és ezt a pozícióját nem az USA-tól kapta, hanem a maga töretlen fejlődésével harcolta ki.

– Elfogadja azt a tézist, hogy Ukrajnában az oroszokra lőnek a nyugati fegyverek, de a valódi célpontjuk Kína?

– Oroszország likvidálásának szándéka valójában üzenet Kínának, ez a globális hatalmak közötti hadviselés civilizáltabb formája. A lényeg, hogy a II. világháború utáni európai geopolitikai-hatalmi teret, amelyet a jaltai egyezmény biztosított, az Egyesült Államok nem kívánja fenntartani. Az amerikai tőkének további piacokra van szüksége, hiszen Délkelet-Ázsiából és a kínaiak által ellenőrzött térségekből már kiszorult. A világ hatalmi rendszerében pedig Oroszországot látják a leggyengébb láncszemnek, hát most itt próbálkoznak. Találtak egy ukrán miniszterelnököt, aki bevethető az oroszok ellen.

– Az a helyzet, hogy hazánk már geopolitikai pozíciója miatt sem képes rezzenéstelen arccal figyelni a köröttünk zajló eseményeket. Mire számíthatnak a magyarok?

– A hétköznapok, az eltelt idő és az eredmények kimondatlanul is a 2010 után újjászervezett magyar gazdasági tér létjogosultságát, a magyar döntés helyességét igazolják. Látni kell, hogy a kölcsönös függőségre épített világgazdasági szerkezet sérülékeny. Ezért minél inkább törekednünk kell arra, hogy a problémáinkat nemzeti keretek között oldjuk meg. Helyesen ismertük fel tizenhárom éve, hogy meg kell teremteni az energiaszuverenitásunkat és az élelmiszer-önellátásunkat. Helyes, hogy a pénzügyeinket saját kézben tartjuk, a hitel- és bankéletünket mi magunk szervezzük, irányítjuk. De talán a legfontosabb, hogy folytassuk társadalmunk és a magyar családok védőbástyáinak, immunrendszerének kiépítését.