Németországban fél évszázad után először nyílik lehetőség az elfojtásra ítélt hazaszeretet érzésének felszabadítására. A lakosság csak a német-olasz párviadalt követően fogta fel, mi is történt, ugyanis a nemzeti tizenegy diadalútja szó szerint hipnotizálta a tömegeket és nyitotta fel észrevétlenül a szíveket. A hazaszeretet és a nemzeti büszkeség futótűzként terjedt és borította el az amúgy véletlenül sem patrióta lakosságot anélkül, hogy erről bárki is tudott volna.

A jelenség egyedi jellegét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a katonák kérésére a német hadsereg parancsnokságának külön döntéssel kellett engedélyeznie a katonai járművek nemzeti zászlókkal való feldíszítését a világbajnokság idejére. A látszat – felzászlózott német katonai járművek diadalmenete – azonban egyesek érzéseit sértette. A főváros, Berlin büszkén homoszexuális főpolgármestere, a szocialista Klaus Wowereit ezért bekeményített. A berlini rendőrség a hadsereggel ellentétben nem adott engedélyt járműveinek fellobogózására. Ennek magyarázataként Dieter Glietsch, a berlini rendőrség vezetője így nyilatkozott: „a rendőrség munkatársainak a labdarúgó-világbajnokság alatt nincs engedélyük szurkolókként szolgálatot teljesíteni”. A hadsereg döntése azonban hozzájárult a XXI. századi Németország új korszakának megnyitásához. Megszületőben van az új, korszerű és tiszta hazaszereteten alapuló német nemzeti öntudat. A német nemzeti tizenegy az egyszeri lehetőség súlyát ismerve vagy csak érezve, a világbajnokságot megelőző gyermekbetegségek ellenére saját erején felül teljesített. Kockázatvállalással, lelkesedéssel és emberfeletti fizikai teljesítménnyel érte el és lépte át a Rubicont Michael Ballack csapata. A nemzeti tizenegy az elődöntőben vesztett, de a szövetségi köztársaság nyert. A misztikusan deprimált Németország ugyanis hirtelen lerázta magáról az önmarcangolás félévszázados porát, letörölte lelkiismeretének tükréről a mindent befedő pókhálót, belenézett és megpillantotta önmagát. Ha valami tényleg megköszönhető Jürgen Klinsmann-nak, akkor az a német népszellem kivezetése a sötétség birodalmából. Németországban fénysebességgel terjed az általános jóérzés, amely eddig a győztes hatalmak privilégiuma volt. Azt, hogy a jelenlegi lelkesedés tartós patriotizmushoz vagy csak egy átmeneti eufóriához vezet, az idő fogja megmutatni. A jelek azonban reményre adnak okot. A feladat továbbra is adott, a vendéglátó Németország a bajnokság végéig vendéglátásból vizsgázik. Azok a százezrek és milliók viszont, akik ezekben a hetekben átlépik határait, biztosan más véleménnyel térnek majd haza, mint amivel elindultak. Az olaszok elleni mérkőzés elvesztése után egy fiatal német egyetemista lány a sírástól olykor-olykor szóhoz jutva csak ennyit tudott mondani: „Ich will nicht, dass die Flaggen abgehängt werden!” Ami magyarul annyit tesz: „Nem akarom, hogy levegyék a zászlókat!”