Nem örülök, ha megosztott világban élünk

– Kancellár úr! Ön már állandó és egyúttal sztárvendégnek számít az esztergomi MCC Feszten. Szívesen jön Magyarországra?

– Magyarország sok mindent kínál, az itteni vidéki régióktól a fővárosig, Budapestig, ahová mindig szívesen jövök, mert nagyon élénk és dinamikus város.

– Júniusban EP-választások voltak Európa-szerte. Hogyan értékeli az eredményeket? Valóban jobbratolódás történt Európában?

– Minden választás hoz némi változást, de ezen most nem történt forradalom. Sokkal inkább irányváltás volt, ahol a jobbközép és a jobboldali politikai pártok jelentős számú mandátumot szereztek az Európai Parlamentben. Ugyanakkor a Zöldek elvesztették szavazataik huszonöt százalékát, ami azt sugallja, hogy a választók mélységesen elégedetlenek az éghajlatváltozás, a woke mozgalom és általában a politikai viták kezelésével. Egyre többen félnek kinyilvánítani a véleményüket, nehogy emiatt leírják vagy nyomás alá helyezzék őket.

– Beszéljünk Ausztriáról, amelyet eddig az Osztrák Néppárt (ÖVP) élén kétszer kormányzott koalícióban: először az FPÖ-vel, majd a Zöldekkel. Ha összehasonlítja a két kormányt, melyik volt sikeresebb?

– Mindkettőben sokat tudtunk előrelépni hazánk érdekében. A Zöldekkel való kormányzás kihívást jelentett, mert a megközelítések és a perspektívák nagyon eltérőek voltak. A Szabadságpárttal nyilván több volt a tartalmi átfedés.

– Mégpedig?

– Az illegális migráció elleni küzdelemben, az Ausztria biztonságát erősítő intézkedések terén, de Ausztria versenyképesebbé és gazdaságilag sikeresebbé tételével kapcsolatosan is. Rövid időn belül számos pozitív reformot tudtunk végrehajtani.

– Magyarországon is láttuk ennek az együttműködésnek a sikereit, majd hirtelen jött a mindent elsöprő Ibiza-botrány. Heinz-Christian Strache FPÖ-s alkancellár a koalíció megmentése érdekében lemondott a kancellárhelyettesi és pártelnöki posztjáról. Ennek ellenére új választásokat írtak ki. Miért?

– Az egy nehéz helyzet volt akkoriban. Az Ibiza-videó sajnos véget vetett ennek a nagyon sikeres együttműködésnek. De büszke vagyok arra, amit ebben a két évben elértünk: a munkahelyek rugalmassá tételétől és a nulla költségvetési hiánytól kezdve a társadalombiztosítási reformon keresztül a többi fontos változtatásig, például a családokat erősítő adórendszerig és a személyi jövedelemadó csökkentéséig. A rövid idő ellenére sok mindent elértünk.

– Elégedett volt a belügyminiszterével, Herbert Kickl úrral?

– Teljesen normális a politikában, hogy egyes témákban egyezzen a véleményünk, másokban pedig eltérjen.

– Kickl úrnak most nagyon jó esélyei vannak szabadságpárti kancellárjelöltként: egyes közvélemény-kutatások szerint a Szabadságpárt az első helyen áll, szeptemberben pedig parlamenti választás lesz Ausztriában. Újra létrejöhet egy ÖVP–FPÖ-, vagy akár egy FPÖ–ÖVP-koalíció?

– Visszavonultam a politikától, és most a magánszektorban dolgozom. E tekintetben nem nyilatkozom sem a választási kampányról, sem a koalíciós tárgyalásokról.

– Tervezi, hogy valamikor visszatér a politikába? Biztosan megvan önben az ambíció, hogy vállalkozóként sikeres legyen; egy alkalommal úgy fogalmazott, megízlelte a vér ízét abban, amit jelenleg csinál. De ugyanez igaz a politikára is!

– Mikor az osztrák kormányban kezdtem dolgozni, 24 éves voltam, és több mint tíz éven át töltöttem be tisztségeket. Mindig is nagyszerű volt szolgálni a hazámat, ugyanakkor jó érzés most új tapasztalatokat szerezni.

– Közben a világ választóvonalhoz érkezett, nagyon komoly kérdések merülnek fel Európa sorsával kapcsolatban. A legfontosabb a háború vagy a béke kérdése. Hogyan értékeli Orbán Viktor miniszterelnökünk békemisszióját?

– Egy globalizált világban nőttem fel. Most egy olyan szétszakadt világban élünk, amelynek darabjai egyre távolodnak egymástól. Nagyon remélem, hogy ez a blokkmentalitás valamikor megszűnik, és visszatérünk a globalizált világba. Ami az ukrajnai háborút illeti, úgy gondolom, hogy fontos a tárgyalási csatornák nyitva tartása, és ezért minden olyan próbálkozás, amely a párbeszéd csatornáinak nyitva tartására irányul, pozitív. Remélem, hamarosan véget ér a vérontás, és létrejöhet a tűzszünet. Végül csak akkor lesz béke, ha tárgyalások kezdődnek Ukrajna és Oroszország között.

– Mikor kerülhet sor erre?

– Remélhetőleg hamarosan, mert nem hiszem, hogy ennek a konfliktusnak lehet katonai megoldása.

– Jó, hogy így látja, mert sajnos Európában, például Németországban is vannak olyan politikai erők, amelyek a háborút támogatják. Európa második nagy sorskérdése az Oroszország elleni hatástalan szankciók, amelyek többet ártanak Európának, mint Oroszországnak. Erről mit gondol?

– Véleményem szerint reagálni kellett az orosz agresszióra. A szankció enyhébb eszköz, mint a katonai válasz, így megértem, hogy az Európai Unió szankciókkal reagált. A dolgok természetéből adódóan nem minden intézkedés százszázalékosan hatékony.

– Csakhogy Oroszország szinte semmit sem veszített gazdasági potenciálja, illetve növekedése tekintetében, Európa azonban a saját szankcióitól szenved.

– Oroszország újraorientálódott. Az orosz gazdaság továbbra is növekszik, különösen azért, mert a Kínába és a Közel-Keletre irányuló exportja jelentősen megnőtt.

– Ha már Kínáról beszélünk, ejtsünk szót az EU Kínához fűződő kapcsolatairól is. Ha Európa lemond ezekről, akkor bezárhatjuk a boltot?

– Kína fontos kereskedelmi partner, de számos iparágban erős versenytárs is. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy soha nem lesz egyszerű a megoldás. Mint korábban említettem, általában a globalizáció híve vagyok, és nem örülök, ha megosztott világban élünk. Szeretném, ha újra közelebb kerülnénk egymáshoz.

– Mi ennek a feltétele?

– Az ukrajnai háború sok mindent megváltoztatott. Remélem, hogy hamarosan tűzszünet lesz és véget ér a háború, hogy aztán fokozatosan visszatérhessünk a békés, közös világunkba.