Egy ország vezetőinek a saját nemzetük, polgáraik érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Úgy látom, hogy ez Magyarországon százszázalékosan meg is valósul. Nemzeti politikát folytatnak. Olaszországban viszont ez nincs így – mondta a Demokratának Nicola Buonsante. Az észak-olasz Borgo San Giovanni polgármesterével az olaszországi migránshelyzetről és azokról a problémákról beszélgettünk, amelyekkel a településeknek nap mint nap meg kell küzdeniük.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Mutassa be Borgo San Giovannit, illetve vezetőjét!

– Tizenegy éve, 2006 óta vagyok a 2500 fős település polgármestere, eddig három alkalommal választottak meg, legutóbb a szavazatok 72 százalékával. 2004-től 2013-ig én voltam a jobboldali tömörülés megyei csoportfőnöke, illetve frakciófőnöke is. Lodi olyan szempontból különleges megyének számít, hogy nálunk csak kistelepülések vannak, néhány száztól 3600 fősig, a megyeszékhelyet, a 47 ezres Lodi városát leszámítva. Ebben a térségben főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, emellett vannak logisztikával foglalkozó cégek is, illetve az állatorvosi egyetemnek is működik kihelyezett tagozata. Bár kicsi, de történelmi városkákról van szó, Lodi története is Barbarossa Frigyesig nyúlik vissza, ami a város címerében is megjelenik. Elhelyezkedésünk is ideálisnak mondható, a Milánót Bolognával összekötő autópálya első kijárata Lodi, ahonnan egy kilométerre fekszik a mi településünk, tehát Milánótól mindössze húsz kilométerre. Olaszországi viszonylatban kedvező a helyzetünk, hét-nyolc százalékos a munkanélküliségi ráta, a fiatalok is találnak munkát, és a magyar kormányhoz hasonlóan nekem is az volt a célkitűzésem, hogy ahol lehet, helyi embereket alkalmazzanak. Ritka, hogy munkáért, segélyért kopogtatnának a hivatalom ajtaján.


– Csupa jó hír, ám a közelmúltban eljuttatott hozzánk egy levelet, amelyben a problémáikról ír…

– Előrebocsátom, ahogy Olaszország más részein, nálunk is élnek törvényes körülmények között érkezett, beilleszkedett, törvénytisztelő bevándorlók, akikkel semmi gond nincs. Csakhogy tavaly ősz óta folyamatosan közel háromtucatnyi migráns tartózkodik a településünkön, akikről ez sajnos nem mondható el.


– Nem volt beleszólása abba, hogy e migránsokat elhelyezhetik-e önöknél?

– Ami a rendszert illeti, a városvezetőknek nincs nagy döntési szabadságuk abban, hogy a településükre jöhetnek-e migránsok. A helyi prefektúrák, esetünkben Lodi város prefektusa nyilatkozatra kérte a polgármestereket, tudnak-e fogadni embereket, és ha igen, mennyit. Amennyiben nemleges választ kaptak, a prefektúra pályázatot írt ki. Nálunk ez 16 millió euró (4,9 milliárd forint – a szerk.) értékben történt. Bárki jelentkezhetett, és ha megfelelt a követelményeknek, akkor fogadhatta a migránsokat: naponta 37 eurót (11 ezer 200 forintot) kapván az ellátásukra.


Bevándorlók tüntetése Lodiban

– Ami körülbelül 337 ezer forint havonta. Fejenként…

– A minket érintő döntésről jómagam csak informális tájékoztatást kaptam. Jellemző az időpont: 2016 októberében, egy pénteki napon, délután kettőkor felhívott a prefektus, „polgármester úr, érkeznek önökhöz a migránsok”. Majd hozzátette, hogy mivel péntek van, mindjárt hétvége, véleménye szerint fölösleges személyesen találkoznunk…


– Ügyes.

– Jelen pillanatban 36 migráns él nálunk egy olyan ingatlanban, amely egy libanoni magánszemély tulajdona. Egy torinói illetőségű szövetkezet egy nagyobb szervezettel társulva látja el őket.


– Havonta durván 12 millió forintért… Nem is rossz üzlet.

– A gond az, hogy szándékukban sincs semmiféle integráció, folytatni akarják azt az életmódot, amit eddig is. Ez a helyi közösség számára elfogadhatatlan. Olaszország és Magyarország történelmében is voltak olyan időszakok, amikor különböző okok miatt sokan hagyták el az országot, és a tőlünk kivándorlókra jellemző volt, hogy alkalmazkodni akartak a befogadó állam törvényeihez, dolgozni szerettek volna, a társadalom hasznos részei lenni. Az viszont, amikor azt látjuk, a mostani migránsok, akik a legújabb generációs okostelefonokkal járnak-kelnek, még az internethálózat, a wifi hiánya miatt is akár erőszakos tüntetést szerveznek, az teljesen más attitűdöt jelent, ami rossz hatással van a közösségünkre.


