Német horrortörvény a szólásszabadság ellen
A német szövetségi kormány karácsony előtt fogadott el egy olyan törvénytervezetet, amely teljes mértékben elkerülte a nyilvánosság figyelmét, holott alapjaiban írhatja át a politikai véleménynyilvánítás szabadságát. A digitális minisztérium által kezdeményezett, a „politikai hirdetések átláthatóságáról” szóló jogszabály célja hivatalosan a nemkívánatos külső befolyás visszaszorítása. A Nius exkluzív beszámolója szerint azonban a tervezet olyan drasztikus eszközöket adna a hatóságok kezébe, mint a bírósági végzés nélküli házkutatás és a szerkesztőségi lefoglalás.
A jogszabály egy európai uniós rendelet átültetése a német jogrendbe. A brüsszeli elképzelés szerint meg kell akadályozni, hogy Európán kívüli mecénások rejtett módon, véleményvezéreken keresztül avatkozzanak be a választók döntéseibe.
Példaként a 2024-es romániai elnökválasztást hozzák fel, ahol a győztes jelölt sikerét a TikTok állítólagos „részrehajlása” miatt semmisítették meg, az ítéletet azonban azóta sem támasztották alá kézzelfogható bizonyítékokkal.
Az új szabályozás értelmében a politikai hirdetéseket közzétevő szolgáltatóknak és a hirdetőknek minden eddiginél részletesebb adatokat kell szolgáltatniuk. Már nem elegendő a pénzügyi forrás megjelölése;
nyilatkozni kell a hirdetés politikai céljáról, a készítő személyéről, a kampány összköltségéről, sőt, még arról is, hogy a hirdető szerepel-e a lobbistákat jegyző listán.
Emellett pontosan meg kell határozni a célcsoportokat és a felhasznált összegek eredetét is. Az adminisztrációs terhek és a súlyos jogi kockázatok miatt a nagy techóriások, mint a Google, a Meta és a TikTok már jelezték is, hogy a jövőben inkább teljesen lemondanak a politikai hirdetések közzétételéről.
A törvénytervezet legvitatottabb eleme mégis a hatósági jogkörök példátlan kiterjesztése. Amennyiben úgynevezett „közvetlen veszély” áll fenn,
az ellenőrző szervek bírói jóváhagyás nélkül is behatolhatnak a techcégek irodáiba vagy a szerkesztőségekbe.
Szakértők és jogászok élesen bírálják ezt a pontot, mivel a „közvetlen veszély” fogalma ebben az esetben értelmezhetetlen, és lehetőséget biztosít önkény alkalmazására. Joachim Steinhöfel jogász szerint a tervezet kiiktatja a rendszerből a bírói kontrollt, és
az alapvető jogokat a mindenkori hatalmi érdekeknek rendeli alá.
A szabályszegőkre súlyos büntetések várnak: a bírság mértéke elérheti a hirdető vagy a szolgáltató éves árbevételének hat százalékát is. Ez a fenyegetés nemcsak a médiavállalatokat, hanem a politikai szereplőket is közvetlenül érinti. A kritikusok szerint a homályos megfogalmazások és a drákói büntetési tételek együttesen a közélet kiüresedéséhez és burkolt cenzúrához vezethetnek, mivel a szereplők a kockázatoktól tartva inkább kerülni fogják a politikai témájú megszólalásokat.
