Muszlimlelkű Bécs

Lelkes és a múltat tisztelő bécsiek szobrot akartak állítani Sobieski János lengyel uralkodónak, aki 1683-ban megmentette a Habsburg Birodalom fővárosát a török ostromtól. A Bécset uraló szocialista–zöld koalíció azonban leállította a munkálatokat, a városban élő 190 ezer muszlim érzékenységére hivatkozva.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A szoborállítással a bécsiek egyrészt tisztelegni akartak a király emléke előtt, másrészt pedig szerették volna kárpótolni őt, hiszen köztudott, hogy I. Lipót német-római császár mennyire lenézte őt, és ezt még akkor is tudtára adta, amikor már végzetszerűen megrogytak Bécs falai. A sértések ellenére Sobieski jött és segített, a friss lengyel lovas haderő kéthavi ostrom után mentette meg a már omladozó Bécset.

Sokáig úgy tűnt, zöld utat kap a 2013-ban született szoborállítási kezdeményezés, nemrég azonban Bécs baloldali vezetése leállította a folyamatot, jóllehet a városhoz tartozó Kahlenbergen, a csata színhelyén már fel is állították az emlékmű talpkövét. Johann Gudenus, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) parlamenti frakcióvezetője szerint a szocialista–zöld városvezetés az osztrák fővárosban élő, jelentős számú török kisebbség, és persze más muszlim közösségek érzékenységére is gondolt, amikor megkontrázta a szoborállítás folyamatát. S természetesen a tőlük várható szavazatszámra is.

Az osztrák baloldal, ide számítva a Bécs vezetésében szerepet játszó zöldeket is, már régóta játszik az országban élő idegenek voksaira. Felismerték, hogy csak velük tudják megszerezni és megtartani azt a hatalmat, amellyel érvényre juttathatják a globalizmus, a multikulturalizmus és az európai föderalizmus eszméjét. Hasonlóan Angela Merkelhez vagy az Európai Néppárt számos képviselőjéhez.

A bécsi vörös–zöld városvezetés, amely a multikultiban keresi a maga jövőjét, a statisztikára figyel. A 2017-es adatok szerint 1 867 582 lakosa van az osztrák fővárosnak. Ebből 734 709 migrációs hátterű – hozzá kell tenni, hogy a harmadik generációs bevándorlókat a kimutatások már nem tekintik annak. Összesen 441 657 idegen érkezett Bécsbe EU-n kívüli országokból, közülük harmincezren a 2015–2016-os nagy hullámmal jöttek. Konkrétan a török kisebbség 76 523 főt számlál, a bécsi muszlimok számát pedig tíz százalékra, azaz durván 190 ezer főre teszi a statisztika (egész Ausztriában 700 ezer fő vallja magát muszlimnak). Bécsben egyébként ötven mecset található, és több száz imaház működik. A 190 ezres szám nyilván egy politikailag korrekt, tehát alábecsült érték, de még így is elég tekintélyes ahhoz, hogy a helyhatósági választáson kezdhessen velük valamit a vörös–zöld koalíció.

A magyar szocialisták már a kilencvenes évek végén folytatott demográfiai vitákban is kétmillió ember bevándoroltatásáról beszéltek. A hazai balliberálisok napjainkban is azt hangoztatják, hogy a nép lecserélésére lenne szükség. A magyarok cseréje egyébként részlegesen már korábban lezajlott. A százötven éves török hódoltság végére az ország középső, főként alföldi része teljesen kipusztult. A muszlimok kiűzése után a bécsi udvar idegenek betelepítésébe kezdett, ahonnan már egyenes út vezetett Trianonhoz. Ami még fullasztóbb is lehetett volna: Karel Kramář, Csehszlovákia első miniszterelnöke azt írta emlékirataiban, hogy meghatározó cseh politikai körök már 1914-ben azt szorgalmazták, hogy a háború után csak Budapestet és közvetlen környezetét hagyják meg a magyaroknak.

Az értékek újbóli polarizációját láthatjuk, amelyben Magyarország kerítést épít, svéd lelkészek viszont kereszteket fűrészelnek, és amelyben a magyarok csokot indítanak, a németek viszont kiteszik önkormányzati lakásaikból a régi bérlőket, hogy helyet adjanak a migránsoknak. Most Sobieskit áldozzák fel ezen az oltáron, aztán talán a déli harangszót, végül pedig Európát.