Nem fogja elhinni, mi történt Pekinggel – Így lett a szmog városából Ázsia zöld szíve

Peking Kína fővárosa és a világ egyik legnagyobb metropolisza, az elmúlt évtizedekben lenyűgöző átalakuláson ment keresztül a fenntarthatóság és a városi zöldterületek fejlesztése terén. 2008-ban, a pekingi olimpiai játékok idején a világ figyelme a városra szegeződött, ám sokan aggodalmukat fejezték ki a rossz levegőminőség miatt. A sűrű szmogot a zsúfolt forgalom, az ipari kibocsátások és a széntüzelésű erőművek okozták, ami miatt kételyek merültek fel, hogy Peking zöld és élhető környezetet tud-e biztosítani az olimpiára. A pekingi hatóságok azonban drasztikus intézkedéseket hoztak: korlátozták az autóforgalmat, számos gyárat kitelepítettek a városon kívülre, és előmozdították az elektromos járművek, köztük az elektromos motorkerékpárok használatát. Ezek az erőfeszítések az olimpia után is folytatódtak, és Peking az ökológiai városfejlesztés egyik vezető példájává vált Kínában. A kormányzat célul tűzte ki, hogy Pekinget kertvárossá alakítsa, ennek érdekében átfogó technológiai, ökológiai és kulturális programokat indított.

Peking intelligens kertépítési stratégiája több pilléren nyugszik, köztük az „Egy térkép, egy hálózat, három platform” rendszerén, amely digitális menedzsmentet, lakossági szolgáltatásokat és egy irányítási központot is magába foglal. A robotika és kertépítés összekapcsolása innovatív megoldásokat hozott a zöldfelületek fenntartásában, új lendületet adva a kertvárosi törekvéseknek. Peking 25 egyetem és kutatóintézet összefogásával megalapította a Fővárosi Táj- és Erdőgazdálkodási Innovációs Szövetséget, amely 103 szakértői állomást és a „Száz park, száz szakértő” műszaki szolgáltatási platformot hozta létre. A Nemzeti Erdő- és Fűgazdálkodási Hivatal támogatásával 28 nemzeti innovációs platform létesült, többek között a természetismereti oktatás és a rózsafajta-nemesítés területén. Az elmúlt évtizedben 85 új technológiai megoldást fejlesztettek ki és 196 helyi szabványt vezettek be, amelyek jelentősen mozdították elő az Összterületi Erdőváros és Kertváros koncepciójának megvalósulását.

Peking 676 új, hivatalosan elismert növényfajtával országos vezető szerepet tölt be az erdő- és gyepgazdálkodásban, valamint elsőként adta ki az Ökológiai Civilizáció Mélyítésének Útmutatóját, amely a madárfajok védelmére és a fenntartható erőforrás-gazdálkodásra is fókuszál. A város zöldfelületeinek 100%-os megfigyelése, a kártevőfertőzöttség 0,99% alá csökkentése és a Peking-Tianjin-Hebei régió 27 éves közös védekezési rendszere mind hozzájárul a térség ökológiai stabilitásához. Peking kulturális öröksége a zöldterületek fejlesztésével új jelentőséget nyert, a kertkultúra kiállításokon, fesztiválokon és irodalmi alkotásokon keresztül él tovább, szervesen illeszkedve a hatalmas város identitásába.

Különlegességek is találhatóak a városban. Peking 41.000 különleges ősi fát tart számon, köztük 6.100 első kategóriás, 34.000 második kategóriás és 1300 különösen értékes egyedet, például a Miyun kerület 3500 éves ciprusfáját. A fák védelmére magas szintű gondozási rendszert alakítottak ki. Időközben Peking, több mint 1100 parkjával, elnyerte az Ezer park városa címet. Peking városképe ma már nemcsak történelmi épületeiről és modern felhőkarcolóiról híres, hanem a zöldterületek, parkok és természetes tájak harmonikus egységéről is. A város parkstruktúrája – amely központi, külvárosi és erdős-mocsaras övezetekre épül – a lakosság életminőségének javítását szolgálja, a lakosság számára 500 méteres körzetben elérhető zöldterületeket biztosítva. A városkép megújításában fontos szerepet játszanak a parkosított utcaképek, a függőleges és tetőkertek, valamint a „kertfalvak”, amelyek a zöldterületeket a mindennapi élet részévé teszik.

Peking célja egy olyan város megteremtése, ahol az urbanizált környezet és a természet kölcsönösen erősíti egymást. A városi főútvonalakat tájfolyosókká alakítják, a tetőkertek és vertikális zöldfelületek pedig harmonizálnak a szürke infrastruktúrával. 2024-ben Peking zöldterületeinek aránya elérte a 49,8%-ot, az erdővel borított területek pedig a város 44,9%-át tették ki, így a lakosok fejenként átlagosan 16,9 négyzetméter parkfelületet élvezhetnek. Ez az eredmény lehetővé tette, hogy Peking elnyerje a Nemzeti Erdőváros címet. A terv célja az ökológiai rendszerek stabilitásának erősítése, a fenntarthatóság biztosítása és a biológiai sokféleség megőrzése az erdőségek kiterjesztésével.

Peking mint Kína politikai és kulturális központja vezető szerepet vállal a kertvárosi modell kialakításában, egy átfogó térszerkezeti rendszert követve, ami technikailag egy ökológiai védőövet, öt zöld sávot, két tengelyt, három gyűrűt, kilenc éket és tizenöt klasztert jelent. Ez a struktúra nemcsak a természethez való alkalmazkodást szolgálja, hanem fenntartható és élhető városi környezetet teremt. Peking hegyek, folyók, erdők és tavak ölelésében fekszik és integrált módon kezeli a természeti elemeket, miközben kiemelt figyelmet fordít a biológiai sokféleség védelmére. A város napjainkban Hszi Csin-ping elnök ökológiai civilizációról alkotott vízióját követi, amelyben a természet és az urbanizált környezet egymást kiegészítő elemként működik. Peking a városi biodiverzitás globális központjává vált, az ENSZ pedig a Biológiai Sokféleség Bájának Városaként (Biodiversity Charming City, UNFCCC) ismerte el. A város kulcsfontosságú állomás a kelet-ázsiai–ausztráliai madárvonulási útvonalon, bizonyítva, hogy az élővilág és az urbanizált környezet képes egymást gazdagítani.