Öngyilkos német perfekcionizmus

– Miért fordított hátat a Bildnek?

– Több oka is volt. A Bild című lapnál a parlamenti szerkesztőség vezetőjeként Angela Merkel csaknem teljes kancellári ciklusát felügyeltem. Merkel mandátuma lejárt, a kormánypárt kicserélődött, és a CDU riportereként nem voltak túl jó kapcsolataim az SPD-vel, bár nem voltam Angela Merkel nagy barátja. 2021-ben azonban véget ért a Merkel-korszak.

– Volt más oka is?

– A fő ok az volt, hogy a Springer kiadónál vita robbant ki arról, hogy mennyire kell figyelembe venni a szivárványideológiát. A kiadó szivárványos zászlókat tűzött ki, minden bejáratnál szivárványszínű matricák voltak LMBTQ Safe Zone felirattal, mintha Németországban üldöznék a transzembereket a mindennapi életben az utcán, és a Springertől kaphatnának segítséget. A Springer vezérigazgatója, Mathias Döpfner drasztikusan beavatkozott a szerkesztőség munkájába, miután botrányosnak találta az egyik, a Die Welt című lapban megjelent cikket, amelyet orvosok és biológusok írtak, és azt akarta, hogy tegyük helyre. Azt írták a cikkben, hogy csak két nem létezik és nem több, és ne hazudjanak a gyerekeknek a sok különböző nemről. Ő ezt nem akarta elfogadni.

– Miért?

– A háttérben az állt, hogy a kiadó nagyon erősen érintett az online üzletben. Például vannak állásbörzék úgynevezett queer embereknek. A kiadót e cikk miatt nem hívták meg egy ilyen állásbörzére. A queer közösség nagyon agresszív, és nem toleráns az ilyesmivel szemben. Csak egy véleményt enged meg, a sajátját.

– Vitába szállt vele?

– Szerintem az, hogy két nem létezik, nemcsak igaz és helyes, de elvárható, hogy ezt ki is lehessen mondani. Mindenki azt hisz, amit akar, hiheti felőlem, hogy több nem létezik, de nem szeretném, hogy bárki azt mondja nekem, hogy ezt a tudományosan megalapozott nézetet nem képviselhetem. Ez volt az egyik fő ok. S mivel a szerkesztőség élén és a kiadóban is voltak felelős beosztásban olyanok, akik megkérdőjelezték a világlátásomat, azt mondtam, most megyek.

– Ha visszatekint a Merkel-korszakra, hogyan tudná jellemezni? Mi volt pozitív és mi a negatív?

– Nem hiszem, hogy sok pozitívum maradt utána. Ez egyre nyilvánvalóbbá válik, ahogy haladunk előre az időben. Merkel legnagyobb sikere az volt, hogy 16 évig hivatalban tudott maradni, és ezek nagyrészt stabil és nyugodt évek voltak a németek számára. Ennek azonban ára volt: a reformok elmaradása és az egyértelmű döntések elodázása, amelyek Németországot most egyre mélyebb válságba taszítják. A 2008-as pénzügyi válságot elég jól kezelte, az energiapolitikája ugyanakkor katasztrofális kudarcot vallott, kivonult az atomenergiából. Fizikusként tudnia kellett, hogy amit csinál, az ostobaság. Véleményem szerint az Oroszország-politikája is kudarcot vallott. Társadalompolitikája katasztrofális, intellektuálisan eltékozolta a saját konzervatív politikai táborát, egyáltalán nem helyezett hangsúlyt a konzervatív-polgári kérdésekre. Nem tesz jót a társadalmi egyensúlynak, ha a politikai spektrum egyik oldalát teljesen feladják. Az euróválságban is nagyon elhibázottnak találom a stratégiáját. Azt gondolom, hogy európai szinten még nem léptünk ki a veszélyzónából. Mario Draghi most azt javasolja, hogy az EU vegyen fel közös hitelt. Szerintem ez nagyon-nagyon veszélyes: egyes nemzetállamok már így is túlságosan eladósodtak. Európa kollektív eladósodása a monetáris rendszerünket súlyosan fenyegeti.

– Mi a helyzet Merkel migrációs politikájával?

