Nem akarunk olyanná válni, mint Nyugat-Európa címmel interjút közölt Trócsányi László igazságügyi miniszterrel a Die Welt című német konzervatív lap csütörtökön az úgynevezett Sargentini-jelentéssel kapcsolatban.

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

A miniszter a Magyarországról szóló Sargentini-jelentés európai parlamenti (EP-) elfogadásával kezdeményezett, hetes cikkely szerinti eljárásról elmondta, hogy annak története nem sikertörténet, hanem Európa megosztásának és gyengítésének története.

Arra a felvetésre, hogy a bírálók szerint éppen a kormány gyengíti az európai értékeket, kiemelte, hogy „nekünk másmilyen a világnézetünk, mi a társadalom kohézióját, történelmi gyökereinket, kultúránkat és nemzeti identitásunkat hangsúlyozzuk”.

Magyarország így olyan értékeket képvisel, amelyek fontosak Kelet- és Közép-Európában, Nyugaton viszont veszítettek jelentőségükből. Nyugaton az 1968-as „’értékforradalom” révén „istenítik az egyént”, Magyarországon viszont a közösséget, a „kollektív identitást” és a „nemzet szellemi fundamentumát” állítják a középpontba. Mindez „hatalmas vitát váltott ki Európában” – mondta Trócsányi László.

Kifejtette, hogy egyes szavak, fogalmak jelentése nem azonos Nyugaton és Magyarországon. Az egyenlőség fogalmából például Nyugaton levezetik, hogy mindenkinek van joga házasodni, Magyarországon viszont csak egy férfi és egy nő kapcsolata lehet házasság, a szabadság pedig Nyugaton „az egyén határtalan szabadságát” jelenti, „mi viszont abban hiszünk, hogy a szabadság felelősséggel jár”.

Ezek az értelmezésbeli különbségek helyenként annyira nagyok, hogy „néha azt kell mondanunk, nem fogunk tudni megegyezni”, de „nem is muszáj megegyezni, hanem meg kell tanulni tiszteletben tartani a másik véleményét” – mondta Trócsányi László. Hozzátette: „szellemi totalitarizmust” jelent, ha egy ideológia rákényszeríti nézeteit másokra.

A Sargentini-jelentésnek az igazságügyi rendszerrel kapcsolatos megállapításairól azt mondta, hogy a dokumentum „felszínes, általánosító ítéleteket” tartalmaz, az alkotmánybíróságról alkotott értékelése pedig „nevetséges”.

Arra a kérdésre, hogy a kormány miért tartja a jelentést a migrációról szóló vita részének, elmondta, hogy a nyílt társadalom körüli „alapelvi vitáról”, vagy „ha tetszik, ideológiai háborúról” van szó. Kezdetben olyan fogalmak álltak a vita középpontjában, mint a demokrácia és a jogállam, majd 2015-től a szolidaritás.

A magyar álláspont világos, a szolidaritást „koncentrikusan” értelmezi, úgy véli, hogy minden ország elsősorban azért a régióért felelős, amellyel határos. Magyarország Európa délkeleti részéért, a Balkánért, ezért fogadott be sok embert a balkáni háborúk idején – fejtette ki a miniszter, megjegyezve: „természetesen megértjük”, hogy Nyugat-Európa történelmi okokból „felelősséget, vagy akár lelkifurdalást érez” más régiókkal, mindenekelőtt Afrikával kapcsolatban.

Hozzátette: Magyarország „soha nem volt gyarmatosító hatalom, és nem is próbálkoztunk a demokrácia exportjával vagy más országok destabilizálásával”, most pedig Afrikából Nyugat-Európába igyekeznek emberek, Nyugat-Európa pedig a szolidaritása hivatkozva Magyarországra akarja erőltetni őket. „Meglátásunk szerint meg akarnak osztani velünk egy problémát, amelyhez semmi közünk” – mondta a miniszter.

„Látjuk, hogy milyen integrációs problémák vannak ott, és azt gondoljuk, hogy nekünk homogénebb társadalmunk van, és ezt meg akarjuk védeni” – mondta Trócsányi László.

Elmondta, hogy a nyílt társadalommal kapcsolatos gondolkodásmód mindenek fölé helyezi az egyént, tartalmazza a multikulturalizmus eszméjét és azt, hogy „csak a világpolgár a jó polgár”. Hozzátette, hogy bárki szabadon követheti ezt a gondolkodásmódot, „de nem követelheti meg tőlünk, hogy mi is ilyenek legyünk”.

Arról is szólt, hogy míg Magyarország a közösséget, a „kollektív identitást” és a felelősségvállalást helyezi a középpontba, a nyílt társadalom „identitás nélküli”. Képviselői közé tartoznak bizonyos nemzetközi civil szervezetek is, amelyek „ideológiai misszionáriusként” tevékenykednek, és „politikai szereplők”, amelyek a részvétel elvére hivatkozva befolyást akarnak szerezni, de felelősséget nem akarnak vállalni.

Ezek a viták vezettek a Sargentini-jelentéshez, amelyben politikai eszközként használják fel a jogállam fogalmát, és „ideologizálnak kérdéseket”, amelyeket inkább párbeszéddel kellene rendezni.

A miniszter a többi között kifejtette, hogy a jelentés körüli viták az ideológia mellett hatalmi politikáról is szólnak, mert sokan egy „új centrumot” akarnak létrehozni „Macronnal és Merkellel” – a francia államfővel és a német kancellárral -, egy „egyfajta új frank birodalmat, középpontjában Németországgal és Franciaországgal”. Ezért az EP-választás arról szól majd, hogy létrejön-e egy „centralizált Európa”, amelyben Kelet- és Közép-Európának csak annyi szerepe lesz, hogy „maradjon csendben és bólintson rá” a központ döntéseire.

A miniszter megerősítette, hogy a kormány október közepén az Európai Bírósághoz fordul a jelentésről tartott EP-szavazás szavazatszámlálási módszere miatt.

A Közép-európai Egyetemmel (CEU) kapcsolatban Trócsányi László elmondta: meg kell vizsgálni, hogy a New York állambeli Bard College-ban valóban a CEU keretében folytatnak-e oktatást, és ehhez „szükséges bizonyos idő”.