Német államfő: a mai a valaha volt legjobb Németország

A Brandenburg tartományi fővárosban a koronavírus-járvány miatt a tervezett több százezer fős népünnepély és nagyszabású állami megemlékezés helyett alig száz ember – többnyire vezető politikusok – részvételével tartottak ünnepséget, amelyen a szövetségi elnök Timothy Garton Ash brit történészt idézve rámutatott, hogy az utóbbi három évtized volt Németország történetének harminc legjobb éve.

„Ellentmondásos helyzetben vagyunk, mert messze nem tartunk még ott, ahol kellene, de sokkal többet értünk el, mint hisszük” – mondta Frank-Walter Steinmeier, kiemelve, hogy „a valaha volt legjobb Németországban élünk, (…) örüljünk ennek közösen, és építsünk fel rá egy jó jövőt”.

Feladatok vannak még bőven, köztük a megosztottság és újraegyesítés közös történelmi emlékezetének kialakítása – emelte ki a német államfő, hozzátéve, az 1989-90-es átalakulás és az utóbbi három évtized az ország keleti részén minden család életét megváltoztatta, Nyugaton viszont „a legtöbben távolról, és gyakran távolságtartással” élték meg a folyamatot.

Ezt mutatja például, hogy a keleti tartományok lakói közül lényegében mindenki járt már Nyugaton, viszont a nyugatiak 20 százaléka be sem tette a lábát a volt NDK területére, és „amikor keletnémetek mesélnek magukról, a Nyugat domináns helyet foglal el a történetükben, sok nyugatnémet élettörténetében viszont egy szó sem esik a Keletről”.

A nyugatnémet megközelítés igen öntudatosan magának követeli az „össznémet” perspektíva pozícióját, és ebben a világlátásban a Keleten folytatott élet a szabványostól eltérő, nem is igazi német, hanem „más életként” jelenik meg, így a keletnémet történetek még nem annyira természetes részei a közös történelemnek, mint a nyugatnémetek.

Ugyanakkor az olyan keleti városok, mint Lipcse vagy Rostock jóval erősebbek gazdaságilag, mint a Ruhr-vidék jó néhány városa, és már évek óta többen költöznek Nyugatról Keletre, mint fordítva. Számos keletnémet egyetem és kutatóintézet világszerte mágnesként vonzza a diákokat és a tudósokat, és szerte a keleti tartományokban lehet találkozni „lenyűgöző emberekkel, akik sikeres vállalkozást alapítottak, új ötleteikkel ismét vonzóvá tettek kiürült városokat, és tenni akarásukkal és gyakorlatiasságukkal minden kihívást legyőznek”.

Így a volt NDK területén több a fejlődés, mint a hanyatlás, és sokhelyütt nem is a Nyugat utánzása a cél, hanem a Kelet előnyének biztosítása – fejtette ki Frank-Walter Steinmeier, példaként említve Zwickaut, ahol egykor Trabant gépkocsikat gyártottak, a közelmúltban pedig megnyílt Európa legnagyobb elektromosautó-gyára, és a brandenburgi Grünheidét, ahol első európai üzemét és fejlesztési központját építi az elektromos mobilitás egyik legrangosabb szereplője, az amerikai Tesla.

A német államfő hangsúlyozta, hogy az újraegyesített ország jóval több, mint egységeinek összessége, a keleti és nyugati tapasztalatok összefogásával egy új, „modern és sikeres ország épült Európa közepén”. Az új ország sikerét megalapozó keleti vívmányok, kezdeményezések listája hosszú és sokszínű, a napközbeni gyermekellátás rendszerének kiépítése éppen úgy hozzátartozik, mint a fokozott érzékenység és figyelem a kelet-közép-európai térségre – mondta Frank-Walter Steinmeier.

A megosztott ország újraegyesítéséről szóló keletnémet-nyugatnémet államközi szerződés 1990. október 3-án lépett hatályba, a megállapodás révén az NDK az egyesült szövetségi köztársaság hat új tartományává vált. Az évfordulós ünnepségeket mindig a törvényhozás tartományi kormányokat összefogó kamarája, a Bundesrat soros elnöki tisztségét betöltő tartomány, az idén az egykori NDK területén – Berlint körülölelve- fekvő Brandenburg szervezi.

Dietmar Woidke brandenburgi miniszterelnök a központi állami ünnepségen elmondott köszöntőjében kiemelte, hogy az újraegyesítés kétségtelenül hatalmas siker, de nem sikertörténetek sorozata. „A súlyos csapások, a vereségek és a hibák is hozzátartoznak utunkhoz” – mondta a szociáldemokrata (SPD) politikus, rámutatva a többi között arra, hogy az újraegyesítés első két évtizedében fiatalok tömegesen vándoroltak át nyugatra, és a változás azoknak is fenekestül felforgatta az életét, akik nem költöztek el.

Az évfordulóra megjelent felmérések, tanulmányok és közvélemény-kutatások alapján a kelet-nyugati megosztottság nem az egyetlen és nem is a legfontosabb törésvonal Németországban, de harminc év után is jelentős, elsősorban gazdaságilag. Ezt jelzi például, hogy a keleti tartományokban – amelyekben 16 millió ember, az ország durván 83 milliós lakosságának nagyjából 19,5 százaléka él – az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) 32 700 euró (12 millió forint), amely több mint tízezer euróval kevesebb a nyugati tartományokban regisztrált 43 400 eurónál. Ugyancsak jellegzetes eltérést mutat a jövedelmi középérték – az az érték, amely a jövedelmet tekintve két egyenlő részre osztja a vizsgált népességet -, amely a volt NDK területén havi bruttó 2827 euró, csaknem 700 euróval elmaradva a nyugati tartományokban mért 3526 eurótól.