Egy évtizeddel ezelőtt a British Petróleum kétszázmillió dolláros reklámkampányt indított. A „Beyond Petrol” vagyis „az olajon túl” elnevezésű projekt célja egy környezetbarát olajvállalat imázsának megteremtése volt. A miheztartás végett a cég új, zöld-sárga emblémát kapott és úton-útfélen hirdette nyitását a megújuló energiaforrások felé. A kampány olyannyira sikeres lett, hogy egy 2007-es közvélemény-kutatás során az amerikai fogyasztók a BP-t ítélték a leginkább környezetbarát olajvállalatnak, névrövidítését pedig sokan a Beyond Petrol szavakkal kezdték azonosítani. Ugyanebben az évben az Amerikai Marketing Szövetség arany díjjal méltatta a „Beyond Petroleum” kampányt, melynek köszönhetően 2000 és 2007 között a cég kisvásárlói körében mért márkatudatossági rátája 4-ről 67 százalékra növekedett.

Tíz évvel a kampány kezdete után a vállalat még mindig horribilis összegeket szán marketingre. A BP tavaly egyedül az Egyesült Államokban 76 millió dollárt költött televíziós és rádiós hirdetésekre. A Mexikói-öbölben történt katasztrófa azonban mindent romba döntött. A part felé közeledő, Pest és Nógrád megye együttes területével azonos nagyságú olajfolt nem csupán környezeti, de reklámkatasztrófa is volt, mely bebizonyította: a hangzatos szlogen ellenére, a BP nem lépett tovább az olaj utáni időkbe. Az olajvállalat részvényeinek tőzsdei árfolyama 6 százalékkal esett, a cég imázsában bekövetkezett kár azonban mérhetetlen. Korábban is sejteni lehetett persze, hogy az olajóriásnak csak a logója zöld.

Az olaj évtizedes viszonylatban magas világpiaci ára ugyanis a hangzatos frázisok ellenére nem sarkallta a BP-t új energiahordozók irányába történő nyitásra. A vállalat tavaly a korábbi 1,4 milliárd dollárról 1 milliárdra csökkentette alternatívenergia-befektetéseit. 2010 első negyedévében 73 milliárdos beruházásaiból csupán 700 milliót áldozott alternatív energiákra és éppen pár héttel a katasztrófa előtt jelentette be, hogy bezárja marylandi napenergia-eszközöket gyártó üzemét.

Ezzel párhuzamosan lobbistáik időt és pénzt nem kímélve győzködték a politikusokat a part menti fúrások biztonságos mivoltáról és harcoltak azon óvintézkedések kötelezővé tétele ellen, melyek megakadályozhatták volna a mostani tragédiát.

Az olajvállalatok – köztük a BP – saját készítésű statisztikákat lobogtattak, melyek szerint az iparág környezetbarátabb, mint valaha. Az American Petroleum Institute jelentései szerint a kitermelés során elfolyó olaj mennyisége a harminc évvel korábbihoz képest kétharmaddal kevesebb.

A BP állítása szerint tavaly mindössze csak 1,2 millió liter olaj szivárgott el, míg 2005-ben ez a szám 4,4 millió liter volt. A Shell hasonló arányú fejlődésről számol be. Az amerikai BP elnökhelyettese, David Rainey tavaly szeptemberben a szenátus energia- és természeti forrásokat felügyelő bizottsága előtt hangzatos előadást tartott cége fejlett és biztonságos technológiájáról.

Ugyanebben a hónapban Richard Morrison, a vállalat Mexikói-öbölben folytatott fúrásokat felügyelő vezetője, az amerikai belügyminisztériumhoz tartozó Ásvány Kezelőségi Szolgálatnak írt levelében visszautasította az állami szerv által előirányzott biztonsági szabályozásokat, mondván a BP által önkéntesen beiktatott óvintézkedések elegendők a balesetmentes működés garantálására.

Nem voltak elegendők. Pedig a tragédia megelőzhető lett volna. Elég lett volna egy távirányítású kapcsoló, ami lezárja az olaj útját, még akkor is, ha a teljes kút megsemmisül. Norvégia és Brazília már évekkel ezelőtt kötelezővé tette az efféle kapcsolók beépítését a partjaik közelében működő kutaknál. Az Egyesült Államokban azonban éppen az olajvállalatok lobbija miatt vetették el a berendezés kötelezővé tételét még 2003-ban. A BP így törvényesen spórolta ki az 500 ezer dolláros berendezést a a Deepwater Horizon szerkezetéből. A baleset után Ken Salazar amerikai belügyér azt ígérte „rajta fogják tartani bakancsukat a BP nyakán”, hogy az vállalja kötelezettségeit a Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa kárainak helyrehozatalában.