– Ezt tartom a Merkel-korszak talán legvégzetesebb hibájának. Már 2015-ben is óriási tévedésnek tartottam, de a Bildnél nem tudtam a véleményemnek hangot adni, mert teljesen elszigetelődtem a szerkesztőségben. Akkoriban a Bild nagy migrációpárti kampányt folytatott.

– Újságíróként bizonyára tudja, miért ennyire korlátozott önöknél a sajtószabadság.

– Formálisan nincs korlátozva. A probléma az, hogy a médiában kiegyensúlyozatlanság uralkodik anélkül, hogy azt lehetne mondani, hogy egy titkos rendező dolgozik a háttérben. Ez inkább egy önszerveződő egyoldalúság, mert több a baloldali újságíró, mint a konzervatív.

– Mi ennek az oka?

– Ez olyan probléma, amely sok társadalomban, sok országban megvan: a kreatív iparágak, azaz a művészek, énekesek, írók többnyire baloldaliak és úgymond progresszívak, mert meg akarják változtatni a világot, vannak elképzeléseik arról, hogy hogyan lehetne minden jobb. Ez vonatkozik a médiára is. Az újságírók többsége is inkább baloldali és baloldali liberális. Ám a mindennapi életben ténylegesen zajló folyamatok nincsenek pontosan bemutatva. Az országban élők más valóságot látnak, mint amit a tömegmédiában megjelenítenek. A németországi közmédia, amely hatalmas médiatömböt jelent, és jelenleg évente körülbelül tízmilliárd eurót kap az állampolgároktól, gyakran nagyon egyoldalú műsort kínál. A magánmédia többsége is baloldali liberális. És van még valami: Németországban uralkodik egy végzetes elmélet, miszerint a jobboldalnak – és mindenkinek, akit annak tartanak – nem szabad teret adni, nem szabad beszélni velük, nem szabad velük vitázni, egyáltalán nem szabad őket a nyilvánosság színpadára engedni. Ez rendkívül veszélyes egy társadalom számára, mert ez azt jelenti, hogy a táborok között már nincs átjárás. Nem lehet megérteni egymást, és nincs eszmecsere. Ez az utóbbi években még súlyosabbá vált, és minél jobbak lettek az AfD választási eredményei, annál hevesebben tombol az ellentábor. Mindent be akar tiltani, illetve kontroll alatt akar tartani, ami szembemegy a fősodorral.

– Mit jelent az, hogy a CDU-tól jobbra nem lehet semmi?

– Franz Josef Straußtól, a CSU egykori elnökétől, bajor miniszterelnöktől származik ez az elmélet. Nagyon okos volt, arra utalt, hogy a CDU-nak kell lefednie az egész jobboldali térfelet. De Angela Merkel egyrészt sosem értette igazán, mi is az a polgári politika, másrészt a választási kutatócsoport vezetője, Matthias Jung azt tanácsolta neki, hogy igazából nagyon jó, hogy van az AfD, mert így még világosabbá válik, hogy a CDU centrumpárt. Az elmélet őrült, a normális üzleti életben senki sem mondaná: örülök, hogy van egy versenytársam, aki elviszi az ügyfeleimet. A CDU politikája egyre erősebbé tette az AfD-t. Mindenki tudta előre, hogy az ellenőrizetlen és fékezetlen migráció szétszakítja a társadalmat, és az AfD-t egyre erősebbé teszi.

– Miért épp a migráció, a gender és az ukrajnai háború témaköre a legfontosabb választóvonal?

– A válasz a háború esetében a legegyszerűbb. A németeknek még mindig a fejükben van a náci korszak alatti sötét múltjuk. Ezért az a közfelfogás, hogy ébernek kell lenni, hogy ezek az idők ne térjenek vissza.

– Akkor a németeknek mindenképpen a béke pártján kellene állniuk.