– Ez miképpen jelentkezik?

– Nem szerencsés, hogy az elhelyezett migránscsoportok összetétele nem homogén, és bár nálunk csak nők és gyerekek vannak, jó néhányszor volt példa komoly vitákra, sőt verekedésre is az eltérő országokból érkezettek között. Bár nekünk, polgármestereknek a döntésbe semmiféle beleszólásunk nem volt, a helyi polgárok nyilvánvalóan tőlünk várják a megoldást. Mivel kis település vagyunk, az emberek ismerik a telefonszámomat, szinte naponta hívnak, hogy milyen bajok vannak a migránsokkal.


Szemét a migránsszállás mellett Borgo San Giovanniban

– Például?

– Például a közparkban, a bokor mögött élnek szexuális életet. Én elsősorban a megyére, illetve Borgo San Giovannira jellemző gondokról tudok beszámolni, de látom, hogy ez ugyanígy működik országos szinten is. Sajnos a kormány tűri ezt a helyzetet. Ennél is nagyobb gondot jelentenek a bevándorlóknak nyújtott jogszabályi lehetőségek, hogy egyszerűen kapnak tartózkodási, letelepedési engedélyt, személyi igazolványt. Ha pedig én mint polgármester megtagadnám valakitől az igazolvány kiadását, akkor törvénysértést követnék el.


– Mennyire általános ez az állapot?

– A megyei polgármesterek húsz százalékát adják a jobbközép pártok, közéjük tartozom én is, vagyis a települések vezetőinek nyolcvan százaléka baloldali. Legutóbbi, Rómába küldött levelünk viszont, amiben mielőbbi lépéseket szorgalmaztunk, pártállástól függetlenül egyöntetű támogatást élvezett a térség polgármestereinek részéről.


– A migránsok elhelyezése a település számára jelent-e pluszkiadásokat? Kapnak-e rá forrást?

– Támogatást nem kapunk, ez kizárólag azoknak a szervezeteknek, csoportoknak jár, amelyek a pályázatokon nyertek és a migránsok ellátását vállalják. Költségek? Eddig annak a tíz igazolványnak a kiadása jelentett költséget, amit a törvényeknek megfelelően kiállítottam. Ez persze még nem olyan nagy gond, jómagam hosszú távon inkább a gyerekekkel kapcsolatos feladatoktól tartok. Ők ugyanis nem beszélnek olaszul, jobb esetben franciául tudnak, sokan azonban nem beszélnek európai nyelvet. Mi lesz akkor, ha biztosítani kell az ingyenes oktatásukat? Ki lesz, aki tanítja őket, ki lesz, aki tolmácsol? Ezt nekünk kell megoldanunk és finanszíroznunk? Vagy egy másik feladat: olasz gyerekekkel is előfordul, hogy ki kell emelnünk abból a családi környezetből, ahol élnek, és államilag elhelyezni őket. Ez évi tízezer euró költséget jelent gyermekenként. Nyilvánvalóan a migráns gyerekek sem maradhatnak olyan felnőtt környezetben, ahol rendszeresek a már említett viták a különböző országból érkezettek között. Őket hogyan és hová helyezzük el? És miből finanszírozzuk?


– Említette a migránsoknak kiállítandó igazolványokat: mi kell ahhoz, hogy valaki erre jogosult legyen?

– A jelenlegi irányelvek szerint, amennyiben megvannak a megfelelő dokumentumok, akkor a migránsok egy hónapon belül igényelhetik a személyi igazolványt. Ez azért lényeges, mert ezzel szabadon mozoghatnak az egész ország területén. Illetve Európában is, bár amikor ezt felhoztam, az volt a válasz, hogy ez csak elvi lehetőség, mert a környező országok úgysem fogadják őket, és miért is mennének el, ha itt megtalálják a számításaikat… A legnagyobb gondnak azt látom, hogy a migránsokat sokan nem embereknek tekintik, hanem pénzbevételi forrásnak, csomagnak. Ha polgármesterként azt tapasztalom, hogy a településen a migráns nők érkezésével megjelent a prostitúció, ami korábban nem volt jellemző, akkor a prefektúra mossa kezeit, mert őt az érdekli, hogy leadta a szükséges számú csomagot. A szervezeteket és magánembereket pedig, akik a pályázaton nyertek, a csomagok után megkapott havi 1100 euró foglalkoztatja. Nem véletlen, hogy, főleg Dél-Olaszországban, jó néhány olyan erre szakosodott szövetkezet jött létre, amely akár 200-300 migránst is elhelyez, vagyis több százezer eurót kap havonta.


– A Frontex, az uniós határvédelmi ügynökség jelentése szerint júliusban 57 százalékkal kevesebb migráns érkezett Olaszországba a Földközi-tengeren keresztül, mint egy hónappal korábban. Bár ez is tízezer embert jelent, de lehet-e ez egy kedvező folyamat kezdete?