A bakancsnak már rég ott kellene taposnia a cég nyakán. Nem egyszer bebizonyosodott ugyanis, hogy a BP hajlamos figyelmen kívül hagyni a biztonsági előírásokat. 2005-ben 15 dolgozó vesztette életét, 170 pedig megsebesült, amikor robbanás következett be a vállalat Texas City melletti finomítójában. A munkaügyi hatóságok akkor 21 millió dollár büntetést róttak ki a BP-re, melyet az igazságügyi minisztérium 50 milliós bírsága követett. Miután a cég ígérete ellenére a későbbiekben sem vezette be az előírt óvintézkedéseket, a munkaügyi hatóságok újabb 87 milliós bírságot vetettek ki rá.

2009 decemberében ismét az Igazságügyi Minisztérium sújtotta 20 milliós bírsággal a BP-t egy három évvel korábbi baleset miatt, amikor 200 ezer gallon olaj ömlött az alaszkai Prudhoe-öbölbe. Az elmúlt öt évben a vállalat 485 millió dollár büntetést fizetett ki különböző jogcímeken. Volt miből.

A BP csak az idei év első negyedében 135 százalékos profitnövekedést elkönyvelve 5,65 milliárd dollár nyereséget termelt. A Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa Barack Obamát is kellemetlen helyzetbe hozta. Az elnök egy hónappal a baleset előtt hagyta jóvá a sok vitát kiváltó rendeletet, mellyel újabb egymillió négyzetkilométernyi part menti területet nyitott meg az olajkitermelés előtt. A Shell és más vállalatok már nyárra tervezték a fúrások megindítását. A baleset után azonban Obama mentve a menthetőt közölte, az ügy kivizsgálásáig egyetlen engedélyt sem adnak ki.

A New York Times május 3-i vezércikke szerint a katasztrófa történelmi esélyt kínál Obama elnöknek: hosszú évtizedek után újra a figyelem középpontjába kerülhet a környezetvédelem fontossága, amit meglovagolva Obama korábban elképzelhetetlen lépéseket tehet egy zöldebb Amerika érdekében.

A 70-es és 80-as évek zöld hullámát ugyanis szintén egy a mostanihoz hasonló környezeti katasztrófa indította el. 1969-ben százezer hordó olaj ömlött a tengerbe Santa Barbara parjainál, súlyos károkat okozva az élővilágban. Ugyanebben az évben a clevelandi Cuyohaga folyó felszíne lobbant lángra. Bár a víz felszínét borító olaj fél óra alatt elégett, a második katasztrófa okozta sokk miatt megérett a politikai hangulat arra, hogy átfogó intézkedések történjenek a környezet megóvására.

Richard Nixon 1970 december megalapította az Amerikai Környezetvédelmi Hivatalt, majd a 80-as évek közepén életbe lépett a Tiszta Víz Törvény, melyeknek köszönhetően az amerikai vizek napjainkban igencsak tisztának mondhatók. A környezetvédelmi intézkedések azonban csalóka nyugalommal töltötték el az amerikaiakat.

Egy 2009-es Gallup-felmérés szerint az amerikaiak napjainkban kevésbé tartják fontosnak a környezetvédelmet, mint az elmúlt 20 évben bármikor. Ez szakértők szerint leginkább annak tudható be, hogy a látható szennyezéseket sikeresen szorították vissza, az embert természetéből adódóan pedig kevésbé izgatják az olyan láthatatlan szennyeződések, mint az üvegházhatást okozó gázok, vagy a nagyvárosokat beborító szmog.

A republikánusok által csak econáciknak vagy liberális sznoboknak bélyegzett környezetvédőkön kívül így eddig alig akadtak, akik kiálltak volna a környezetvédelem fontossága mellett. Az amerikaiak döntő többségét az sem igen aggasztja, hogy korábbi elnökeik sorra bojkottálták a kiotói egyezmény aláírását.

A Deepwater Horizon katasztrófája azonban új kezdetet jelenthet. A Mexikói-öbölben lebegő olajfolt nagyon is látható, és aggodalommal tölti el az amerikaiakat. Különösen a déli államokban, ahol – ahogy a Katerina hurrikán pusztítása után – most is sokan érzik úgy, hogy a kormány magukra hagyta őket. Megérett tehát a közhangulat arra, hogy Obama átfogó környezetvédelmi intézkedéseket hozzon, valamint megregulázza a lobbistákat és az általuk képviselt vállalatokat.

Sayfo Omar