A magyar miniszterelnök építhet hidat Európa és az amerikai elnök közt
Olasz politikus: Donald Trump csak Orbán Viktort ismeri el
Csak határozott intézkedésekkel fékezhető meg az olaszországi migrációs válság, Rómának ideje követnie a magyar példát – véli Massimiliano Ferrari olasz politikus, újságíró, a Lega televíziós hírcsatornájának egykori igazgatója, valamint az olasz parlament, a Lombardiai Régió és az Európai Parlament nemzetközi politikai tanácsadója, aki nemrég a Mathias Corvinus Collegium meghívására érkezett Magyarországra.Az illegális bevándorlás és a migránsok által elkövetett bűncselekmények Olaszországban nagyon nagy problémát jelentenek, már olyan hírek is vannak, hogy egyes városokban a lakosság szervez járőrözést. A hatóságok elvesztették a kontrollt?
A bevándorló bandák erőszakossága teljesen kicsúszott az ellenőrzés alól. Rövid idő alatt egy olyan drámai helyzetbe kerültünk, amely hasonlít az angliai és a franciaországi állapotokra, és a legsérülékenyebb társadalmi csoportok fizetik meg az árát. Az idősek, a fogyatékkal élők, a nők és a gyermekek az áldozatok, akiket a „migráció vallásának” oltárán áldoznak fel. A média elhallgatja a jelenséget, fiatalokból álló bandákról beszélnek, csakhogy ezek minden esetben muszlim bevándorlók bandái, akiknek többsége észak-afrikai. Most már a rendőröket is támadják, pusztán azért, hogy ezt videóra vegyék, feltöltsék a közösségi médiára, és demonstrálják, hogy ők az igazi urai a területnek.
A jelenség nem korlátozódik a nagyvárosokra (különösen az északiakra), hanem mindenhol elterjedt, mert minden kis településre tucatnyi illegális bevándorlót telepítettek át, akiket ráadásul pénzügyileg is támogatni kell, különösen akkor, ha – minden bizonyíték ellenére – kiskorúnak vallják magukat. Néhány esetben az olasz fiatalok reagáltak, de ezek elszigetelt esetek, mert a bíróságok nagyon szigorúan lépnek fel az olaszokkal szemben, akik megpróbálják megvédeni magukat, önbíráskodással, rasszizmussal vádolják őket. Még a rendőrök is félnek intézkedni: a tisztek attól tartanak, hogy elbocsátják őket, és teljesen motiválatlanok, mert látják, hogy az általuk letartóztatott bűnözőket másnap szabadon engedik. Közel vagyunk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nem lehet visszafordulni. A demográfiai mutatók zuhannak, miközben a televíziók olyan sorozatokat mutatnak be, mint a Milánó bandája, ahol az „új olaszokat” ünneplik, akik felváltják a „régi olaszokat”.
Mi lehet a megoldás?
A törvények megváltoztatása: az illegális belépésnek ismét bűncselekménynek kell lennie, az illegálisokat vissza kell küldeni, a külföldi származású bűnözőktől el kell venni az állampolgárságot, az önvédelem jogát garantálni kell, a lakásfoglalást büntetni kell, a rendőrségnek valódi hatalmat kell adni, és a hadseregnek is hatáskört kell biztosítani a határok védelmére. Nagyon fontos jelzés lenne, ha Matteo Salvini végre újra belügyminiszter lehetne. Giorgia Meloni miniszterelnök távol tartja őt Brüsszel és az olasz baloldal diktátumainak megfelelően, de ez súlyos hiba. Amikor Salvini volt a belügyminiszter, az erőszak megszűnt, és a migrációs inváziót megállították. Éppen ezért nem akarják őt visszaengedni ebbe a pozícióba…
Hogyan látja Magyarország és Olaszország együttműködési lehetőségeit az illegális migráció ellen?
A magyar példa rendkívül fontos. Ösztönzőként szolgál nekünk, hazafiaknak, hogy bebizonyítsa: „ahol akarat van, ott út is van”, és hogy a választási ígéreteket a migrációval kapcsolatban be lehet tartani. Természetesen a brüsszeli rezsim üldözéssel és szankciókkal sújtja azokat, akik ezt megteszik, de bátornak kell lenni, és ki kell tartani az eszmék mellett. Ha Olaszország valóban lemásolná a magyar modellt, sokan csatlakoznának hozzá, és a hazafiak súlya megnőne annyira, hogy ellensúlyozza a globalistákét. Ma egyedülálló lehetőséget jelent, hogy számíthatunk Donald Trump és J.D. Vance Amerikájának támogatására, amely teljes mértékben támogat minket az invázió elleni harcban. Ha ezt a lehetőséget nem használjuk ki, és inkább folyamatos kompromisszumokat kötünk a brüsszeli mélyállammal annak reményében, hogy megkapjuk a „demokrácia engedélyét” és csatlakozhatunk az európai szocialisták és néppártiak alkotta klubhoz, az nevetséges és kontraproduktív. Olaszország és Magyarország együtt homokszemek lehetnek az Európai Szovjetunió ördögi gépezetében, és különösen a Balkánon fejleszthetnek ki érdekes szinergiákat, amelynek stabilizálása mindkét országnak fontos. Róma és Budapest, Athén és Belgrád segítségével véglegesen lezárhatná a balkáni útvonalat, amelyen keresztül a legtöbb illegális bevándorló Olaszországba, majd onnan egész Európába érkezik. Emellett remek lenne, ha Róma követné Budapest példáját az üldözött közel-keleti keresztények megsegítésében.