– Igen, de ez nem ilyen egyszerű. A második világháború tanulsága az, hogy a „jóknak” kell győzniük. A németek mindig hajlamosak a végletekre, ugyanis perfekcionisták. Különösen a Zöldek, a katonai szolgálatot korábban „lelkiismereti okokból megtagadók” generációja lett most az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások leghevesebb támogatója anélkül, hogy valódi stratégiát tudnának kínálni a háborúból való kilábaláshoz. Az indítékuk egyfajta nagyon naiv moralizmus: Oroszország megszállta Ukrajnát, ezért Ukrajna oldalán kell állnunk. Jó lenne, ha valaki elég reális volna ahhoz, hogy elmagyarázza: ez a hozzáállás több mint két éve nem jár sikerrel, és nem szállíthatunk fegyvert a végtelenségig.

– És a gender?

– Ez a német perfekcionizmus a genderideológiát is áthatja. Nem az a baj, ha mindenki úgy él, ahogy akar: ha egy férfi szoknyát akar felvenni és nyakláncot hordani, akkor tegye, amíg nem árt vele másoknak. Ám ennek törvénnyé alakítása, ahogyan jelenleg Németországban érvényes, amely lehetővé teszi, hogy évente egyszer mindenki módosíthassa a nemét, az már tipikusan német: mi ebből jogrendszert és törvényeket csináltunk, közigazgatási törvényt, amely 10 000 euróig terjedő büntetést ír elő, ha valaki rossz névelővel szólít meg valakit. Annyira perfekcionisták vagyunk, hogy ha valaki megváltoztatja a nemét, akkor visszamenőleg minden archív dokumentumban is meg kell változtatni.

– Elmagyarázná, hogy ez mit jelent?

– Például 30 éve nem Klaus született, mert van egy új születési anyakönyvi kivonat, amelyen az új kívánság szerinti Heike név szerepel. Ami bizonyíthatóan hamis: ott vannak a fotóalbumok, a szülők, a barátok, az osztálytársak, akik még emlékeznek a kisfiúra. Ám a törvényünk értelmében az előző személy már nem létezik, ellenben az új személy mindig is létezett. Ez őrültség, ami odáig fajult, hogy a bíróság elveheti a 14 éves és annál idősebb gyermekeket a szüleiktől, ha a szülők nem támogatják a nemváltást. Ez a totalitárius eljárás tipikusan német túlzás, ami mára a baloldali harci ideológia szerves részévé vált.

– Az NDK-ban nőtt fel. Lát hasonlóságot ezekben a módszerekben?

– Ez is keserű: 35 évvel a berlini fal leomlása után egyre több dolog emlékeztet az NDK-ra.

– Például?

– A bejelentőközpontok, ahol „büntetőjogi felelősségi küszöb alatt” lehet jelenteni a rasszista, antifeminista, cigányellenes incidenseket. Olyan dolgokat jelenteni, amelyek nem bűncselekmények. Az Alkotmányvédelmi Hivatal egy új kategóriát is bevezetett.

– Hogy hangzik?

– Az a neve, hogy „állami struktúrák delegitimálása”. Csakhogy ellentétben a feudális államokkal vagy a diktatúrákkal, a szabad, alkotmányos államokban megengedett az állam bírálata, nem ütközik törvénybe, ha valaki annak struktúráit vagy döntéseit helytelennek tekinti. Akár kívánhat is valaki egy másik állapotot, nem törvénysértő mindaddig, amíg nem próbálja meg azt a kívánt állapotot erőszakkal előidézni. Ha azonban ez az „állami struktúrák delegitimiálása” az Alkotmányvédelmi Hivatal ügyévé válik, én személy szerint aggódom az ország demokratikus szabadságáért.

– Scholz kancellár most lezárta Németország határait. Mi a véleménye róla?

– A lezárta szó erős. A valóságban csak ellenőrzés folyik, ami alapvetően a világ legnormálisabb dolga: egy állam tudni akarja és tudnia kell, hogy ki lép be az országba, ki tartózkodik az országban, és ki megy el újra. Ha most nem állítják meg a Németországba irányuló illegális migrációt, jövőre 500 ezerrel több illegális migránsunk lesz a szövetségi választásra, Németországban pedig már most is 26-30 százalékos a lakosságszámra vetített migránskvóta. Ezek az emberek itt vannak, és nem akarnak elmenni. Minden kiutasításra 17 új menedékkérelem esik. Ezt egyetlen ország sem bírja örökké.

