Szocialista-e Obama? – tette fel számos elemző a kérdést a választási kampány során. A hidegháborús szitokszó akkor lepergett a „változás” jelszavával kampányoló jelöltről, akit később megválasztása után még – a kommunizmus ügyében szakértőnek nevezhető – Hugo Chavez venezuelai elnök is méltatott. Később az amerikai elnök számos, a Fehér Házba állandó bejárással bíró lobbistát magára haragítva bele is kezdett egyelőre erősen kétes kimenetelű reformjaiba.

Az Obama-kormányzat bankokkal szembeni intézkedései tökéletesen beleillenek az elnök ellenségei által hangoztatott „szocialista” képbe. Az elnök ugyanis január közepén bejelentette: adót vetne ki az ország bankjaira. A döntés több mint húsz nagybankot és pénzintézetet érint. A kormány így próbálja megtéríteni veszteségét, ami a Wall Street-i cégek megmentését célzó 2008-as rendkívüli segélyprogram miatt keletkezett.

Az adminisztráció szerint ugyanis kölcsön kenyér visszajár. A segély akkor véget vetett a pénzügyi pániknak, amiből minden jelentős pénzintézetnek haszna származott, hiszen olcsóbban jutottak hitelekhez. Obama érezhetően a laikus amerikaiakhoz szólván kijelentette: ha a Wall Street-i cégek kimagaslóan nagy jutalmakat tudnak fizetni vezetőiknek, akkor képesek lesznek az új díj befizetésére is. Az adó alól mentesülnek a segélyben részesített autóipari vállalatok, a General Motors és a Chrysler, valamint az AIG óriásbiztosító, bár várhatóan éppen ezek a cégek fogják produkálni a segélyprogram veszteségeinek döntő hányadát.

A döntés népszerű a tengerentúlon. Felmérések szerint az amerikaiaknak több mint fele úgy véli, hogy a bankok, illetve azok felesleges kockázatvállalásai miatt robbant ki a gazdasági válság. Obama tehát – aki Robert Gibbs fehér házi szóvivő szerint minden reggel a gazdaság állapota miatt aggódva kel – az emberek szavának ad hangot. Persze minden politikusnak maga felé hajlik a keze. Novemberben félidős kongresszusi választások következnek és a demokraták szénája egyre rosszabbul áll. Obama december eleji 50 százalékos népszerűsége a CBS csatorna legfrissebb felmérése szerint 46 százalékra apadt. Ennél is kevesebbet, 43 százalékot tesz ki azok aránya, akik helyeslik gazdaságpolitikáját szemben a 47 százalék ellenzővel.

Az amerikaiak pesszimizmusára az is okot ad, hogy a munkanélküliség elérve a lélektani 10 százalékot, két évtizedes rekordot döntött. A válság kezdete óta 7,2 millió munkahely szűnt meg, csak 2009-ben 4,2 millió. Az állástalanok valós száma körül persze számháború zajlik a kongresszuson belül. A Fehér Ház friss jelentése szerint az amerikai elnök tavaly februárban aláírt 787 milliárd dolláros gazdasági ösztönző csomagja eddig csaknem kétmillió munkahelyet teremtett vagy mentett meg. A republikánusok szerint ezzel szemben egyre több az állástalan.

A nehéz időkben Obama igyekszik Robin Hood-politikával menteni a még menthetőt. Az elnök, amikor csak teheti, éles hangon bírálja a pénzintézeteket.

December 14-én a CBS televízió 60 Minutes című műsorában egyenesen így fogalmazott: „Nem azért indultam a posztomért, hogy egy csapat kövér Wall streeti bankárt segítsek ki.” Egy nappal később éppen ezeket a kövér bankárokat szólította fel arra, hogy támogassák hitelekkel a kis- és középvállalkozásokat. Obama reményei szerint a bankok megsarcolásával összesen 117 milliárd dollár folyhat vissza a kincstárba. Persze csak igen lassan. Az elnök 2020-ig 90 milliárd dollárt akar begyűjteni a bankoktól. Zárójelben érdemes megjegyezni: az összeg elenyészőnek hat annak fényében, hogy előrejelzések szerint – részben az afganisztáni háború egyre emelkedő költségei miatt – 2010-ben az Egyesült Államok védelmi költségvetése átlépheti a 730 milliárd dollárt.

Kérdéses persze, hogy a bankok megadóztatása a gyakorlatban kivitelezhető-e. Az amerikai nagybankok ugyanis olyannyira kiterjedt tevékenységekkel rendelkeznek, hogy a megcélzott aktivitásokat tetszésük szerint át tudják szervezni más földrajzi térségekbe, ezzel kibújva az adó alól. Mások a segély vártnál korábbi visszafizetésével próbálják visszaszerezni függetlenségüket.