Mi a benyomása a magyar intézkedésekről?
Alaposan tanulmányoztam a magyar bevándorlási politikát, és saját szememmel láttam az eredményeit. Az Európán kívülről érkező bevándorlásnak a lehető legrövidebb időre kell szólnia, munkához kell kötni, és azoknak, akik érkeznek, lehetőleg olyan kultúrából kell jönniük, amely asszimilálható vagy legalábbis integrálható, semmiképp sem ellenséges. A baloldali dán kormány tanulmánya szerint – ami a belügy- és pénzügyminisztérium adataira épül – a „MENAPT” rövidítéssel jelölt problémás migránsok mindannyian muszlim országokból érkeztek. Ugyanezek az emberek tűnnek ki erőszakosságukkal és arroganciájukkal Olaszországban is. Hogy megértsük, milyen jó a magyar rendszer, elég lenne meghallgatni az olasz, francia és spanyol turisták véleményét Budapesten. A leggyakrabban elhangzó mondat az, hogy „itt minden biztonságos!”
Hogyan jellemezné ezzel szemben az Európai Unió migrációs politikáját?
Ez egy szándékosan öngyilkos politika, amely etnikai helyettesítést céloz meg – ahogyan azt az olasz miniszter, Francesco Lollobrigida is megfogalmazta. Az Uniónak az lenne az elsődleges feladata, hogy megvédje külső határait. Paradox helyzetben vagyunk: egy afrikai-iszlám invázió áldozatai vagyunk, amely felforgatja városainkat, és mit tesz Ursula von der Leyen és társai? Elősegítik ezt az inváziót, miközben minden energiánkat arra pazaroltatják, hogy egy véget nem érő háborút vívjunk Oroszország ellen a Donbasz határainak védelmére hivatkozva! Ez egy őrület, amelynek sajnos valószínűleg van egy mögöttes terve: szítani a testvérháborút a fiatal európai férfiak között, majd az így keletkező „hézagokat” betölteni a folyamatosan érkező fiatal afro-iszlám férfiakkal, mintha egy gyarmatosítás zajlana. Az első lépés az kellene, hogy legyen, hogy az illegális bevándorlók származási országait rákényszerítsük (azzal fenyegetve, hogy minden kereskedelmi kapcsolatot és pénzügyi támogatást megszüntetünk), hogy visszafogadják őket. De láttuk, hogy az EU még a kis Tunéziát sem tudta meggyőzni, és Macron Franciaországát, amely Oroszországot fenyegeti, Algéria nevetség tárgyává tette.
Donald Trump migrációs politikája hatással lehet Európára?
Ez az európai politikusokon és azon múlik, hogy van-e bátorságuk Trump felé nyitni, és elhagyni az EU őrületét. Ebben a folyamatban Orbán karizmatikus szerepe alapvető fontosságú, mert ő az egyetlen igazi államférfi, akit mindenki elismer, és aki az egyetlen igazi ideológiai híd Trump felé.
Orbán biztosan számíthat a közép-európai országok blokkjára, valamint az olaszok, franciák, spanyolok, osztrákok, hollandok millióira, akik olyan pártokat támogattak, amelyek – mint Olaszországban a Liga – a Patrióták családjához tartoznak. Elengedhetetlen lesz egy szövetség létrehozása az Európai Konzervatívokkal és Reformistákkal – ahová a Meloni-féle Olasz Testvérek és a lengyel Jog és Igazságosság is tartozik – a szerk. – és a Szuverén Nemzetek Európájával amelynek az AfD is tagja. Orbán jól tette, hogy fogadta Alice Weidelt Budapesten: a német hazafias komponens nélkül semmit sem lehet elérni. Akik ezt nem értik, illetve akik történelmi, vagy személyes rivalizálás miatt nem akarják megérteni, nem szolgálják az európai népek érdekeit. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a Trump-kormányzattal való kapcsolatok erősítése elengedhetetlen, a Brüsszelt megkerülő kétoldalú kapcsolatok fenntartása pedig kulcsfontosságú, és a patriótáknak az Atlanti-óceán mindkét partján közvetlenül kellene egymással kommunikálniuk, anélkül hogy Ursula asszony „vakcinaközpontján” és háborúpárti társán, Kaja Kallason keresztül tennék ezt. Ebből a szempontból az évente megrendezett CPAC Hungary konferencia alapvető jelentőségű.