– Ha megnézzük Németország katasztrofális demográfiai helyzetét, akkor tulajdonképpen kiszámolható, hogy a jelenlegi migránsok mikor lesznek többségben. Mi lesz akkor?

– A nyugati életmodell eléri a határát. Egyre kevesebb gyerek nem lesz képes elérni a jólét jelenlegi szintjét. Ugyanakkor egyre kevesebb a hagyományos család, és a szociális intézményeknek kell az élet kezdetén, illetve a végén gondoskodniuk a gyermekgondozásról, illetve az ápolásról. Azonban sem a gyermekgondozás, sem az ápolás nem jelent közvetlenül hozzáadott értéket. A migráció iránti igény tovább nő. A bevándorlók alakítják majd a társadalmi élet egészét, és természetesen nem hibáztathatjuk őket azért, mert a világ más régióiból származó gyökereiket fontosabbnak tartják, mint a mieinket. Meg fog változni a társadalom. Vallásosabb lesz, muszlimabb és iszlamistább. A világi iszlámot, ahogy egykor Atatürk megalkotta, alapvetően már nem gyakorolják sehol. Még Törökországban sem. Az egyre több muszlimból álló társadalom egyre muszlimabbá válik. Ez szociológiailag teljesen normális. Az, hogy az ember jól érzi-e magát benne, az teljesen más kérdés.

– Akkor nem marad meg Németország az általunk ismert formában.

– Erre Németországban azt mondanák: ön népiesen gondolkodik. A kormány a honosítási jog egyszerűsítéséről döntött. Akik most jönnek, azok három-öt év múlva németek lesznek, csak másféle németek.

– Milyen lesz ez az új ország?

– Akkor lesz egy ország, ahol a fagerendás vagy az Északi-tenger partján a náddal borított házakban más emberek élnek, közel-keleti történelemmel. Nincsenek illúzióim: a migráció azt jelenti, hogy ezek az emberek oldalról belépnek a mi történelmünkbe. A Német Birodalomnak ezeréves történelme van, és vannak népek, amelyeknek a történelme az arab világban gyökerezik. És ők is ugyanolyan komolyan veszik a saját történelmüket. Ezért nem hibáztathatjuk őket.

– A közelmúltban Szászországban, Türingiában és Brandenburgban tartományi választást tartottak. Hogyan értékeli a három keletnémet választás eredményét?

– Véleményem szerint a három keleti tartományban lezajlott parlamenti választás a német pártrendszer alapvető változásának a jele. Az elitpártok egyre inkább frontpozíciót foglalnak el az AfD-vel szemben. Brandenburgban ez odáig fajult, hogy a zöldek a „jobboldal elleni harcra” szólítottak fel mindenkit, és magukat is kidobták a tartományi parlamentből, mert a szavazóik az SPD-re voksoltak, hogy erős frontot alakítsanak a „populistákkal” szemben. A mögöttes és sokkal mélyebb probléma az, hogy az elitpártok egyre inkább igyekeznek elhárítani az AfD mögé tömörülő népakaratot. Ez nem jó kilátás a német demokráciára nézve.

– Milyen hatással lehet az eredmény a szövetségi politikára?

– A három választás felgyorsította a jelenlegi szövetségi kormány feloszlásának jeleit. De az a veszélyes, hogy a polgári ellenzék, a CDU és a CSU hermetikus elválasztása az AfD-től a társadalom egészének további polarizálódásához és egy olyan hatáshoz vezet, amelyet Franciaországban is tapasztaltunk: az ország a jobboldalra szavaz, és baloldali kormány alakul, mert mindenki összefog a „populisták” ellen. Ez azt jelenti, hogy a meglévő pártrendszerrel kapcsolatos frusztráció tovább nő, mert teljesen értelmetlen és arc nélküli szövetségek jönnek létre, amelyeknek már semmi közük a politikai versenyhez.

– Ez hova vezet?

– A következmény a politikai és gazdasági instabilitás, amelyet Európa nem engedhet meg magának, különösen Németországban, a hatalom és az erő központjában. A dolgok egyre kényelmetlenebbek lesznek Németországban és Európában.