Ők azok a feketék, akikre büszkék lehetnének Amerikában, róluk mégse beszél senki

A fekete történelemre való emlékezés az ohio-i Kent Egyetem falai közül indult. Előszőr a ma már rosszul csengő „néger történelem hete” elnevezést viselte, később az átnevezés után egy hónapra bővítették, majd Ford elnöksége alatt nemzeti rangra emelve minden államban megszervezték a megemlékezéseket. A jogfosztottság évei alatt a polgárjogi mozgalom eszközeként a táradalom figyelmét kívánták felhívni a fekete kiválóságokra, illetve arra a kulturális hozzájárulásra, amely a fekete amerikaiaktól származott. Az alapvetően nemes kezdeményezés végül a politika rabságába került, illetve az értékek felhígítása érdekében nemzeti emlékhónap illeti a melegeket és leszbikusokat is.

A fekete közösséget így ismét többszörösen meglopták azok, akik politikai számításból legfőbb patrónusaikként láttatják magukat. A feketék kínkeserves küzdelmét ugyanis, amelyet az emberi méltóság minimumának megszerzéséért vívtak, nem lehet összemérni azzal, hogy senki által nem háborgatott homoszexuálisok nagyobb láthatóságot és többletjogokat követelnek maguknak a heteró társadalmon belül. A fekete történelem ünneplése közepette tehát meglehetősen kevés figyelem hárul Amerika hét fekete alakjának, akiknek már elkezdődött a szentté avatási eljárása – ők a fekete közösségek legfontosabb szellemi erőforrásai lehetnének. Már, ha a George Floyd típusú ikonok nem takarnák ki őket a képből. De lássuk, kikről is van szó valójában.

Pierre Toussaint 1766-ban született Saint-Domingue-ban (ma Haiti) rabszolgaként, majd 1787-ben New Yorkba vitték gazdái, ahol fodrászként dolgozott. 1807-ben felszabadították, ekkor vette fel a Toussaint nevet, tisztelegve a haitii forradalom vezetője, Toussaint Louverture előtt. Fodrászként sikeres karriert épített, vagyonát jótékony célokra fordította, többek között a régi Szent Patrik-székesegyház építését is támogatta. 1811-ben feleségül vette Juliette Noelt, akinek ő maga váltotta meg szabadságát, majd együtt örökbe fogadták és nevelték húgának árván maradt lányát. Otthona menedékhely lett árvák, szegények számára, akiknek segített álláshoz és oktatáshoz jutni. Mindezek mellett naponta részt vett a szentmisén, aktívan támogatta a katolikus közösség életét, többek között az első New York-i fekete katolikus iskola létrehozását is. Az 1832-es kolerajárvány idején személyesen ápolta a betegeket, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi rétegből származtak. 1853-ban, 87 éves korában hunyt el, és a régi Szent Patrik-székesegyház temetőjében helyezték örök nyugalomra. 1996-ban II. János Pál pápa tiszteletreméltónak nyilvánította, ezzel elindítva a szentté avatás folyamatát. Ő az egyetlen világi személy, akit a New York-i Szent Patrik-székesegyház kriptájában temettek el.

Mary Elizabeth Lange, eredeti nevén Elizabeth Clarisse Lange, 1789 körül született Saint-Domingue-ban (ma Haiti), majd családjával a haitii forradalom elől Kubába menekült. 1813-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, majd Baltimore-ban telepedett le, ahol nagy létszámú szabad afroamerikai közösség élt. Saját otthonában nyitott iskolát az afroamerikai gyerekeknek, akkor, amikor még nem volt közoktatás számukra. James Nicholas Joubert francia pap támogatásával 1829-ben megalapította az első afroamerikai női szerzetesközösséget az Egyesült Államokban, amelynek Lange lett az első vezetője. A nővérek célja az afroamerikai lányok katolikus nevelése volt, amelyet nagy nehézségek, szegénység és rasszizmus ellenében végeztek. A rend saját iskolája, a Szent Ferenc Akadémia máig működik Baltimore-ban. Az 1832-es kolerajárvány idején Lange és társai önként jelentkeztek a betegek ápolására, kockáztatva saját életüket. A vezető nővér 1882-ben halt meg, és Baltimore-ban temették el, maradványait később a rend kápolnájába helyezték át. 1991-ben elindították boldoggá avatási eljárását, és 2023-ban Ferenc pápa tiszteletreméltóvá nyilvánította.

Henriette DeLille 1813. március 11-én született New Orleansban. Édesapja fehér francia, édesanyja egy new orléans-i szabad színesbőrű hölgy volt. A kreol származású Henriette katolikus neveltetést kapott, azonban egy világias szemléletű világ vette körül szűkebb és tágabb környezetében egyaránt. A fiatal lány azonban már tinédzser korában érezte, hogy a katolikus egyház tanítása áll szívéhez a legközelebb. 1827-ben, azaz 14 éves korában elkezdett tanítani egy katolikus iskolában, idővel pedig a szegények gondozása és nevelése felé fordult. 1835-ben a családi örökségéből hét másik fiatal kreol és egy francia társával segélyszervezetet alapított. Betegeket ápoltak, szegényeket segítettek, szabad és rabszolgasorba ejtett gyerekeket és felnőtteket oktattak. A francia hívek rasszizmusa miatt azonban a helyi püspök nem ismerte el hivatalosan egyházi rendként az alapítást, a tagok csak magánfogadalommal csatlakozhattak Henriette társaságához. Nem sokkal később, 1837-ben azonban egyenesen a Szentszéktől kaptak hivatalos jóváhagyást, a rend pedig 1842-ben a Szent Család Nővérei nevet vette fel. DeLille 1862. november 16-án halt meg, környezete szerint halálra dolgozta magát. Szentté avatási eljárása 1988-ban kezdődött.