– Tényként kezelhetjük, hogy egyes NGO-k célirányosan elmentek hajóikkal a menekültekért, lényegében embercsempészettel foglalkoztak. Amikor egy szicíliai ügyész először találta azt mondani, hogy valami homályos ezen szervezetek körül, félretették. Három hónappal később, amikor egy fedett ügynök, egy rendőr beépült a civil szervezetekbe és kézzelfogható bizonyítékokkal szolgált minderről, végre megtörtént a szigorítás, a magatartási kódex kidolgozása az NGO-k számára. Líbia esetében azt látjuk, hogy megerősítették az ellenőrzést, ennek köszönhetően az embercsempészek nem tudnak a partjaikig elmenni. De nyilvánvaló, hogy Líbiának előbb-utóbb pénzt kell adni ezért, és az is világos, hogy mivel ott nem egyetlen kormány van, legalább négy vezetésnek kell eljuttatni a támogatást, hogy fenntartható legyen ez az állapot. Úgyhogy egyelőre óvatos vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez átmeneti eredmény vagy tartós javulás lehet-e. Emlékszem Orbán Viktor jó szándékúan provokatív javaslatára, hogy Olaszország zárja le a kikötőit. Ezen egyesek felháborodtak, pedig nyilván azt akarta kifejezni, hogy mi is vegyük fel a kesztyűt, legyünk határozottabbak az érdekeink érvényesítésében. Arra is emlékszem, amikor Magyarország felhúzta a határvédelmi kerítést, felbolydult a világsajtó, a politika, ehhez képest nézzük meg az aktuális helyzetet: egyre több helyen szigorodik a határ­ellen­őrzés, a határvédelem.


– Azt mondta, hogy a polgármesterek nézeteiktől függetlenül nagyrészt egységesek a problémát illetően. Az országos politikában mit tapasztal?

– Ott koránt sincs ekkora egység. A legutóbbi helyhatósági választáson megerősödtek azok a jobbközép pártok, amelyek az erőltetett migráció ellen vannak, sok olyan településen is nyertek, ahol korábban baloldali polgármester volt. A baloldal általában úgy kommunikál, hogy szegény emberekről van szó, akiket segíteni kell. Közben például előfordult olyan demokrata párti rendezvény, ahol migránsok dolgoztak ingyen, vagyis egyes baloldali politikusok azt gondolják, a migránsok ezt később vissza fogják adni politikai támogatásként… Mi viszont azt mondjuk: természetesen szolidárisak vagyunk a nehéz sorsú emberekkel, de először is nézzük meg, hogy állunk helyben. Olaszországban is sok a szegény. Számos nyugdíjas havi ötszáz euróból él, ebből fizeti a számlákat, a lakbért, mivel a magyarországinál jóval többen élnek bérelt lakásban, fizeti az élelmet, minden kiadását. Először segítsük őket, utána, ha van kapacitásunk, a migránsokat is. Pártom, a Fratelli d’Italia hozzám hasonlóan azon a véleményen van, hogy szigorítani kell az állampolgársághoz jutást: ne csak az legyen a szempont, hogy valakinek rendben vannak a papírjai, hanem érezze is magát olasznak.


– Említette Orbán Viktort: mi a véleménye a magyar kormány migrációs kérdésben képviselt álláspontjáról? Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy a terrortámadások és más problémák ellenére Brüsszelben, Berlinben szankciókkal fenyegetik azokat az országokat, amelyek a kvótarendszer és az ellenőrizetlen migráció ellen küzdenek?

– Nekem azért szimpatikus Orbán Viktor és kormánya, mert az én alapelveim szerint egy ország vezetőinek a saját nemzetük, polgáraik érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Úgy látom, hogy ez Magyarországon meg is valósul. Nemzeti politikát folytatnak. Olaszországban viszont ez nincs így. Ami az uniót illeti, egyre jobban érzékelhető, hogy a két legerősebb nemzet, Németország és Franciaország gyakran karöltve próbálja erőből keresztülvinni a saját elképzeléseit. A Brexit előtt a britek ellensúlyt jelentettek, amióta viszont ők nincsenek, pontosabban, majdnem nincsenek az EU-ban, azóta ez az egyensúly kibillent, és az erőpolitika érvényesül. Magyarország, Lengyelország és Csehország egyre határozottabb álláspontot képvisel. Szerintem ezen az országok akarata egyáltalán nem irreleváns az EU-ban. Igenis lehet meghatározó erejük. Néha hallani olyan hangokat, hogy ha ezek a közép-kelet-európai államok nem állnak be a sorba, szálljanak ki a közösségből és boldoguljanak egyedül. Ám az uniónak egyáltalán nem érdeke ezen országok kiválása, mert ez az EU-nak kudarcot jelentene. Nem is lenne életképes elképzelés.

Bándy Péter