A Citigroup és a Wells Fargo például már decemberben bejelentették, hogy törlesztenék 20, illetve 25 millió dolláros adósságukat az amerikai államnak.

Nem vitás, Obama és a bankok harcában az igazi szuperfegyver az amerikai jegybank lehet. Az elnök ezért igyekszik kiterjeszteni a Fed jogkörét. Júniusban felröppent a hír, miszerint Obama felügyeleti jogosítványt adna a jegybanknak a pénzügyi szektor legnagyobb szereplői felett. Ezzel párhuzamosan a kormányzat átvehetné az irányítást és feldarabolhatná a túlzottan eladósodott, túlzott kockázatot jelentő nagy pénzintézeteket.

Ezenfelül egy új, fogyasztóvédelmi feladatokat is betöltő felügyeleti szervet is létrehoznának, amely elsősorban a jelzálog, illetve hitelkártya-kondíciókat ellenőrizné.

Októberben a Fed is közölte, a jövőben felügyeletet gyakorolna a banki alkalmazottak fizetései felett. A fizetések ellenőrzésével a Fed azt kívánná megakadályozni, hogy a banki vezetők, kereskedők és hitelezők a még nagyobb jövedelem reményében olyan kockázatos tevékenységeket folytassanak, mint amelyek a pénzügyi válságot előidézték. Maga a jegybank jócskán megerősödött a válság alatt. A tavalyi évet rekordnak számító, 46,1 milliárd dolláros nyereséggel zárta.

2007-ben ez 34,6 millió 2008-ban pedig 31,7 milliárd dollár volt. Ekkora profitra az intézmény 1914-es létrehozása óta még nem volt példa. A Fed szerint a nyereséget a bajba jutott intézeteknek nyújtott hitelek, illetve az így azokban szerzett állami részesedések adják ki. Emlékezetes, hogy a jegybank mentőcsomagot állított össze a pénzügyi rendszernek, részesedésekhez is jutott ennek fejében, a pénz jó részét pedig – kamattal növelten – vissza is kapta a megsegített bankoktól.

A Fed igyekszik arra sarkallni a pénzintézeteket, hogy tőkéjüket a gazdaság felpezsdítésére fordítsák. Sajtóértesülések szerint a jegybank 0 és 2,5 százalék közé készül szorítani a bankok számára ajánlott egynapos betéti kamatlábat. Ilyen minimális hozam mellett a pénzintézeteknek már nem fűződne érdekük ahhoz, hogy a kötelező tartalék mellett további pénzeket parkoltassanak a jegybanknál. A felszabaduló tőkét így – ha már a lakosságnak nem szívesen hiteleznének – a bankközi piacokba vagy részvényekbe kényszerülnének fektetni, ami szintén a gazdaság fellendülését serkenti. Ezzel mindössze az a baj, hogy a rendszerben továbbra is ott kering az az ezermilliárd dollárnyi érték, amit a Fed a válság leküzdésére pumpált a rendszerbe.

Mivel pedig a pénzt fedezet nélkül nyomtatták, a megoldás csak időleges lehet. Az amerikai gazdaság számára életbevágó a mihamarabbi stabilizálódás.

A Peterson-Pew nevű kétpárti szakértői csoport, január 12-én megjelent tanulmánya szerint az utóbbi egy évben a hazai össztermék 41 százalékáról 53 százalékára ugrott az adósság. A független közgazdászok szerint ha a jelenlegi tendencia nem áll meg, akkor az államadósság – amelybe beleszámítják az éves költségvetési hiányt, az állam által felvett kölcsönöket és a kormányzati pénzalapokat is – ugrásszerűen megnőhet. Pesszimista becslések szerint 2018-ra el fogja érni a GDP 85 százalékát, 2022-re 100, 2038-repedig 200 százalékos lesz.

Ez még persze önmagában nem jelentené a véget. Az amerikai gazdaság volt már rosszabb bőrben is. A II. világháború idején a költségvetési hiány jócskán meghaladta a 100 százalékot. Volt azonban egy lényeges különbség az akkori és a mostani helyzet közt. A 40-es években az amerikai kötvények túlnyomó többsége még amerikai tulajdonban volt. Most viszont a költségvetési hiány felét közel-keleti, kínai és japán befektetők birtokolják.

A bizalom megingása katasztrofális következményekkel járhat. A vészharang már megkondult. A Fitch Ratings nevű hitelminősítő intézet január 12-én kiadott elemzése szerint ha az államháztartási hiány tovább növekszik, az Egyesült Államok könnyen elvesztheti eddigi legkedvezőbb AAA hitelbesorolását. Ez pedig olyan lavinát indíthat el, ami maga alá temetheti Obama „szocialista” álmát.

Sayfo Omar