John Augustus Tolton rabszolgaként született 1854-ben Missouri államban, de családjával 1863-ban megszökött és Illinois államba menekült. Papnak készült, de bőrszíne miatt az amerikai szemináriumok elutasították jelentkezését, így Rómában tanult és 1886-ban ott szentelték pappá. Eredetileg Afrikába küldték volna misszionáriusnak, végül visszatért az Egyesült Államokba, hogy az afroamerikai közösséget szolgálja. Elsőként Quincy városában szolgált, ahol a hívek ellenállás miatt Chicagóba helyezték át, ahol megalapította a Szent Mónika templomot az afroamerikai katolikusok számára. Jelentős támogatást kapott ír és német katolikus papoktól, valamint Katharine Drexeltől, aki segített a templom felépítésében. Kiváló szónok és énekes volt, akinek miséin sok fehér hívő is részt vett. Mindezek ellenére a korabeli társadalmi előítéletek miatt sok nehézséggel kellett megküzdenie. Daniel Rudd katolikus aktivista szerint Tolton példája megnyitotta az utat más afroamerikai fiatalok előtt is a papi hivatás felé. Tolton élete során rengeteget dolgozott, hogy az afroamerikai katolikus közösség saját egyházközséget és iskolákat alapíthasson. 1897-ben, mindössze 43 évesen halt meg, hőgutában a chicagói hőhullám idején. 2010-ben elindult szentté avatási eljárása, és 2019-ben Ferenc pápa tiszteletreméltónak nyilvánította.

Julia Greeley rabszolgaként született Missouri államban, ötéves korában pedig maradandó sérülést szenvedett, amikor gazdájuk megverte az édesanyját. 1865-ben szabadult fel, de nem az Emancipációs Kiáltványnak köszönhetően, hanem Missouri későbbi törvényei alapján. Denverbe költözött, ahol házvezetőnőként és dadaként dolgozott Julia Pratte Dickersonnak, aki később Colorado első kormányzójának felesége lett. 1880-ban katolikus hitre tért, és különösen a Jézus Szentséges Szívéhez, a Szűzanyához és az Eucharisztia irányába mutatott buzgó tisztelet jellemezte. Napi szentáldozásban részesült, és városszerte hittérítő anyagokat osztogatott. 1901-ben belépett a ferencesek világi rendbűjébe, és élete végéig aktív tagja maradt. Jótékonysági munkája miatt vált híressé, éjszakánként vörös kocsijával járta Denver utcáit, hogy élelmet, szenet és ruhákat osszon a szegényeknek. Hogy ne hozza zavarba a rászorulókat, inkább sötétedés után segített a fehér családoknak. 1918-ban hunyt el, boldoggá avatási eljárását 2014-ben indították meg, és 2017-ben exhumálták, hogy a Denveri Székesegyházba helyezzék át maradványait.

Daniel Rudd 1854. augusztus 7-én született Bardstownban, Kentuckyban, katolikus rabszolga szülők gyermekeként. Szabadulása után Springfieldbe költözött, ahol a katolikus közösség érdekeit védte, és 1881-ben részt vett az iskolák szegregálásának megszüntetésében. Újságíróként kezdte pályafutását, a Sunday News-nak dolgozott, majd 1885-ben elindította az Ohio Tribune-t, az első fekete közösség számára készült újságot. Az Ohio Tribune-t 1890-ben nevet váltott, American Catholic Tribune néven jelent meg, amely az első fekete tulajdonú nemzeti katolikus újságként jelent meg. Rudd az újságot arra használta, hogy előmozdítsa a katolikus egyház társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségét és az afroamerikaik egyenlőségét. Az újság népszerűsége miatt Rudd üzletileg is sikeres lett, aminek köszönhetően iskolát is alapított. Rudd vezetésével alakult meg 1889-ben a Colored Catholic Congress, amely célul tűzte ki a fekete közösség számára a katolikus vallás terjesztését és a társadalmi igazságosság védelmét. A Congress 1889-es első találkozóján Augustus Tolton celebrálta a misét, és a csoport találkozott Grover Cleveland elnökkel is. 1897-ben a gazdasági válság alatt az általa alapított lap csődbe ment, de Rudd továbbra is aktívan részt vett a fekete közösségek megszervezésében. 1933. december 3-án hunyt el, alakja ma is nagy tiszteletnek örvend a fekete közösségen belül.

Thea Bowman 1937-ben született Mississippi államban. Apai nagyapja még rabszolga volt, ő azonban már egy ügyvéd és egy tanár lányaként szabadnak született. Metodista családban nevelkedett, de szülei engedélyével 9 évesen áttért a katolikus hitre, 15 évesen pedig első afroamerikai nőként tagja lett a ferences rend egyik női ágának. Később csatlakozott a fekete polgárjogi mozgalomnak is, miközben a fekete katolikusok között végzett missziójának céljaként arra buzdított, hogy a feketék ünnepeljék saját kultúrájukat és különbözőségüket, azonban tükrözzék életükben a Krisztusban való eggyé válás örömét is. 1990. március 30-án halt meg, éppen, amikor társadalmi hatása leginkább éreztette hatását. Halála előtt a katolikus egyház több tudományos és egyházi elismerésben részesítette missziós és teológiai tevékenységének elismeréseként. Szentté avatási eljárása 2018-ban kezdődött.

A felsorolásban szereplő személyek élete természetesen sokkal gazdagabb annál, mint amennyit egy cikk terjedelme bemutatni enged. Érdemes azonban tanulmányozni a szentté váló afroamerikaiak életét, ugyanis teljesen más megvilágításba kerül az a kulturális és politikai kontextus, amelyben a polgárjogi mozgalom működött.